Bár a rúdsport és rúdtánc népszerűsége az elmúlt 10 évben Magyarországon is töretlenül nőtt, sokan még mindig nem vesznek komolyan, ha azt mondod: rúdra jársz és rosszallóan néznek, ha kiderül, hogy a gyerekedet (is) járatod. Igazából nem meglepő, hogy van némi zavar a fejekben. Ha erről a témáról van szó, én is sokféle sport, illetve tánc- és cirkuszművészeti produkcióra, és igen; a fülledt hangulatú showkra is gondolok. Pedig ebben a sokféle zsánerben szinte csak az eszköz hasonló, a kifejezésmód, a művészi nyelv és egyáltalán az üzenet sokféle, és sokféleképpen érdekes.
Összefoglaló azoknak, akik még csak ismerkednek a sporttal, és azoknak, akik a kritikusok szemét nyitnák fel.
1. Ki találta ki ezt az egészet?
Bár a rúdon mozgás ötletét kivételesen nem tudjuk az ókori görögöktől származtatni, nem kell aggódni: nagyjából ezer évet így is vissza tudunk menni, ha a történetét kutatjuk. Nem, nem kerültek elő kelta szőttesek középkori sztriptízbárokról, viszont a Mallakhamba nevű indiai rúdsportot már 1200 körül említik egy szanszkrit szövegben, vagyis vélhetően már ennél korábban erőt próbáltak vele az emberek. Az ezen az eszközön végrehajtott gyakorlatok sokban hasonlítanak ahhoz, amit a sportdivízióban ma is csinálnak az atléták, és Indiában is a sportolók éltek vele: a birkózók használták állóképességük fejlesztésére, kiegészítő sportként.
Sőt, még régebbről van őskép: a kínai rudat sem ma találták ki. A sportban használt rúdnál magasabb és szélesebb oszlopra már időszámításunk előtt felmásztak az akrobaták, hogy tornázva szórakoztassák és elkápráztassák a nagyérdeműt. Ez az előadó-művészeti ág ma is népszerű Kínában. Nem véletlenül: rendezvényeken eléggé jól mutat egy rakás zászló pózban lebegő atléta, vagy masírozó bogárhadnak tűnő tánccsoport. A kínai rúd ma a cirkuszban is sokféleképpen megközelíthető sláger zsáner, ennek a változatnak az űzéséhez nem feltétlenül szükséges a combokat, hasat, vállat szabadon hagyó ruházat (másképp tapad ugyanis, mint a táncos rúd), ellenben speciális mászócipőt ajánlott viselni hozzá. Fiatal artistáink idén ebben a számban szereztek Bronz Pierrot-díjat a 12. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfelsztiválon, egy nem akármilyen produkcióval.
2. Jó, jó, de mikor jönnek már a csajok???
Pontos feljegyzés nem készült az első produkcióról, de most úgy tudjuk, hogy az erotikus rúdtánc születésénél (egészen a 19. és 20. század fordulójáig kell visszamenni) a vándorcirkuszokban dolgozó egyiptomi hastáncosnők, a zavarba ejtően lenge öltözetek és a sátortartó rúd bábáskodtak – adta ugyanis magát, hogy azt is be lehetne vonni a buja előadásba. Könnyen elképzelhető, micsoda pezsgést okozott ez az újszerű műsor egy olyan korban, amikor a nők még állig begombolva és fűzőben jártak - mindenesetre a freak showkkal, egzotikus állatokkal is operáló szórakoztatásba bőven belefért ez is.
A 20. század első évtizedeiben aztán már nem sok kellett hozzá, hogy a produkció a mutatványosok sátrából a bárokba vándoroljon, ahol a burleszk műfajjal (ez a burleszk nem az a burleszk) gyorsan egymásra is találtak.
És voilà, megszületett a rúdtánc. A bárműfaj népszerűsége azóta is töretlen, de fontos tudni, hogy ez csak kis szelete egy nagyon változatos mozgásformának.
Merthogy közben felnőtt egy olyan rúdgeneráció, akik már másképp (is) szeretnének rudazni.
3. Na, és akkor hol tart ma a rúd?
Hű. Hát elég messzire jutott, akár az ezer évvel ezelőtti indiai birkózókra, akár az Aerosmith klipjében hamar beletanuló Liv Tylerre gondolunk.
A rúd ma egy világszerte százezreket megmozgató, közösségformáló mozgásforma, melyet mindenféle túlzás nélkül nevezhetünk komoly versenysportnak és magas színvonalú művészetnek, még akkor is, ha a fenti embertömeg nagyobb része inkább rekreációként, egy kisebb hányada pedig instaposzt-generátorként tekint rá. A sport mainstreambe való beszivárgását jelzi, hogy manapság már tehetségkutató sem múlhat el rúdprodukció nélkül. (Igen, gyerekek is űzik, persze nem mind ilyen szinten.)
Ma jellemzően négyféle rúdstílussal vagy megközelítéssel találkozhatsz, ha utánanézel kicsit a témának, mindegyiket lehet egyéni vagy páros (sőt, többes) formában űzni, a pole art és pole sport variációkban gyerekek is megmérettetik magukat.
Pole exotic. Ma ez a polkorrekt megnevezése annak az ágazatnak, ami valóban a csábításról szól. Csak felnőtteknek! Na igen, ez tényleg elég szexi, de hát istenem, pont ettől jó. Egyébként remek módja lehet például a nőiesség megélésének is - legalábbis sokan kapják meg tőle ezt az élményt. A ruhák itt díszesebbek, a smink hangsúlyos, és igen kihívásos a balesetmentesség. A platformos tűsarkúban, mely kötelező showelem, egyáltalán nem könnyű rudazni. Viszont ebben az ágban is nagyon fittnek és erősnek kell lenni, a körbe-körbe forgás messze nem elég.
Pole art. Az ebben a kategóriában születő produkciók ellenben inkább kortárstánc-előadásra hasonlítanak, a fellépő ruhák és a mezítlábasság is ezt a világot idézik. Igazat mondtam a bevezetőben: a rúdon férfiak is dolgoznak, és ebben a divízióban épp egy magyar srác az egyik legnagyobb király. Holoda Péter a Frenák társulatot is erősíti. Sajátos, elképesztően könnyed produkciói láttán leesik az állad, na.
(Peti egyébként nemrégiben a nem-rudas nagyközönségnél is nagyot ment). Come on rúd boy!
Pole sport. A nemzetközi szövetség (IPSF International Pole Sport Federation) azért küzd, hogy a rúdsport olimpiai sportág lehessen, s megítélésében és a versenyek lefolytatásában is inkább a szertornához vagy a ritmikus gimnasztikához közelítsen. Versenykönyvükben nem csak a bemutatandó elemeket szabályozzák, de a minimális ruhahosszt és a kiegészítő eszközök használatának körülményeit is szigorúan kikötik. A túl szexi, pl. latex-, bőr- vagy bőrhatású kosztümök használata tilos és komoly pontlevonással jár, éppígy tiltottak a csábító mozdulatok, sőt arckifejezések is. Olyasféle sportág ez, ahol mindenkitől levonnak, s végül az nyer, akitől a legkevesebbet. Korábbi világbajnokunk, Marosvölgyi Noémi idén ezt a gyakorlatot mutatta be a VB-n.
Ultra Pole: Ez a legmagasabb fordulatszámmal pörgő változat. Nagyon dinamikus, nagyon akrobatikus, nagyon kreatív, nagyon Dimitrij Politov. Ha a Peti-féle artisztikum nem fogott meg, ez a dinamikus előadás majd levesz a lábadról.
Ja, és persze ott a cirkusz, ahol a kínai rúd mellett egy légtornaszerré avanzsált rúdfajtával, a lengőrúddal is találkozhatsz. Ez a csodaszép produkció kicsit a burleszkes hőskorszakra emlékeztet.
A rúdsportot egyre inkább az orosz és ukrán sportolók uralják, de az eddigiekből is látszik, hogy nekünk sincs szégyenkezni valónk. Igen előkelő, VB dobogós helyezéseket értek el felnőtt és junior versenyzőink egyaránt, és több alkalommal állhatott magyar versenyző a dobogó legfelső fokán is. A sportág a gyerekek és tinik körében is egyre népszerűbb, jó választás lehet azoknak az örökmozgó és hajlékony fiataloknak, akik szórakozva szeretnék fejleszteni magukat. Lehet csak hobbiként is űzni, heti 2 alkalommal már nagyon jól fejlődnek a gyerekek. Az ügyesebbek, kitartóbbak indulhatnak a fentebb említett versenyeken is.
4. Jó, de akkor mégis mit csinál, aki rúdra jár?
Aki rúdra jár, valószínűleg a fentiek mindegyikéből kap egy is ízelítőt. Erőnlététől függően (zéró előképzettséggel is el lehet kezdeni, de nagyon sokan érkeznek a rúdba a szertorna, az aerobik vagy akár a balett világából is) először is állóképességet fog növelni, majd megismer különböző hajlékonysági és erőelemeket, később ezek kombinációit és koreográfiákat.
A folyamat során hamar eldől, hogy melyik ág lesz igazán szimpatikus, de nem kell feltétlenül dönteni. Ha csak rekreációs sportként használod a rudat, akkor is rengeteget fogsz fejlődni. A legtöbben azért szeretik, mert folyamatosan lehetőséget ad önmaguk legyőzésére, és a fejlődés mindenkinél egyénre szabott. Nem csak a kezdők, de akár a profi táncosok, sportolók is profitálnak belőle, mert mindig van mit ellesni egy már rutinosabbtól:
Balett-táncos múltam ellenére a mai napig rengeteg kihívást tartogat a számomra, kifogyhatatlan lehetőségek rejlenek benne, és mindig van hova fejlődni,
mondja például Rózsa Csilla balettművész, az Artpole Studio vezetője.
A rúd népszerű azért is, mert nincs olyan testalkat, amivel ne lehetne belevágni. Aki kicsit teltebb, vélhetően fogyni fog, aki soványabb, izmosodni, mivel a rúdon a saját testsúlyukkal dolgoznak, s ennek megfelelően szép és arányos izomzatot alakítanak ki a sportolók. További előny, hogy nagyon változatos ez a sportág. Mivel az alapok elsajátítása után leginkább trükköket lehet tanulni (kicsit hasonlóan például a gördeszkához), nem lehet ráunni, és inspirációért elég csak az Instán körbenézni. Természetesen a nőiesség megélése sem utolsó szempont. Bár a pálya a férfiak előtt is nyitott (és láttuk, nem akárhogy űzik ők is), a rúdtermek java még mindig inkább női terep.
5. Mi bajom lehet?
Alapjában véve semmi: ha jó kezekben vagy, egyénileg, kis lépésekben haladva de látványosan fogsz fejlődni, és igazából mindig csak önmagaddal kell majd versenyezned. Könnyen lehet, hogy új tulajdonságaidra jössz majd rá, és azt is megérzed, hogy a tested sokkal többre képes, mint gondoltad volna. Ha tényleg komolyan veszed, azt is látod majd, hogy a rúd nagyon kemény sport. Azt, hogy mindennap lejön a bőröd a súrlódástól, egyrészt megszokod, másrészt megtanulod kezelni. Az pedig, hogy olyan izmaid is fájnak majd, amiknek a létezéséről sem tudtál, inkább örömteli lesz.
Viszont az ízületek terhelését hosszabb távon is érzed majd, és magasabb szinten már jönnek a húzódások, rándulások, izomsérülések is. Igen, ez is része a rudazásnak, és egyénileg dől el, hogy neked hol van ez ügyben a komfortzónád. Ha nem is tervezel versenyezni, vagy táncosként színpadra lépni, akkor is adhatsz egy lehetőséget ennek a sportnak - és pofont az előítéleteidnek. Ne feledd! A forrónadrág azért kell, hogy jobban tapadjon a rúd.
