Sokféle ajánlást hallani azzal kapcsolatban, vajon mennyi vizet, folyadékot érdemes innunk egy nap. Egyesek szerint a nyolc pohár az ideális, mások bonyolult számítással kalkulálják, alapul véve a súlyukat, korukat és magasságukat; és persze létezik az amennyi jólesik-iskola is, amely szerint az ember, ha figyel, rájön, mennyi vizet kíván a szervezete.
Most egy újabb ajánlással gazdagodott a vízfogyasztásunk szakértői köre. Kiderült: a kérdésre a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnád, és valójában mindhárom fentebb felsorolt módszer része egy kicsit. Valóban eleget kell inni, szuper kiszámolni is, de végső soron mégis a tested adja majd meg az igazi választ.
„Iszom egy nagy pohár jeges vizet, miután megszomjaztam, és olyan könnyen folyik le a torkomon, mint egy vízesés” – kezdi a New Scientist szerzője, hozzátéve, hogy egy szomjas és jól hidratált embereken végzett tanulmány azonban azt sugallja, hogy ez nem mindig van így.
„Ritkán fordítunk figyelmet a lenyelésre, ami a tudatos szomjúságérzetünkön túl fontos szerepet játszhat a folyadékbevitel szabályozásában. Ha kiszáradtunk, a nyelés könnyed”
– állítja Michael Farrell, az ausztráliai Melbourne-i Monash Egyetem kutatója.
Csapata tanulmánya szerint érdemes befelé figyelni ivás kérdésében, mert ha túlzottan hidratáltak vagyunk, nehezebbnek tűnik a nyelés, ami kissé visszatart minket az ivástól. Vagyis minden olyan alkalommal, amikor épp ki voltunk száradva legalább egy kicsit, könnyű lesz lenyelni a kortyokat. Ha épp nincsenek ezzel nehézségeink, akkor bizony szükség volt arra a pohár vízre, még ha nem is éreztük magunkat extrém módon szomjasnak.
A kutatás egyszerű volt: amikor szakértői csapat arra kérte az önkénteseket, hogy értékeljék egy kis korty víz érzetét a szájukban, torkukban, kiderült, hogy azok az emberek, akik nemrégiben sok vizet ittak, azt mondták, sokkal több erőfeszítést igényel a lenyelés, mint az enyhén hidratáltaknál.
Amikor az emberek túlzottan hidratáltak voltak, az agyi vizsgálatok kimutatták, hogy a nyelés nagyobb aktivitással függ össze az agy bizonyos régióiban, beleértve a prefrontális kéreget is, amely a tudatos gondolkodási folyamatokért felelős.
„Olyan mechanizmust került így a képbe az ivás gátlásával kapcsolatban, amelyre általában nem gondolunk” – mondja Zachary Knight, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa.
Farrell szerint a felfedezés újabb bizonyítéka annak, hogy a szándékos, akár erőltetett folyadékfogyasztásra vonatkozó ellentmondásos tanács helytelen.
„Ez a kutatás azt mutatja, hogy számos nagyon finom mechanizmusunk van az ital mennyiségének szabályozására”
– emelte ki a kutató.
Farrell szerint még az edzést végzőknek is csak a szomjúságuk szerint kellene inniuk, éppen annyit, amennyi jólesik.
„Ezek az evolúció üllőire kovácsolt, jól kidolgozott mechanizmusok” – fűzte hozzá a kutatás vezetője.
