A Gisele Bündchen-testen kívül persze így is talán sokkal érdekesebb az, hogyan lehet a napi edzéseket, a gyereknevelést és a munkát a napi rutinba bepasszírozni. Korompay-Túróczi Réka mint hosszútávfutó, dolgozó nő és háromgyerekes anya mesél az idővel való sakkozásról, meg arról is, hogy itthon még újnak számít, ha valaki nem a tradicionális anyaszerepet kívánja betölteni. Azért lesz szó a futásról is.
De előtte nem bírom ki, hogy ne fűzzek az interjúhoz néhány gondolatot, pedig nekem nemhogy három, de egy gyerekem sincs. Mondjuk, nem is csinál hozzá kedvet az a sok és gyakran irreális elvárásrendszer, amibe a szűkebb és tágabb környezet próbálja beletuszkolni az anyákat, meg ők saját magukat. Hallom az ismerőseimtől, ahogy cikkekből, egymás tapasztalataiból és megmondó könyvekből próbálják megtalálni a jó anya komponenseit. És látom, ahogy megnyúlik az arcuk a bűntudattól, amikor kéretlen véleményeket, „jó tanácsokat” hallanak, legtöbbször persze vadidegenekről. Elég hosszú lenne a felsorolás, ha számba vennénk, hogy különböző vélemények, elvrendszerek szerint miért érezheti magát valaki szar anyának – kezdve az otthoni vagy a kórházi szüléstől azon át, hogy milyen pelenkát használ, egészen odáig, hogy hároméves koráig otthon marad-e a gyerekkel, vagy fél év múlva visszamegy a munkahelyére.
Nem azért mutatjuk be Korompay-Túróczi Rékát, mert azt gondoljuk, hogy minden gyerekes nőnek maratont kéne futni, és egy, kettő, akárhány szülés után a tökéletes testért kellene küzdeni. De azt sem gondoljuk, hogy magyarázkodni kéne azoknak, akik nem az anyaságban látják az önbeteljesülést. Interjúalanyunk is ebbe a táborba tartozik, fontos neki, hogy a gyerekeken és a munkán kívül magára is legyen ideje, hogy legyenek a családjától független, személyes céljai. És hidegen hagyja, ha valaki ezt másként gondolja.
Felteszem a kérdést, ami valószínűleg mindenkit érdekel: hogyan lehet három gyerek és munka mellett ilyen mennyiségű sportot beiktatni a hétköznapokba?
Az egész merő logisztika. Rengeteg segítséget kapok a családtól is, a munkám is rugalmas, az évek során pedig igazi időbűvésszé váltam, minden perc számít. Az ismerőseim azt mondják, Excel-táblázat az életem... van benne igazság.
A napjaid durván ki vannak centizve, sosem volt még olyan, hogy kihagytad a futást?
Nagyon ritkán fordul elő, csak ha valami nyomós oka van, akkor marad el a tervezett edzés. Szükségem is van rá, hiszen sokkal jobban tudok mindenre figyelni, ha nem marad ki a sport a napomból.
Az emberek szeretnek kritizálni. Akkor is megmondják a véleményüket, ha valaki vékony, és akkor is, ha valaki túlsúlyos. Te kapsz negatív kritikát, mert filigrán vagy?
Ebben elég öntörvényű vagyok. Van egy határozott elképzelésem a szép női testről, ami az általános közízléshez képest azt hiszem, egy kicsit extrém. Kritikus vagyok, elsősorban magammal szemben, mások irányában azonban sokkal toleránsabb, hiszen elfogadom, hogy az emberek ízlése különböző. Viszont mások véleménye nem befolyásol. Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, kihat az öltözködésemre, a nap indulására, az általános közérzetemre. Nem foglalkozom azzal, ha azt mondják, hogy túl vékony vagyok és kevés a gömbölyded vonalam, adott esetben a korral a szálkásság nem tesz jót egy nő arcvonásainak. Mindenki olyanná formálja magát, ami elégedettséggel, vagy közel az elégedettséghez érzése tölti el. Ez is része annak, hogy az ember vállalja önmagát.
Akkor ismerős a kérdés, hogy „eszel te eleget”?
Persze. Volt idő, amikor kifejezetten keveset ettem és rosszul. Ez a futás óta megváltozott, hiszen energia nélkül nehéz lenne fejlődést elérni egy bizonyos szint után. Nem eszem rengeteget, de rendszeresen étkezem, és nagyon odafigyelek arra, hogy tartalmas ételeket egyek. A főzés nem az erősségem, nem szeretek az étel kitalálásával, bevásárlással és elkészítésével időt tölteni. Irigylem azokat, akik a főzésben is megtalálják a szépséget, nekem még nem sikerült.
A családod támogat?
Az elején voltak nehézségek. Alapvetően sportos család vagyunk, tehát a testmozgás mindig is alapvető része volt az életünknek, inkább a futással/triatlonnal töltött idő volt az, ami vitaalapot képezett. Mára már sikerült (azt hiszem) megbékélniük a helyzettel, rengeteget segítenek. Ugyanakkor én is próbálom úgy megoldani az edzéseimet, hogy a legkevésbé vegyem el az időt a gyerekektől vagy a család szélesebb körétől. Ehhez mindkét oldalról kompromisszumokat kellett kötnünk.
Olvastam egy interjúdban, hogy többször megkaptad már: „túlzás, amit a futással művelsz, ez biztos a gyereknevelés rovására megy”.
Igen, erre is volt jócskán példa. De nem vagyok 24 órás anyuka, sosem állítottam magamról. Az anyaság önmagában nem jelent tökéletes önmegvalósítást, de a legfontosabb része a nőiségemnek. A sport számomra az énpercek, de törekszem arra, hogy a közös idő egy része is a sport jegyében teljen. A sport nem vesz el energiát a gyerekektől, sőt éppen ellenkezőleg, energiát ad a minőségi együttléthez. Szeretem az aktív együttlétet, én vagyok a gyerekek életében felelős a tanulásért, a különórákért, a sportért, és nem baj, ha a nagyszülőknek is fontos szerepük van egyéb értékek közvetítésében. Hiszem, hogy a sport jobb anyává tett.
Eredmények, amire nagyon büszke:
- Maraton: 3.28,57 – 2013. november, Firenze
- Ultrabalaton párban: 18.30 – 2014. július, Balatonaliga
- Ironman 70,3 (féltáv): 5.55,56 – 2014. augusztus, Budapest
- Félmaraton: 1.35,54 – 2014. november, Siófok
Valamit biztos fel kell áldoznod, hogy minden beleférjen az idődbe...
A főzést, ami nem nagy áldozat, és nem is tudom, hogy mi lenne velem a nagyszülők nélkül. Nagyon keveset tévézek, internetezek vagy lustálkodok, és a heti egyszeri takarításban is van segítségem. Nincsenek lyukas perceim, az életem sok kívülálló számára nem nyugodt, de számomra mégsem fárasztó. Gyerekkorom óta zsizsik voltam, ez úgy látszik, a mai napig nem változott.
Mikor szántad rá magadat először egy kiadós futásra?
Hanga lányom 1 éves kora körül kezdtem el kényszerből futni, amikor új környékre költöztünk és nem találtam megfelelő edzőtermet. Akkoriban csak a fittségem megtartása volt cél. A Nagyréten kezdtem futni, 4-5 km-t kocogtam heti két-három alkalommal, majd szerelem lett belőle. A lányom után még született két gyermekem, de 2007 óta mostanra heti ötször futok, hetente átlagosan 60-80 km-t.
Miért pont a futás?
Mert sokrétű. Elsődleges szempont volt az elején – és a mai napig is –, hogy az egyik legrugalmasabb sport. Bárhol, bármikor lehet futni. Elég, ha a futócipő nálam van: erdőben, városban, külföldön, munkahelyről, otthonról, bárhonnan el tudok indulni. Nem kell alkalmazkodnom kiírt időpontokhoz. Ráadásul a futás révén tudtam felfedezni a környékbeli tájat, erdőket, hegyeket. Nem vagyok nagy kirándulós, erdőjáró, viszont futni terepen egyszerűen imádok. Feltölt és a természetet is sokkal közelebb hozta hozzám.
Lelki szempontból a futás kikapcsol és egyben teret enged a gondolatok szabad áramlásának. Ez mind tempó kérdése, ha nem akarok gondolkodni, gyorsan futok, a könnyebb tempó viszont lehetőséget ad, hogy átgondoljam a dolgaimat, ha más emberekkel futok, akkor pedig valóságos társasági esemény. Magányos és társas sport egyben.
Elég csak a versenyeken való részvétel, vagy az eredmények is fontosak?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fontos az eredmény, de nem csak az számít. Próbálom megtalálni az arany középutat az örömfutás és a versenyre készülés között. Hajlamos vagyok arra, hogy elkapjon a fejlődés heve, az időeredményeim javítása, ahogy a fizikai határaim kitolása is állandó kihívás számomra.
Ezt le sem tagadhatnád, hiszen újabban már triatlonokon is indulsz.
A triatlont is kényszerből kezdtem egy futósérülés miatt. Gyerekkoromban úsztam, majd nagyon sokáig nem, és a triatlon során a futás után újra rátaláltunk egymásra. A biciklizés szeretetét pedig a sporttársaim segítségével tudtam átérezni, amiért nagyon hálás vagyok. A nyaram a triatlon jegyében telik, és bár a három sport közül még mindig a futás az abszolút kedvenc, a triatlonnak ez a fajta összetettsége egy újabb lépcsőfok a kihívási listámon. Többet kell edzenem, amit még nehezebb megoldanom, de megéri. A futásnál kevésbé használt izmok is szépen dolgoznak, a versenyzés is bonyolultabb technikailag, és végre kihasználom nyáron a Balaton adta lehetőséget, kiélhetem a víz iránti szeretetem. Színesíti az életem, rengeteg új motivációt ad. Nagy érzés!
Nemrég felkértek a Szentkirályi programjához, hogy néhány amatőr futót formába hozz. Csináltál ilyet már előtte is?
A feladat, a szerepkör testhezálló, ezért borzasztóan örültem a felkérésnek. Az egészséges életmód átszövi az életemet évek óta, a futás állandó társam lett. Hitelesnek érzem, hogy a projektben olyan értékeket kell közvetíteni és átadni, amiben én is hiszek. Több évig modellkedtem, a nyilvánosság sem áll tőlem messze, és tanítok is egyetemen, igaz, más témakörben, de a szerep hasonló. A Szentkirályinál betöltött futónagyköveti feladat az életem és az érdeklődésem több szegmensét ötvözi. Az egyik legjobb dolog, amit történt velem az elmúlt időszakban.
Reggelente próbáltam már rávenni magam, hogy elinduljak futni, de úgy érzem, hogy a testem nem partner ebben. Van valami tipped a reggeli futáshoz?
Igen. Enni kell előtte, ha teheted, egy-másfél órával az indulás előtt. A leginkább energiadús reggeli étek pedig a zab joghurttal, kefirrel és mindenféle gyümölccsel. Lehet, hogy az első egy-két kilométer kicsit fáradtabban telik, de az izmok bemelegedése után felüdülés a reggeli futás, és merőben másképpen indul az ember napja. Próbálj terepen futni, erdőben, a természet csodálatos a reggeli órákban. A test minden olyanban partner, ami jó neki, ezért ebben biztos, hogy nem a szervezeted az ellenlábas, hanem az agyad. Kis akarattal le lehet győzni az ész lustaságát és kifogásait.
Hol szeretsz a legjobban futni?
Budapesten legjobban a természetben szeretek futni, a Budai-hegyekben, az erdőben. Az igazi szerelmem azonban a Balaton. Fövenyesen van nyaralónk, a Balatonudvari–Tihany szakasz a legszebb rész, mindig libabőrös leszek futás közben.
Mire figyeljen oda egy amatőr, aki mondjuk, évek óta nem futott?
A fokozatosságra. Megtanultam saját káromon, hogy akkor a legnagyobb a sérülésveszély, amikor úgy gondoljuk, hogy nagyon jól megy a futás és ezért mértéktelenül terheljük a testünket. Aztán megvan a baj, mert a szervezet még nem készült fel rá, és ilyenkor akár hetekre elválaszt a futástól. Ha nagy a mozgásigényünk, inkább csináljunk az elején más sportot mellette, ami kiegészíti, de ne kezdjük el túl rohamosan növelni a terhelést (4-5 km, heti 3 alkalommal). Havi szinten növeljük a távot, a futással töltött napok számát, illetve szép fokozatosan a tempót. Később pedig változatos tempóban és távokat eddzünk, és nem árt az interneten utánanézni edzésterveknek, vagy már tapasztaltabb futókat meghallgatni. De a legfontosabb tanácsom, hogy keressük meg és találjuk meg önmagunkat a futásban, és akkor életre szóló választás lesz.
