Pecunia non olet, vagyis a pénznek nincsen szaga, hangzik a jól ismert mondás. De kinek jutott eszébe szagolgatni a pénzt, honnan származik ez a majdnem kétezer éves szállóige? Egy sajátos adófajtához vezetnek vissza a szálak, amikor még a vizeletet is megsarcolták.
Amikor azt mondjuk, hogy a pénznek nincs szaga, akkor arra utalunk, hogy nem számít, honnan származik. De ahogyan azt egy pénztörténeti weboldalon is kifejtik, a szállóige eredete az ókorig vezet vissza, amikor Vespasianus római császár adót vetett ki a vizeletből származó jövedelemre. Ebben az időben ugyanis a vizeletet többre tartották, mint manapság: a vizelet kereskedelme virágzott a Római Birodalomban.
Vizeletadó Vespasianus idején
Néró halála után viharos időszak köszöntött a Római Birodalomra. Az egy évig tartó polgárháború után Vespasianus egy elszegényedett birodalmat örökölt. Nevét leginkább onnan ismerjük, hogy i. sz. 70-ben ő rendelte el a Colosseum építését. Ezenkívül híresen fukar császár hírében állt, mivel kora ifjúságától hozzá volt szokva a katonai egyszerűséghez.
Vespasianus változatos adókkal és gazdaságélénkítő politikával próbálta meg feltölteni a kiüresedett kincstárat. Bizarr adóinak egyike az utcai illemhelyek megsarcoltatása volt. Ezeket a vizeldéket általában gyapjúkallózók üzemeltették vagy bérelték, mivel a vizelet ammóniát tartalmaz, amelyet a gyapjú tisztításához használtak. A császár azzal érvelt, hogy „a kallózók ingyen jutnak hozzá munkájuk egyik nyersanyagához, vagyis adót kell fizetniük az ammónia beszerzése után” – olvashatjuk az ado.hu oldalon.
Az akkoriban értékes vizeletet a bőrcserzésen kívül a rómaiak még további öt dologra hasznosították:
1. Fogfehérítés, szájvíz
Ha a vizelet sokáig áll, ammóniává bomlik, ami remek tisztítószer, és könnyen eltávolítja a foltokat. Római szerzők – például Catullus – tanúsítják, hogy emberi és állati vizeletet egyaránt használtak szájöblítőként, ami segített fehéríteni a fogaikat.
„A vizeletet a köznép által használt nyilvános illemhelyeken és a gazdagabb polgároktól is begyűjtötték, sőt még minősítették is a folyadékot, a legerősebbnek, legjobbnak, és ezért a legdrágábbnak a mai Portugália területéről származó terméket tekintették.” (Forrás: ado.hu)
2. Növénytermesztés
A vizelet nitrogént és foszfort is tartalmaz, mindkettő hasznos a növények növekedéséhez. A római szerző, Columella azt írta, hogy az állott emberi vizelet különösen kedvezett a gránátalma termesztésének, lédúsabbá és ízletesebbé téve azt.
3. Mosószer
A vizeletben lévő ammóniát a tógák tisztítására is használták. A tisztítás első fázisában a férfiak a vizeletet tartalmazó nagy üstökbe állva, taposással tisztították a tógákat, majd homokot vagy hamut is adagoltak hozzá. Az anyagok elegye segített feloldani a tógákon lerakódott zsírt, és újra tisztává, ragyogóan fehérré tette őket.
Since urine is trending, your Roman Empire trivia item for the day is that the ancient Romans knew that pee contained ammonia and regularly collected literal pots of piss to distill for the thriving laundry industry... pic.twitter.com/4kFZdZ61Fz
— Preston Fassel 🕎 (@PrestonFassel) 2022. január 10.
4. Beteg állatok gyógyítása
A római Columellától állatorvosi célokra vonatkozó vizeletfelhasználási tippekre is kapunk megoldásokat. Az epeproblémákkal küzdő juhoknak emberi vizeletet adtak inni, míg a tüdőproblémákkal küzdő juhoknak orron keresztül adagolták a vizeletet. A beteg méheknek is adhattak emberi vizeletet, a madárinfluenzát pedig úgy gyógyították, hogy langyos vizelettel ecsetelték a baromfik csőrét.
5. Trágyázás
Az emberi exkrementumokból álló trágya serkenti ugyan a növények növekedését, de azok az anyagok, amik a növényeket táplálják, betegségek terjedését is elősegíthetik. A járványok ellenére a római korban megszokott volt az emberi vizelet és ürülék felhasználása trágyázás céljából.
„A rómaiak a latrinák alatt egyszerű gödröt ástak, amelyből a folyadék elszivárgott, a megmaradt trágyát azonban a stercorariusok, a görög koprologoszok római megfelelői távolították és adták el. Bőven akadt dolguk a trágyagyűjtőknek.. A stercorariusok fontos munkájuk során kivételezett helyzetben voltak, keresetük tisztes bevételnek számított. Nem csoda, ha az így szerzett jövedelmekből a császár is ki akarta szakítani a maga részét.”
A pénznek nincs szaga
Vespasianus császár miután megadóztatta a vizeletgyűjtő edények tartalmának eladásából származó jövedelmet, kiváltotta fia, Titus rosszallását. Állítólag, amikor apja szemére vetette, hogy miféle jövedelemből akar hasznot húzni, a császár a sokat idézett aforizmával válaszolt: a pénznek nincs szaga. (Forrás: Rómaikor.hu)
Mindezek után talán az sem meglepő, hogy az ókori rómaiak előszeretettel ünnepelték Cloacinát, a csatornák római istennőjét, aki egyszerre volt a mocsok és a szépség istennője. Nevét a cloacáról kapta, ami latinul csatornát vagy lefolyót jelent. Egy neki szentelt szentély maradványai ma is láthatók a Forum Romanumon, ahol a Cloaca Maxima vagyis a Nagy Csatorna felett őrködött.
