Amíg több generáció élt egy fedél alatt, sokkal gyakrabban találkozott az ember a halállal. Ismerték, tudták, mivel jár, természetes volt. Ma már teljesen eltávolodtunk még a gondolatától is, szinte nem is tudunk mit kezdeni vele. Talán ezért is van sok félreértés, tévhit a halállal kapcsolatban.
Az ember életében szinte csak egy biztos dolog van, ez pedig a halál. Egyszer mindannyiunknál eljön az a pont, amikor realizáljuk saját és a körülöttünk élő emberek mulandóságát. Mégis állandó tagadásban vagyunk a halállal kapcsolatban, miközben észre sem vesszük, hogy ez mennyi energiánkat emészti fel.
Ezeket a tényeket sokan nem is tudják a halálról
Annak ellenére, hogy rengeteg tabutéma tör utat magának mostanában, a halálnak valahogy sohasem sikerül. Ennek egy elég erős oka a rengeteg negatívum, amit összekapcsolunk a halállal, mint például a gyász, a szomorúság, a magány és természetesen az elmúlás félelmetes gondolata.
Az elzárkózás miatt, amit a halál irányában tanúsítunk, sok mindennel nem vagyunk tisztában.
Először is fontost tisztázni, hogy a halál nem csupán egy pillanat eredménye, hanem egy folyamat, ami sok lépésből áll. Elsőként, ami a külső szemlélőknek is a legérzékelhetőbb, a szív megáll, és már nem pumpál több oxigénnel dúsított vért a test többi részébe. Ez pedig a sejtek pusztulásához vezet, ami magas hőmérsékleten viszonylag gyorsan lezajlik.
Az is tény, hogy senki sem hal meg öregségben. Ami megöl, az a sejt- és molekuláris szintű hibák felhalmozódása, amelyek miatt a szervezet végül képtelen lesz felvenni a harcot a külső támadásokkal. Az emberek az öregedéssel járó betegségekbe halnak bele. Egy kutatás szerint az idős embereknél (65 év felett) a halált leginkább szívbetegség, rák, cukorbetegség, Alzheimer-kór vagy hasonló betegségek okozzák.
A halállal kapcsolatos kutatások során igen sok furcsaságra vagy meglepő tényre jött rá az emberiség.
Az egyik ezek közül, hogy egy haldokló ember, amikor már olyan előrehaladott állapotban van a halál folyamatában, hogy saját magát már nem tudja kifejezni, és nem igazán tud kapcsolatba lépni a külvilággal, elveszíti tapintását, szaglását, ízlelését, látását, de még hallja a környező hangokat. Tehát például amikor egy haldokló fülébe suttogjuk utolsó vigasztaló szavainkat, azok tényleg eljutnak az illető tudatáig.
A másik érdekes tény, hogy az ember halálakor olyasféle sóhaj hagyja el a testét, mintha a lelke távozna. Ezt azzal magyarázzák, hogy ekkor szabadulnak ki a testből a bent maradt gázok és a levegő, ami általában a torkon és az orron keresztül távozik, és ez megremegteti a hangszálakat.
Tévhit a halottakkal kapcsolatban, hogy az elmúlás után is még nő a körmük és a szakálluk. Valójában azonban ez lehetetlen, mivel a növekedéshez szükséges glükózellátás a halállal leáll, de mivel a bőr a köröm és a szőrtüszők körül elkezd kiszáradni és ezáltal visszahúzódni, mégis úgy tűnik, mintha bekövetkezne a növekedés.
Az egyik legfurcsább "halálos" tény a fizikailag teljesen ép és élő emberekkel kapcsolatos. Vannak ugyanis olyan személyek, akiknek meggyőződésük, hogy valójában már halottak. Ez az állapot Cotard-szindróma néven ismert, és Jules Cotard francia neurológusról nevezték el. Az érintettek tagadják lelkük, testük vagy szerveik létezését, és a betegség gyakran olyan mentális zavarokkal jár, mint a depresszió, pszichózis vagy skizofrénia.
Leküzdhető a félelem, rendbe jöhet kapcsolatunk a halállal
Nincs mit tenni, rendbe kell hoznunk viszonyunkat a halállal, hiszen ezáltal teljesebb lehet az életünk. Farkas Vera pszichológus úgy fogalmaz,
minél hamarabb képesek leszünk elfogadni a halál tényét, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy jelentőségteljes életet éljünk a jelenben.
A pszichológia összemossa az élet és halál közötti határvonalat, pedig annak látszólag igencsak élesnek kellene lennie. Emiatt többféle módon is viszonyulhatunk a halálhoz:
- Közömbös elfogadás: amikor az élet természetes velejárójának tekintjük.
- Közelítő elfogadás: amikor egy új, boldog kezdetként gondolunk rá, a túlvilági létünk kapujaként, ahol újra találkozhatunk szeretteinkkel.
- Menekülő elfogadás: amikor egyfajta megváltásként tekintünk a halálra, úgy látjuk, mint a dolog, ami megszabadít földi szenvedéseinktől.
Akármelyik viszonyulási forma is igaz ránk, egy biztos: foglalkoznunk kell az elmúlással kapcsolatos érzéseinkkel és gondolatainkkal. Ebben segítségünkre lehetnek különböző szakirodalmak, amelyek ezt a témát járják körül. Szakemberhez is fordulhatunk, ha úgy érezzük, így tudnánk a legjobban fejleszteni haláltudatosságunkat.
Van olyan ország, ahol a mai napig ünneplik a halált. Ebből a cikkünkből megtudhatod hol, és hogyan teszik ezt.
