Ha egy szerettünkről kiderül, hogy rákos, akkor nehéz megtalálni azokat a szavakat, amelyekkel segíthetünk, és elkerülnünk azokat, amelyekkel csak ártunk a betegséggel küzdőnek. Ezt az 5 mondatot kellene elkerülnünk, és ezt a 3-at kellene helyettük mondanunk.
Ugyan mi, magyarok, sokszor kapcsolódunk egymáshoz a zsörtölődésen és a panaszkodáson keresztül, azonban mégsem szeretünk az igazán mélyen fájdalmas, nehéz témákról beszélgetni. Az intenzív negatív érzések elfojtása nem egészséges se a mentális, se a fizikai lényünk számára, megbetegítenek. Karnyújtásnyi távolságra toljuk tehát magunktól a halál és a betegségek témáit, mintha azzal, hogy nem beszélünk róluk, hogy nem veszünk róluk tudomást, varázsütésre meg is szűnnének. Így nem is csoda, ha zavarba jövünk, ha hirtelen kíméletlenül betolakodik életünkbe egy-egy súlyosabb egészségügyi probléma: nem tudjuk, mit mondjunk a szeretett családtagunknak vagy barátunknak, ha elárulja: rákos. Ezt az 5 mondatot kerüld el, és ezt a 3-at mondd helyettük.
Mit lehet mondani egy rákos betegséggel küzdő embernek, és mit nem?
Sajnos a rákkeltő hatásokból nincs hiány a modern világban. A dohányzásról már mindenki tudja, hogy rizikófaktor, passzív és aktív formában is, azonban az alkoholfogyasztás, az UV-sugárzás, a cirkadián ritmus megzavarása és a szolárium is mind kockázatosak ebből a szempontból. Ugyan már dolgoznak a személyre szabott, műtét után bevethető rák elleni oltáson, de még csak kísérleti stádiumban jár ez a technológia.
A rákos megbetegedések egyik járulékos tragédiája, hogy hozzátartozóként nem tudjuk, mit mondjunk az érintett szerettünknek. A kínos feszengést pedig sokan szeretik elkerülni, így akár az is megeshet, hogy pont akkor hagyják végül magára a beteget a közeli ismerősei, amikor a legtöbb támaszra, társaságra lenne szüksége. Másodlagos érintettként is nagyon nehéz feldolgozni a szerettünk diagnózisát, ilyenkor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Mindenkinek érdemes ebben a helyzetben terápiás segítséghez fordulnia, hiszen nem mindennapi helyzetet kell felfogni és megemészteni. Első lépésként jó tisztába jönni azzal, hogy milyen mondatokat kerüljünk el, és mit mondjunk helyettük.
Ne mondd: „Ne aggódj, minden rendben lesz!”
Sajnos nem mindenki lesz rendben, akinél rákot diagnosztizáltak, ezért ez nem egy segítőkész mondat. Ugyan ha egy hozzánk közel álló lesz rákos, mindenáron szeretnénk valahogyan segíteni, ez abba torkollhat, hogy túl hamar bökjük ki ezt a megnyugtatónak szánt mondatot, holott a másik lehet, hogy éppen arra vágyik, hogy csak simán hallgassuk meg a bánatát, feszültségét. Ráadásul ez a mondat azt is sugallhatja, hogy minél hamarabb le akarjuk zárni a témát, nem akarunk vele foglalkozni és érzelmileg lezárjuk ahelyett, hogy még jobban kinyitnánk.
Ne mondd: „Annyira bátor vagy!”
Néhány embert kifejezetten idegesít, amikor ezt mondják nekik. Nem biztos, hogy nagyon bátornak érzik magukat a helyzettel kapcsolatban, és amúgy sem volt választási lehetőségük benne, kívülről rakta rájuk az élet ezt a terhet. Irritáló, leereszkedő és atyáskodó érzetet áraszt.
Ne mondd: „Volt egy barátom, aki rákos volt, ez történt vele:…”
Egy másik ember élménye, megélése nem fogja törvényszerűen reflektálni ennek a személynek az esetét. Fennáll a veszélye, hogy valami olyasmit mondunk egy másik ismerősünk történetével, ami illetlen, és nem vonatkoztatható a szóban forgó személy helyzetére.
Ne mondd: „Az interneten láttam, hogy van egy új csodagyógymód.”
Ugyan az interneten sokszor nagyon hasznos, hiteles információkkal találhatjuk szembe magunkat a legkülönbözőbb témákban, sokszor olyan „rák elleni gyógymódok” is terjednek rajta, amelyek tudományosan megalapozatlanok, esetenként kifejezetten veszélyesek is. Így a legjobb, ha a hozzátartozónk orvosaira bízzuk a megoldás megtalálását, vagy több orvost is meglátogatunk másodlagos és harmadlagos véleményért.
Ne mondd: „Pozitívnak kell maradnod!”
Azt éreztetheti a beteggel, hogy nem szabad kifejeznie a zaklatottságát. Lezárja a beszélgetést, elzárja a megértettség adta kisebb-nagyobb megkönnyebbülés érzetét.
Ezt mondd: „Hogy érzed magad?”
Egyszerűen hangzik, azonban nagyon hasznos ez a kérdés. Készüljünk fel rá, hogy meghallgassuk, amit a másik erre mondani szeretne, még ha nehéz is hallanunk azt. Ne vágjunk rá hamar valamit a másik válaszára, hagyjunk neki egy kis teret, hogy kifejezhesse az érzései mélységét.
Ezt mondd: „Van valamilyen gyakorlati dolog, amivel segíthetek?”
Ez egy nagyszerű felajánlás. Sokat segíthetünk a másiknak azzal, hogy levesszük a válláról például a bevásárlás vagy az ügyintézés terhét.
Ezt mondd: „Milyen módon szeretnéd, hogy támogassalak?”
Ezzel visszaadhatjuk egy kicsit a másik kezébe azt a kontrollt, amit a lebetegedése sok szempontból elvett tőle. Álljunk rá készen, hogy tényleg segítsünk azon a módon, amit kér tőlünk a másik.
A rák elleni küzdelem nehéz a betegek számára, és a környezetük sem mindig képes a legjobban kezelni ezt az elképzelhetetlen helyzetet. Sok furcsa, fájdalmas, szorongással teli, esetleg dühös, vádaskodó, elszaladni vágyó érzést kelthet bennünk. Érdemes szakemberhez fordulnunk segítségért, hogy könnyebben meg tudjunk birkózni ezzel az embertelen szituációval, és hogy jobban tudjuk segíteni a szerettünket is.
