Ideje váltanunk - figyelmeztettek a diplomázó divattervezők, akiknek a kollekciójában férfiaknak szánt szoknyákat, hasogatott testoverálokat, plüss agytekervényeket, rengeteg válltömést és cicanadrágot láttunk.A Krea Kortárs Művészeti Iskola pénteken rendezte diploma-bemutatóját az Eiffel téren, ahol tulajdonképpen végigkövethettük a divattervező tanoncok fejlődését, a kezdeti kísérletektől a tudatosan megkomponált kollekcióig. Ha pedig ez alapján kellene aktuális trendeket meghatározni, akkor válltöméssel, áttetsző leggingsekkel és lovagló fazonú nadrágokkal nem nyúlnánk mellé.
Vállhangsúly és testoverál
Első körben az első- és másodéves divattervező diákok „ruhaobjektjei" vonultak fel. Ezek bevallottan nem utcai viselésre szánt darabok, sokkal inkább az anyagokkal, formákkal való kísérletezést szolgálták, viszont egy divatban kevésbé jártas nézőnek abból a szempontból is érdekes lehetett, hogy látja a divattervezés evolúcióját. Bár kivetítették a 15 diák névsorát, nem ártott volna jobban tagolni a show menetét, illetve szerettük volna például tudni, hogy amit épp bemutatnak a modellek, milyen téma köré épült.
{gallery}vallgallery{/gallery}
{gallery}gallerykrea{/gallery}
Az viszonylag hamar kiderült, hogy mely tervezők munkája volt nagy hatással a diákokra: megannyi kis vizezett Gareth Pugh- és Balmain-ruhát láttunk, néhol még beköszönt Jean Paul Gaultier is. Túltengett a vállhangsúly és a nagy anyagtömegek. Érdekesek voltak a tornyozott részletek, az anyag csomózásával való játék (egyből beugrott a szintén ex-Kreás Szegedi Kata korábbi hasonló munkája), a semleges és neon színek elegyítése, a hasogatott testoverálok. A vége felé felvonuló férfiruhák közt is volt néhány szuper, az átlagmegoldásokon túlmutató darab, de sajnos ezeket nem tudjuk névhez kötni.
{gallery}plussgallery{/gallery}
Szoknyát a férfiakra!
Második felvonásban következtek azok a tervezők, akiknek a munkájával már a tavaly nyári nagy bemutatón is találkozhattunk a Szépművészeti Múzeumban.
Az este legfigyelemreméltóbb tervezője mindenképpen Dudás Judit volt. A „Time to Change" névre keresztelt 2010-es őszi-téli férfikollekció jókora elmozdulás az egy évvel ezelőtt prezentált barokkos vonulathoz képest. Színekben a borúsabb szürke és fekete uralkodott, és megjelent egy ecsetvonásra emlékeztető nyomott minta is.
Mint a neve is sugallja, a kollekció a férfi ruhatár megújítására tett kísérletet. Dudás Judit ezt leginkább olyan ruhadarabok bevonásával képzeli, amelyek jó ideje kiestek a hétköznapi viseletből: férfiszoknya, köntösök, hosszú ingek. Ezeket a régiesebb formákat toldotta meg olyan trükkökkel, mint a dupla-sildes cilinder vagy a lecsatolható aljú dzsekik és kabátok. Az egyik legszebb darab egy, a már említett mintával készült bő ujjú kaftánszerű ruha volt.
{gallery}plussgallery{/gallery}
Kihagytuk volna a plüss agytekervényt
A kiegészítők szintén sokat dobtak a látványon: a kalapok Schilling Kolos, az átlátszó pántos saruk Vágó Réka, míg a gyönyörű, robosztus csizmák Megyesi Sándor munkáját dicsérik.
Érdekes kontraszt feszült az arabos aláfestő zene és a jobbágyok viseletét idéző stílus között, és hasonlóképp ütközött az öltönyök szigorú szabása a lazább sziluettekkel, a testesebb anyagok az áttetsző rétegekkel. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az ellentétek nem kioltották, hanem segítették egymást. A show kisebb hibái közé tartozott a hossza: egyszerűen túl sok look vonult fel, némi válogatás, kondenzálás a ruháknál sem ártott volna.Kihagytuk volna a felületén agytekervényekre emlékeztető plüss anyagot, felesleges volt és a másképpen egységes látványba sem illeszkedett. Ezektől eltekintve Dudás Judit a hazai férfiruha-tervezők közt örömteli új hang.
{gallery}gallerykrea2{/gallery}
Az ANNAEVA páros, akik nemrég elnyerték az Év Fiatal Divattervezője díjat a Hungarian Fashion Awards díjátadón, „City Noir" néven prezentálta őszi kollekcióját. Ezt az irányt nehéz volt értelmezni, mert ebben a hangulatban sem volt semmi „noir", sőt, inkább cukorkás volt az egész. Hachbold Anna és Kárpáti Éva munkái közt dominált a csúcsos váll, a drapériázás, a fényes anyagok, de a korall-pink-szilvalila és szürke-fekete színskálán mozgó ruhák láttán végig azon gondolkodtam, hogy az aktuálisan felvonuló modellt vajon a Use-nál vagy Nanushkánál láttam korábban. Ráadásul az egyik imázsdarabot, a csípőn merevített szelvényekkel ellátott miniruhát is ellőtték már sokan (például a már említett Gareth Pugh is, fehérben).
Atléták és legginsek
Polonszki Tünde nyárra az utcai sportos ruházat elemeit dolgozta fel, atlétákkal, rövid játszós overálokkal és egészen impresszív leggings-arzenállal. Ezt a vonalat lehetett volna továbbvinni, így viszont a végén furcsa volt a két teljesen elütő miniruha.
{gallery}leggallery{/gallery}
Végül az Imago Mundi mutatta be aktuális kollekcióját, ami jobban sikerült, mint a tavalyi diplomamunka. Borbély Beatrix és Kardos Ágnes dolgozta fel legötletesebben a hangsúlyos váll-témát: egész egyszerűen kiforgatták és láthatóvá tették a válltömést, ami mintha szigszalaggal lett volna rögzítve. A fekete, tojáshéj és málnapiros színekkel operáló ruhákat az anatómia inspirálta elemekből építették fel, amit legtöbbször ők is áttetsző, díszített cicanadrágokkal kombináltak. Fűzőt és nővérkeköpenyt is láttunk, de amit legszívesebben leraboltam volna a modellről, az mégis egy látszólag fakszni-mentes, hátán átlátszó, háromszög-panelekből szabott fekete ruha volt.
Fotó: Kováts Dániel
