Az elhízást egyre inkább a betegségek kategóriájába sorolják a szakemberek, de ez nem minden esetben állja meg a helyét. Ahhoz, hogy megértsük, mi az elhízás, azt is meg kell értenünk, hogy nem mindenkinél okoz ugyanolyan gondokat, így a kezelése sem azonos minden esetben.
Az elhízás ma már az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma világszerte. Becslések szerint több mint egymilliárd ember él túlsúlyosan vagy elhízással, és a szám folyamatosan emelkedik. Ez nemcsak a felnőtteket érinti: egyre több gyermek és fiatal is küzd testsúlytöbblettel. Az elhízás pedig komoly gondot jelent: szoros kapcsolatban áll számos krónikus betegséggel, például a szív- és érrendszeri betegségekkel, a 2-es típusú cukorbetegséggel, az ízületi problémákkal és bizonyos daganatos betegségekkel. Emellett rontja az életminőséget, csökkentheti a várható élettartamot, és jelentős terhet ró az egészségügyi rendszerekre is.
Tényleg betegség az elhízás?
Hosszú ideig az elhízást elsősorban életmódbeli problémának tekintették, amelyet akaraterővel, diétával és több mozgással „meg lehet oldani”.
Az elmúlt években azonban egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy az elhízás ennél jóval összetettebb állapot. Ma már sok nemzetközi egészségügyi szervezet betegségként ismeri el, vagyis olyan kóros állapotként, amelynek biológiai, hormonális, genetikai és környezeti okai is vannak. Ez fontos szemléletváltást jelent, mert
segít csökkenteni az érintettek megbélyegzését, és pontosabb kezelési megközelítésekhez vezethet.
Ugyanakkor egy friss szakértői jelentés szerint az is tévhit, hogy az elhízást minden esetben automatikusan betegségként kell kezelni. A probléma egyik gyökere az, hogy az elhízás meghatározására a gyakorlatban szinte kizárólag a BMI-t használják.
A BMI szerepe
A BMI, vagyis a testtömegindex egy egyszerű szám, amelyet a testsúly és a magasság alapján számolnak ki. Bár gyors és könnyen alkalmazható, önmagában nem mondja meg, mennyi zsírszövet van a testben, az hol helyezkedik el, és okoz-e tényleges egészségkárosodást.
A szakértők rámutatnak arra, hogy két azonos BMI-vel rendelkező ember egészségi állapota teljesen eltérő lehet. Van, akinek a testsúlytöbblet ellenére nincs anyagcsere-zavara, normális a vércukorszintje és a vérnyomása, míg másoknál már kisebb súlytöbblet mellett is súlyos problémák alakulnak ki.
Ezért egyre inkább elfogadott az a gondolat, hogy az elhízást nem pusztán testsúly alapján kell megítélni, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a zsír milyen hatással van a szervezet működésére.
Elhízás és elhízás közt is van különbség
A jelentés különbséget tesz a klinikai elhízás és a nem klinikai, vagy úgynevezett preklinikai elhízás között. Klinikai elhízásról akkor beszélünk, amikor a testzsír-többlet már kimutathatóan károsítja a szervek működését, például szívbetegséghez, cukorbetegséghez vagy mozgásszervi panaszokhoz vezet.
Preklinikai elhízás esetén a testzsír mennyisége ugyan magasabb a kívánatosnál, de még nem okoz mérhető egészségkárosodást. Ez a különbségtétel azért fontos, mert nem minden érintettnek van szüksége azonnali orvosi kezelésre, viszont sokaknál indokolt a fokozott megfigyelés és a megelőzés.
Az új szemlélet szerint a BMI mellett más diagnosztikai eszközöket is érdemes használni. Ilyen például a derékkörfogat mérése, amely segít megállapítani a hasi zsír mennyiségét.
A hasi zsír különösen veszélyes, mert szoros kapcsolatban áll az inzulinrezisztenciával, a gyulladásos folyamatokkal és a szív- és érrendszeri kockázattal.
A derék-csípő arány és a derék-magasság arány szintén fontos információkat adhat arról, hogyan oszlik el a zsír a testben.
A testösszetétel is számít
Egyre nagyobb szerepet kapnak a testösszetétel-vizsgálatok is, amelyek azt mutatják meg, hogy a testsúlyon belül mennyi az izom, a zsír és a víz aránya. Ezek a módszerek pontosabb képet adnak a valódi egészségi kockázatról, mint a BMI önmagában. Bár jelenleg nem mindenhol elérhetők rutinszerűen, a szakértők szerint hosszú távon fontos részévé válhatnak az elhízás megítélésének.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy az elhízás kezelésének célja nem pusztán a fogyás kell legyen, hanem az egészség javítása. Ez azt jelenti, hogy
a kezelést az egyéni kockázatokhoz kell igazítani, figyelembe véve az anyagcserét, a társbetegségeket, az életkort és az életkörülményeket.
Egy ilyen megközelítés lehetőséget ad arra, hogy az elhízással élő emberek pontosabb diagnózist kapjanak, és elkerüljék az alul- vagy túlkezelést.
Ha kíváncsi vagy, mely gének felelősek az elhízásért, olvasd el ezt a cikkünket is!
