Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Úgy tűnik, hogy az egyik nem esetében már fiatal felnőttként is ki lehet majd mutatni, milyen betegségekre lesznek hajlamosak idősen.
Senki sem szeretne megöregedni, hiába elkerülhetetlen része az életnek. Vannak, akik a külsejük megváltozásától tartanak, vannak, akik az egészségük hanyatlásától rettegnek, és vannak, akiknek a lelkére egyszerre telepedik rá mindkét félelem. Ahogy egyre idősebbé válunk, egyre több évenkénti szűrővizsgálatra tanácsos járnunk, egyre inkább kiélesedik a figyelmünk a testünk legapróbb változásaira, és már a legapróbb hátmeghúzásba is a sérv rémképét látjuk bele. Nem megalapozatlan szorongás az egészség elvesztéséért való aggódás, az előrehaladottabb korral megnő a diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a csontgyengeség és a kognitív hanyatlás kialakulásának veszélye. Újabb kutatások szerint azonban az egyik nem esetében már fiatalon meg lehetne állapítani, milyen időskori megbetegedésekre hajlamosak, így hamar megelőző intézkedésekbe kezdhetnének.
Kinél lehetne megjósolni, idősen milyen betegségekre lenne hajlamos?
Egy friss kutatás szerint, ha további vizsgálatoknak is sikerül megerősítenie a felfedezésüket, van rá mód, hogy vérmintából évekkel előre megjósolják a fiatal felnőtt férfiak esetében, hogy milyen időskori betegségekre hajlamosak. Ez azért elképesztően nagyszerű felfedezés, mert minél hamarabb bele tudnak kezdeni a megelőzésbe, annál nagyobb eséllyel tudnának egészséges időskort megélni a férfiak. Az egészséges életmódra váltás nem egyszerű biznisz, de egy ilyen erőteljes motiváció megkönnyíthetné az átállást. A férfiak esetében találtak egy új inzulinszerű hormont a vérben, az úgynevezett inzulinszerű peptid 3-at (INSL3), amely képes lehet megjósolni a hosszú távú egészségi állapotot, és azt, hogy egy személynél valószínűsíthető-e az időskori betegségek kialakulása.
A tanulmányukban a European Male Ageing Study (európai férfiak öregedésének tanulmánya) adatait használták fel, ugyanis ez rendelkezett a legszélesebb, 40–79 éves férfimintával. Összesen 3369 férfitól vettek le vérmintát a kutatás kezdetekor és 4-5 évvel később is, amely idő alatt az egészségügyi állapotuk alakulását is nyomon követték, azt vizsgálva, a csökkenő tesztoszteron vajon megmagyarázhatja-e az időskor okozta megbetegedések kialakulását a férfiaknál. Az általuk tárolt vérmintákat használták fel az új kutatás során, hogy megnézzék az INSL3 szintjének változásait bennük, összevetve a kialakult betegségekkel és egyéb tényezőkkel (más hormonok hatása [pl.: tesztoszteron], kor, dohányzási státusz, klinikai paraméterek [pl.: túlsúly]).
Mit kell vizsgálni, a tesztoszteront vagy az INSL3-at?
Kimutatták, hogy az INSL3 szintje egyénenként jelentősen eltérhet, és erősen összefüggésbe hozható az olyan betegségek előfordulási gyakoriságával, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a szexuális funkciók elvesztése és a csontgyengeség. A magas INSL3-szint kisebb megbetegedési rizikót indikált, az alacsony INSL3-szint pedig nagyobb rizikót jelentett.
Exkluzívan azok a sejtek felelősek a férfiaknál az INSL3 termeléséért, amelyek a tesztoszteront is gyártják. Azonban a tesztoszteronszint túlságosan változékony, óráról órára, napról napra változhat, ezért nem alkalmas arra, hogy megbízható indikátorként szolgáljon a megbetegedések előrejelzésében. Ezzel ellentétben az INSL3 viszonylag konzisztens szintet tud produkálni hosszú távon is (hetekkel, hónapokkal később is változatlan tud lenni), ezért ezt érdemes figyelni.
Főleg, mivel már a 18 éves fiúknál is egyénenként eltérő variációi lehetnek az INSL3-nak a látszólag egészséges férfiak esetében is, ráadásul egy életen keresztül hasonló szinten tud maradni. Ez azt jelenti, hogy már fiatal felnőtt férfiak véréből is megjósolható lehet, hogy milyen időskori megbetegedésre számíthatnak.
Összességében tehát elképzelhető, hogy pár éven belül, miután több vizsgálat is megerősítette ezeket a friss eredményeket, bevett szűrővizsgálattá válhat a fiatal férfiak INSL3-szint-vizsgálata. Sajnos a nőknél egyelőre nem találtak ehhez hasonló indikátort.
