A kutatók kiderítették, mennyi alvásra lenne szükségünk éjszakánként ahhoz, hogy megőrizzük szívünk egészségét. Az orvosok szerint ha hét közben ennél kevesebbet alszunk, két hétvégi hosszabb alvással sem tudjuk bepótolni, hogy csökkentsük a szívbetegségek kockázatát. Tehát az alvás nem luxus, sokkal inkább egy olyan biológiai és viselkedési folyamat, amely megérdemli az osztatlan figyelmet általános egészségünk megőrzése érdekében.
Annak, aki nem tudja kellőképpen kipihenni magát, sovány vigaszt nyújt az a jótanács, hogy talán többet kellene aludnia. Ez úgy tűnhet, mintha ő nem akarna nyugodtabb éjszakákat. A kialvatlanságnak azonban számos oka lehet, ilyenek a határidők, a halmozódó és ránk váró házimunka, a fejünkben cikázó, megoldásra váró éjszakai gondolatok, és ez csak néhány azok közül az okok közül, amiért sokan nem tudunk aludni.
Nem mindegy, mikor kelünk és mikor fekszünk
Az amerikai Penn State Egyetem kutatói által idén nyáron közzétett tanulmánya azonban arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy megértsük, létezik valami nagyon fontos, amit az álmatlan órákkal elvesztünk, és talán soha nem kapunk vissza. Ez pedig nem más, mint a szívünk egészsége, ami a folyamatos alváshiány miatt romolhat, és még a hétvégi hosszabb alvással sem lehet visszafordítani. Éppen ezért egészségünk megőrzése érdekében nem csupán a reggeli ébredés, hanem az esti lefekvés időpontjára is érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk.
Így hat az alvás a vérnyomásra és a szív működésére
A kutatók 11 napon keresztül vizsgálták meg tizenöt 20 és 35 év közötti, egészséges férfi alvási szokásait. A vizsgálat első három éjszakán a résztvevők 10 órát alhattak egyhuzamban. Ezt mindössze ötórás alvás követte öt éjszakán át, majd a vizsgálat két „gyógyulási éjszakával” zárult, amikor a résztvevők ismét akár 10 órát is alhattak, ha igényük volt rá. A különböző fázisokban a részt vevők ébrenléte alatt kétóránként ellenőrizték a nyugalmi pulzusszámot és a vérnyomást.
Miután a bizonyítékok már összefüggést mutatnak a nem megfelelő alvás és a hosszú távú szív- és érrendszeri betegségek között, a kutatók úgy hangsúlyozzák a tanulmány eredményeit, mint „e longitudinális kapcsolat lehetséges mechanizmusát”.
A vizsgálat során a kutatók a szívfrekvencia következetes növekedését figyelték meg. E szerint a szív percenkénti ütésszáma mindennap csaknem egy ütéssel emelkedett. A 69 ütés/perc átlagos kiindulási értékről indulva a szívfrekvencia elérte a 78 ütés/percet a regenerálódás második napjára. Hasonlóképpen a szisztolés vérnyomás, vagyis a vérnyomás legmagasabb értéke is emelkedést mutatott, naponta körülbelül 0,5 higanymilliméterrel (Hgmm). A vérnyomás átlagosan 116 Hgmm-nél kezdődött, és a felépülési időszak végére körülbelül 119,5 Hgmm-re kúszott fel. Ez pedig egyáltalán nem kis ugrás.
A megfigyelés szerint mind a pulzusszám, mind a szisztolés vérnyomás minden egymást követő nap növekedett, és a kísérlet végén, vagyis a „gyógyulási időszakban” sem tért vissza az alapszintre.
Mindez azt bizonyítja, hogy még két éjszaka hosszan tartó alvás után is veszélybe került a résztvevők szív- és érrendszeri egészsége.
Az egész szervezetünkre hatással van
Bár a pihentető alvás jelentős befolyással van a szív egészségére, a kutatóorvosok hangsúlyozták, az alvás jelentősége sokkal nagyobb, hiszen hatással van a testsúlyunkra, a mentális egészségünkre, a koncentrációs képességünkre és arra is, hogy egészséges kapcsolatot tartsunk fenn másokkal.
Az eredmények azt sugallják, hogy szívünk valóban megérzi és megsínyli a késő éjszakák feszültségét. De talán ennél sokkal meglepőbb, hogy úgy tűnik, néhány éjszakányi „helyreállító” alvás nem segít a szívünknek abban, hogy visszatérjen az ideális állapotba. Előfordulhat ugyanis, hogy a pulzusszám és a vérnyomás nem áll vissza, ami azt jelzi, hogy az egymást követő éjszakák mérsékelt alváshiánya a korábban gondoltnál hosszabb gyógyulási időszakot igényelhet.
