Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt hitték a ketchup megalkotásakor, hogy a rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmazó paradicsom fogyasztása népszerűbbé válik általa, egészségesebbé téve a fogyasztók életét. A képzeletbeli üst felett azonban a cukrot adagoló kéz igencsak megbillent.
A ketchup feltalálója, Dr. John Cooke Bennet eredetileg gyógyszernek szánta a palackba csomagolt, sűrű paradicsom szószt, azt állította, gyógyszer lehet a sárgaságra, emésztési zavarokra és a reumára is. A paradicsom jótékony hatásait az elmúlt évtizedek vizsgálatainak köszönhetően ismerjük, így tudjuk, az alapkoncepció tényleg sok szempontból igazolódott, és a ketchup fogyasztása javította volna az életminőséget, csak ne tett volna bele annyi cukrot!
Számos olyan élelmiszert alkottak meg az elmúlt évszázad során, mely kifejezetten gyógyszernek készült, azonban vagy azért, mert már ismerjük mellékhatásait, netán túlzott fogyasztása esetén vagy az összetevői megváltozása miatt egészségtelennek tartjuk.
A ketchupot eredetileg gyógyszernek szánták
Az első, a ketchuphoz hasonló szószt még az ókori Kínának köszönhetjük, ahol erjesztett halat és zöldségeket pürésítettek hasonló módon. Az étel neve is innen ered. Ezt a receptet hozták Európába holland és német hajósok, akiknek a sivár tengeri kosztját minden bizonnyal feldobta a tartósított zöldségkeverék, és
a skorbuttól is kevésbé kellett tartaniuk, ha ettek belőle.
Bennet minden bizonnyal ezekből a receptekből inspirálódott az 1800-as évek elején. Az akkortájt egyre népszerűbb paradicsomnak köszönhetően hatalmas sikere lett a fűszeres, és főként édes szósznak, ami Amerika-szerte gyorsan kedvelt élelmiszerré vált, később pedig az egész világot meghódította. Az éppen a kezdeti időszakban zajló iparosodásnak köszönhetően a tartósítási eljárások is egyszerűbbé váltak, sok ma is működő gyár vette fel termékpalettájába már ekkoriban a ketchupot.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy miért egészségesebb a paradicsomlé, mint a ketchup, ezt a cikkünket ajánljuk neked.
