Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A koronavírus-járvány megfékezésében fontos szerepe volt a vakcináknak, de sokan tartottak a mellékhatásoktól. Egy utólag elvégzett, mintegy 100 millió beoltott ember adatait vizsgáló tanulmányban kimutatták, hogy valóban megemelkedett néhány betegség kialakulásának kockázata, de a rémhírek alaptalanok, a számok értelmezése ugyanis sokszor téves.
A koronavírus elleni vakcinákról szóló vita egyik legfontosabb kérdése az elmúlt években az volt, hogy a gyors fejlesztés és a tömeges alkalmazás milyen egészségügyi kockázatokkal járt – miközben az oltásokkal a kutatók célja az volt, hogy csökkentsék a súlyos megbetegedések és halálesetek számát.
100 millió oltás hatását vizsgálták
A kezdeti időszakban valóban nehéz volt pontos képet alkotni a ritka mellékhatásokról, hiszen nem állt rendelkezésre elegendő adat. Mostanra azonban már nem néhány tízezer ember tapasztalata alapján kell következtetni: több milliárd beadott oltás után a kutatók jóval pontosabban tudják meghatározni, milyen mellékhatások fordulhatnak elő, és milyen gyakorisággal.
A legnagyobb ilyen elemzésben közel 100 millió beoltott ember egészségügyi adatait vizsgálták meg annak érdekében, hogy kiderüljön: jelentkeznek-e bizonyos betegségek gyakrabban az oltást követően, mint amire számítani lehetne.
Fontos, hogy a kutatók nem pusztán azt nézték, előfordult-e egy adott betegség oltott embereknél. Egy több százmilliós oltási program esetében ugyanis természetes módon is történnek megbetegedések. A vizsgálatok azt elemezték, hogy az adott események száma meghaladta-e azt az értéket, amely az oltás nélkül várható lett volna.
Az eredmények alapján mRNS-alapú vakcinák súlyos mellékhatásai rendkívül ritkák voltak. A szívizomgyulladás és a szívburokgyulladás előfordulása a Pfizer–BioNTech vakcinájánál
mindössze 12,6 eset volt egymillió oltásra vetítve,
a Moderna esetében pedig 35,6 volt. Mindkét érték lényegesen alacsonyabb, mint annak a kockázata, hogy ezek a betegségek egy Covid–19-fertőzés következtében alakuljanak ki.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Milyen mellékhatásokat vizsgáltak?
A ritka mellékhatások vizsgálatánál a kutatók több olyan betegséget elemeztek, amelyeknél korábban felmerült az oltással való lehetséges kapcsolat. Vizsgálták például
- a szívizomgyulladást, ami a szívizom gyulladásos állapota, amely főként fiatal férfiaknál került a figyelem középpontjába;
- a szívburokgyulladást, azaz a szívet körülvevő burok gyulladását;
- a Guillain–Barré-szindrómát, ami egy ritka idegrendszeri betegség, és izomgyengeséget, súlyos esetben bénulást okozhat;
- az agyi vénás sinus trombózist, azaz a ritka, koponyán belüli vérrögképződést;
- a vénás tromboembóliát, ami vérrögképződést jelent a vénákban, ilyen például a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia;
- egyes neurológiai problémákat, mint az arcidegbénulás.
Az elemzések emellett több ritka immunológiai és vérképzőszervi eseményt is vizsgáltak, amelyeknél korábban felmerült az oltással való kapcsolat lehetősége.
Emelkedett esetszámok, félrevezető százalékok
A vizsgált ritka mellékhatások közül néhánynál valóban magasabb esetszámot találtak annál, mint ami az oltások bevezetése előtti adatok alapján várható lett volna. A különbségek azonban betegségről betegségre jelentősen eltértek, ezért az abszolút esetszámokat is mindig figyelembe kell venni.
A kutatók azt vizsgálták, hány mellékhatás jut 1 millió beadott oltásra. Ez elsőre csalóka lehet, mert egy ember több oltást is kapott. A számítás mégis pontos, mert csak az oltás utáni 42 napot figyelték. Mivel ennyi idő alatt senki sem kapott egynél több adagot, a statisztika valójában azt mutatja meg, hogy 1 millió emberből hánynál jelentkezett valamilyen kiemelt mellékhatás.
A Guillain–Barré-szindróma esetében például az AstraZeneca oltás első adagja után 76 várható eset helyett 190 esetet figyeltek meg. Ez 114 plusz beteget jelentett 1 millió főre vetítve, ami körülbelül 150 százalékos emelkedést mutat a várthoz képest.
Az agyi vénás sinus trombózis esetében az AstraZeneca első adagját követően 21 várható eset helyett 69-et azonosítottak, ami 48-cal több beteget mutat 1 millió ember esetében, azaz mintegy 229 százalékos növekedést jelentett.
Az akut disszeminált encephalomyelitis (ritka gyulladásos idegrendszeri betegség, amely az agyat és a gerincvelőt érinti) esetében a Moderna első adagja után 2 várható eset helyett 7 esetet találtak. Ez 5 többletesetet jelentett, 1 millió főre vetítve, ami 250 százalékos emelkedésnek felel meg. Ezek az értékek azonban önmagukban könnyen félrevezetők lehetnek.
Egy ritka betegség esetében már néhány pluszeset is több száz százalékos növekedést jelenthet,
miközben a teljes oltott népességhez viszonyított kockázat továbbra is nagyon alacsony marad.
Ha egy adatból csak azt emeljük ki, hogy például „több mint 200 százalékkal nőtt egy ritka idegrendszeri betegség kockázata”, akkor fontos információ marad ki: arányaiban hány főből indultunk ki, és hányra nőtt az esetek száma.
Hogyan születnek a félrevezető értelmezések?
A vakcinák mellékhatásairól szóló vitákban gyakran idézett adatforrás az amerikai VAERS jelentési rendszer. Ebbe bárki bejelenthet egy oltás után tapasztalt egészségügyi problémát, azonban egy ilyen jelentés önmagában nem bizonyítja, hogy az oltás okozta az adott problémát.
Egy oltást követően jelentkező betegség és az oltás közötti időbeli kapcsolat nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. Egy nagy létszámú népességben ugyanis az oltástól függetlenül is folyamatosan történnek megbetegedések.
A Guillain–Barré-szindróma például oltás nélkül is előforduló ritka betegség, amelynek kockázata többek között az életkor előrehaladtával, férfiaknál, illetve bizonyos fertőzések után magasabb lehet. Egy egyszerű bejelentésből azonban ezek a körülmények nem derülnek ki, csak az, hogy a betegség egy oltást követő időszakban jelentkezett.
A másik oldal: mit mutatnak a hatékonysági adatok?
Az orvoslásban gyakorlatilag nincs teljesen kockázatmentes beavatkozás. A kérdés minden esetben az, hogy az adott kezelés vagy megelőző eljárás előnyei hogyan viszonyulnak a lehetséges kockázatokhoz.
A koronavírus elleni oltások elsődleges célja nem az volt, hogy minden fertőzést megakadályozzanak, hanem hogy csökkentsék a súlyos megbetegedések, a kórházi kezelések és a halálozások számát. A kutatások szerint ebben jelentős szerepet játszottak.
A járvány ugyanis nemcsak közvetlenül a Covid-fertőzések miatt okozott egészségügyi terhet. A túlterhelt ellátórendszer miatt számos más betegség esetében is romlott a hozzáférés a szűrésekhez és a kezelésekhez, ami későbbi következményekkel járt.
A Covid-vakcinák esetében tehát léteznek ritka, dokumentált mellékhatások, amelyeket a kutatók továbbra is figyelnek. A több milliárd beadott adag adatai alapján azonban ezek nem egy tömeges egészségkárosító hatást mutatnak, hanem egy olyan orvosi beavatkozás kockázatait, amelynél a ritka mellékhatásokat a súlyos Covid-esetek megelőzésének előnyeivel együtt kell értékelni.
Az előnyök egy része ráadásul egyelőre még nem is értékelhető teljes egészében, hiszen az mRNS-alapú vakcinák fejlesztése – amelyben Karikó Katalin kutatásai meghatározó szerepet játszottak, és amelyért 2023-ban Nobel-díjat kapott – olyan új lehetőségeket nyitott meg az orvostudományban, amelyek hosszú távú hatásait még csak most kezdjük feltérképezni.
Kapcsolódó cikk: A Covid lecsengése után valami megváltozott az emberekben, és sokkal gyorsabban felszisszenünk, ha egy új, vagy már ismert kórokozó fertőzésének hírét halljuk. Sokszor azonban a félelmeink alaptalanok.
