Az utóbbi években egyre világosabbá válik, hogy egészségünk szoros kapcsolatban áll azzal, ami a beleinkben történik.
A kanadai Western Egyetem kutatói most egy különösen izgalmas felfedezést tettek: kiderült, hogy egy eddig alig vizsgált molekula, a D-laktát kulcsszerepet játszhat a 2-es típusú cukorbetegség, sőt, a zsírmáj kialakulásában is – írja a siencedaly.com.
Egy baktérium által előállított molekula segíthet a cukorbetegség ellen
A laktát (vagy tejsav) jól ismert anyag a szervezetben. Az elnevezéssel a legtöbben talán a sportolás kapcsán találkozunk, hiszen izmaink is termelnek az ehhez a csoporthoz tartozó anyagot, amikor oxigénhiányos környezetben dolgoznak. De kevesen tudják, hogy a laktátnak két formája van: az L-laktát, amit az emberi sejtek termelnek, és a D-laktát, amit főként bélbaktériumok állítanak elő. Ez utóbbi sokáig nem tűnt különösebben fontosnak, de egy friss kutatás most egészen új megvilágításba helyezi szerepét.
A cukoranyagcsere és a D-laktát
Amikor a sejtek, például az izmok, energiát használnak fel, laktát keletkezik. Ezt a máj képes visszaforgatni glükózzá, vagyis cukorrá – ez a folyamat a Cori-ciklus, ami segít fenntartani a vércukorszintet és biztosítja az energiaellátást.
A kutatás azonban rámutatott, hogy a D-laktát ebbe a folyamatba képes akár jelentős mértékben is beleszólni, ezzel pedig egy jelentős eltolódást létrehozni a szervezetben.
Becsapja a májat
A kutatók azt találták, hogy az elhízott egerek – és az elhízott emberek – vérében megemelkedett a D-laktát szintje. Ez a molekula tulajdonképpen becsapja a májat: arra készteti, hogy sok cukrot és zsírt termeljen – akkor is, amikor arra valójában nincs szüksége a szervezetünknek. Ez a „túltermelés” hosszú távon komoly következményekkel járhat:
emelkedik a vércukorszint, nő az inzulinrezisztencia (egységnyi cukor felvételéhez egyre több inzulin nevű hormonra van szüksége a szervezetnek), ezen felül pedig a máj is zsírosodni kezd, ami idővel nem-alkoholos zsírmájat eredményezhet.
Egy újfajta megoldás: a D-laktát „csapda”
A kutatás során a tudósok sikeresen „csapdába ejtették” a D-laktátot, még mielőtt az felszívódhatott volna a vérbe. Egy speciális, biológiailag lebomló anyagot fejlesztettek ki, amit a bélbe juttattak. Ez az anyag megkötötte a kérdéses anyagot, így az nem juthatott el a májhoz.
A kísérlet során egereken tesztelték az eljárást, amiknél nagyon is hatékonynak bizonyult. Az állatok vércukorszintje csökkent, a májuk állapota javult – mindez anélkül, hogy meg kellett volna változtatni az étrendjüket vagy fogyniuk kellett volna. Vagyis a kezelés közvetlenül a kiváltó okot célozta, nem csupán a tüneteket.
Mi jön ezután?
Bár az eredmények biztatóak, egyelőre laboratóriumi egereken végezték a kísérleteket. A következő lépés az emberi klinikai vizsgálatok elindítása lesz.
A kutatók szerint azonban a megközelítés új korszakot nyithat az anyagcsere-betegségek kezelésében, mivel nem a megszokott hormonális útvonalakat célozza.
Ezzel együtt azért azzal is számolni kell, hogy most egy olyan lehetőséggel állunk szemben, ami ugyan kényelmes, de önmagában az alap kiváltó okot nem oldja meg. A cukorbetegség igen sok esetben a túlsúlyhoz kapcsolódik, mely az esetek többségében életmódbetegség. Vagyis abból adódik, hogy és nem mozgunk eleget.
Bár tény, hogy a cukorbetegség kezelésében ez az új módszer igencsak érdekes, sajnos azt is eredményezheti, hogy továbbra is megtartjuk egészségtelen életmódunkat. Így, bár az anyagcserezavaroknak az egyik formája kiküszöbölhető, sőt, a nem alkohol eredetű zsírmáj kialakulásának esélye is jelentősen csökkenthető, a többi, az elhízáshoz kapcsolódó betegség ugyanúgy veszélyt jelent. Abban az esetben, ha a túlsúlyt magát kezeljük, vagyis életmódváltással, mozgással és egészséges étkezéssel élünk tovább, akkor mindazon tüneteket és betegségeket elkerülhetjük, amelyek a túlsúlyhoz kapcsolódnak.
Ha tetszett a cikk, itt arról is olvashatsz, melyek azok az ételek, amik a krónikus fáradságot okozzák.
