Gera Noémi ékszertervező szerelmes üzenetekkel hinti tele a női testet. A Szeretlek, Józsi! típusú tetováláskultúra ihlette meg a fiatal iparművészt, aki továbbgondolta a szerelmi kötéseket és szimbólumokat.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a testen hordott szöveg virágkorát éli: elég csak a tetoválásokra, vagy éppen a szellemes – és olykor kevésbé szellemes – pólófeliratokra gondolnunk, amelyek azzal a nem titkolt szándékkal jelennek meg rajtunk, hogy valamit kommunikáljunk, sugalljunk velük. Nemrég épp egy leánybúcsúban találkoztam az arajelölt „sold” feliratú felsőjével, míg többedmagammal – az örömködő lánysereglet tagjaként – a „for sale”(részemről egyébként nem aktuális) szépségkirálynő-szalagra írt üzenetét kellett viselnem. Persze mindent az ünnepeltért és a közösségért: bár nem volt ínyemre az ilyen módon való megbélyegzés (az utcán is viseltük az említett alkalmatosságot), a közös cél feledtette velem a kellemetlen érzéseket.
Az utóbbi példa is érzékelteti, mennyi direkt üzenettel aggatjuk tele magunkat – akár önszántunkból, akár kényszerből, de élő hirdetőtáblákká váltunk. Bár az ékszerek valahol önmagukban is hordoznak némi jelentést – szín, forma, méret tekintetében –, az utóbbi időben egyre több fülbevaló, gyűrű, nyaklánc és karkötő formáz betűt, vagy éppen szót. Egyik fülemben Buda, a másikban Pest – mondhatja el magáról újabban a lokálpatrióta fiatal: Gera Noémi ékszertervező viszont ennél hosszabb és összetettebb sorokkal hímezi tele legújabb kiállításának darabjait.
„Szeretlek, Józsi!”
A FISE Galériában – a rövidítés a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületet takarja – megnyílt tárlat a Szerelmes üzenetek a testen címet kapta, és bár első hallásra talán úgy tűnhet, nem csókocskák hevernek szanaszét a teremben, de nem is tetoválásokkal találkozunk. Ennek ellenére a művész elárulta: tulajdonképpen a soha el nem évülő „Szeretlek Józsi”-típusú „csináld magad”-tetoválások adták az ihletet a szöveggel ellátott ékszerek megalkotásához.
Noémi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fémműves tervező szakja mellett a design menedzserszakot is elvégezte, ahol antropológiai témában is kellett kutakodniuk: így ásta bele magát egy dolgozat erejéig a bőrön található szerelmes üzenetek témájába.
Harapj, marj, csókolj
A művész ezúttal sem rest a legkülönbözőbb alapanyagokhoz nyúlni: legyen szó papírról, gyurmáról, textilről, műanyagról vagy fóliáról, mindent bevet a tökéletes „párbeszéd” érdekében. (A 2006-os Magyar Formatervezési Díj keretében például a Magyar Formatervezési Tanács különdíját érdemelte ki különleges papírékszereivel.) Bár bevallása szerint eredetileg áldásokat akart az ékszerekre helyezni, közben rájött, hogy ezek közül kevés értékelhető irodalmi szövegként, ezért inkább a magyar mű- és népköltészetből vett idézetekkel, például József Attila verseivel és népdalokkal rajzolja tele a tárgyakat. Érzékletesen megkomponált gyűrűi nem evilági adathordozókként egyszer gyűrött papírgalacsinokkal teletömködve, másszor egy fóliatekercsnek köszönhetően a tetszőleges szót (vágy, harapj, marj, csókolj) kiemelve üzennek. A fémműves tervező ezzel tulajdonképpen a magyar kultúrát, költészetet is népszerűsíteni kívánja, a szövegek pedig így egyúttal a hétköznapok részévé is válnak.
Keszkenőre nyomtatott népdal és vöröslő viaszszív
Ahogy korábban fémmel kombinált szaténszálak, feltekert szalagok, csipke, alumínium, szőr és pihe egyaránt megjelent a munkáiban, ezúttal is a legkülönbözőbb anyagok hordozzák a szerelmes szavakat: legyen az csipkés szélű keszkenő, vagy vöröslő viaszszív (a gyertya csonkig égésének esélyével). A kiállított ékszerek a szerelem témakörén belül három fázist járnak körül: a szerelem gyötrelem, a szív meggyógyítása és végül a beteljesülés: a művész az utolsó állomáson még – ha jól láttam, csehszlovák – bélyegeket is a nemes cél szolgálatába állít. Augusztus 21-ig érdemes megkeresnünk a saját történetünket ezen a misztikus ráolvasásokkal, szerelmes szavakkal és szenvedéllyel teleszórt ékszerösvényen.
