A testet és a lelket egyaránt kikezdi ez az étkezési zavar, mely ellen akkor vehetjük fel sikeresen a küzdelmet, ha tudjuk, mivel állunk szemben.
Már az is tévhit, hogy a falásroham egyszerűen túlevés. A szakirodalom szerint akkor beszélünk róla, ha valaki rendszeresen, kontrollvesztetten eszik, rövid idő alatt nagy mennyiségű ételt, majd erős bűntudatot vagy szégyent él át – olvasható a Weborvos.hu cikkében. Az epizódok gyakran titokban zajlanak, sokszor este vagy éjszaka, és nem ritka, hogy az érintett utána megfogadja: „soha többé”. A rohamok mégis visszatérnek, mert a háttérben nem az akarat, hanem mélyebb pszichés folyamatok állnak.
1. tévhit: A falásroham akaraterő kérdése
A legtöbben úgy gondolják, ha valaki igazán akarná, képes lenne uralkodni magán. Valójában a falásroham komplex mentális zavar, amelyet a stressz, a szorongás, a testképzavar, a gyerekkori minták és az evéshez kapcsolódó érzelmi szabályozás hiánya is fenntart. Sokaknál a rohamot érzelmi feszültség, másoknál a túlzott önkontroll és a napokig tartó koplalás váltja ki. Ilyenkor az evés nem a jóllakásról, hanem a megnyugvásról szól – és a megkönnyebbülést szinte azonnal felváltja a szégyenérzet. Az akaraterő fontos az első lépésekhez, de önmagában nem elég. A hosszú távú megoldás a tudatos önismereti munka, a stresszkezelés fejlesztése és az érzelmi szükségletek felismerése.
Ha érdekel a másik két tévhit és a megoldási javaslatok, ajánljuk a Weborvos.hu cikkét.
