Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Felmérések szerint az emberek többsége különböző fogadalmakkal kezdi az új évet: lefogyok, leszokom a dohányzásról, nem húzom fel magam az anyós beszólásain, lefutom a maratont, és hasonlók.
Felmérések szerint az emberek többsége különböző fogadalmakkal kezdi az új évet: lefogyok, leszokom a dohányzásról, nem húzom fel magam az anyós beszólásain, lefutom a maratont, és hasonlók. Nők körében valószínűleg a "fogyok x kilót" típusú fogadalom a leggyakoribb, így mi most ehhez adunk tanácsokat.
A sikerhez talán az a legfontosabb, hogy realisztikus legyen a célkitűzésünk. Az érettségizős súlyunkra valószínűleg nem fogunk visszafogyni, egy 20-24 körüli testtömegindex viszont elérhető és vonzó cél. (A testtömegindexet úgy kapjuk, hogy a súlyunkat elosztjuk a méterben mért magasságunk négyzetével, tehát egy 165 centis, 60 kilós nő BMI-je 22.)
Fontos azt is tudni, hogy heti fél kilónál többet egészségtelen fogyni, ráadásul a túl gyors fogyás során ledobott kilók a fogyókúra után általában visszajönnek. Legyünk konzervatívak, és tervezzünk hosszú távra. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy nem kell drasztikus változásokat bevezetnünk: elég egy kicsit sportolnunk, egy kicsit jobban odafigyelni az étkezésre, és máris megvan az a heti fél kiló.
Bár a könyvesboltok polcai roskadoznak a különböző csoda-fogyókúrás könyvektől, a fogyásnak egyetlen biztos receptje van: több kalóriát kell elégetni, mint amennyit megeszünk. Tehát vagy kevesebbet eszünk, vagyis fogyózunk, vagy többet égetünk, vagyis többet mozgunk.
Én nem vagyok mazochista típus, úgyhogy a második megoldásra voksolok. Sokkal könnyebb ugyanis mindennap egy órát sétálni vagy heti két-háromszor félórát futni vagy edzőteremben edzeni, mint korgó gyomorral a hűtő ajtaját fixírozni. Szerintem.
Táplálkozás terén sem kell nagy változásokra gondolni: felesleges üres salátákkal kínozni magunkat, mert ez csak azt eredményezi, hogy várjuk a fogyókúra végét, amikor majd megint szalonnát zabálhatunk kenyérrel. Inkább figyeljünk a részletekre: igyunk vizet a gyümölcslevek és kólák helyett, együnk narancsot vagy joghurtot a csokinassolás helyett. Persze néhány kocka csoki belefér néha, de ha egész táblákat falunk fel, akkor muszáj lesz maratonokat futni, ha el is akarjuk égetni a bevitt kalóriát. Sokan nem számolják a sörben-borban-pálinkában megivott kalóriákat, pedig az alkohol is erősen hizlal.
Felejtsük el a napi három nagy étkezést, inkább együnk sokszor, de keveset. A cél a napi öt étkezés (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora), lehetőleg sok gyümölccsel, zöldséggel és folyadékkal. Ha már nem vagyunk éhesek, ne együk meg a maradékot.
Ha semmit nem sportolunk, de naponta 300-500 kalóriával kevesebbet eszünk, akkor nagyjából heti fél-egy kilót fogyunk. Egy kilométernyi séta nagyjából 50 kalóriát éget el, egy kilométernyi futás pedig 80-at. Ne essünk abba a hibába, hogy rögtön szigetkört akarunk futni, ha utoljára a gimnáziumi tornaórán próbáltunk hasonlót. Inkább indítsunk pár héten át gyors tempójú sétával, és ha ez már könnyen megy, váltsunk néha futásra. Az edzőteremben is próbáljuk csak lassan, fokozatosan terhelni magunkat. Az izomláz azt jelzi, hogy túl sokat vállaltunk.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy télen a szervezet természetes bioritmusa szerint többet alszunk és többet eszünk, hiszen a hidegben a zsír remekül szigetel. Ezért ne legyünk ilyenkor túl szigorúak magunkhoz. A téli depressziónak viszont nemcsak a csokievés, hanem a testedzés is kiváló ellenszere.
A fentiek jó kiindulópontot jelenthetnek egy életmódváltáshoz, de ne feledkezzünk meg róla, hogy minden ember más. Lehet, hogy a barátnőnk napi két tábla csokit eszik, és mégis nádszálkarcsú - neki valószínűleg jóval gyorsabb az anyagcseréje. Mindenesetre ha odafigyelünk az étkezésünkre anélkül, hogy kínoznánk magunkat, az csak jó lehet.
