A falási roham a szakemberek szerint nem gyengeség. Azt érdemes megérteni, mi húzódik mögötte, és apránként, az érzelemszabályozás felől megközelítve lehet változtatni rajta.
Forróság, nyár, mégse fér be minden bőrönd a csomagtartóba… Embert és szerelmet próbáló is tud lenni a nyaralás. Jó, ha tudjuk: érzelemszabályozási képességünk szinte létfontosságú a kapcsolataink megőrzése, fenntartása, ápolása érdekében.
Hogyan nyerhetjük vissza belső stabilitásunkat, ha úgy érezzük, összecsaptak a fejünk felett hullámok? 10 olyan egyszerű technikát mutatunk, amelyek biztos segítséget nyújthatnak, ha eluralkodnának rajtunk a negatív érzelmek.
Nem számít, ki vagy, az ország melyik pontján élsz, mivel foglalkozol, hány diplomád van. Ha gyereket nevelsz, vannak dolgok, amiket el kell mondanod neki, méghozzá rendszeresen, akkor is, ha sok a stressz az életedben, krízisen mész keresztül vagy az anyagiak miatt aggódsz. Ha pszichés szempontból képes vagy szilárd alapokat adni a gyerekednek, nagyobb eséllyel válhat belőle egészséges, ellenálló, boldog felnőtt, olyan, aki másokhoz is kapcsolódni tud.
Önmagunk megismerése úgy indul, hogy megtanulunk különbséget tenni egymás között. Megfogalmazzuk az azonosságokat és megfogalmazzuk a különbségeket, nemcsak külsőségekben, de gondolkodásmódban, így véleményben is. A csúfolás megtapasztalásától nem fogjuk tudni megóvni a gyerekünket, de nagy segítségére lehetünk azzal, ha az élmény feldolgozásában megfelelőképp támogatjuk.
Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
A gyerek szabad játéka segít megérteni a történéseket, begyakorolni az elvárt viselkedésmintákat, és feldolgozni a saját élményeket, érzelmi reakciókat. Mindezt egy olyan nyelven, ami a felnőtt gondolkodásmódnak nem mindig lesz logikus és érthető.
Ezerszer kell szólnod neki, hogy kezdjen el készülődni, írja a leckéjét, hagyja abba a mobilozást. Bár a téma változik, a küzdelem örök: próbálod rávenni a gyereked, hogy csináljon már meg végre valamit, amit szerinted kell, de ő nem akar. Folyton elkalandozik, vagy nyíltan ellenáll a kérésednek, mire te dühös leszel és kiabálni kezdesz. Azt gondolod, a veszekedésből, a büntetésből majd megtanulja, hogy máskor fegyelmezettebb legyen. De jó eséllyel nem így lesz. Hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket?
Egyre gyakoribb jelenség, hogy az ember észreveszi, hogy a párja képtelen arra, hogy leálljon, általában a munkával, és egy kicsit másra is szakítson időt. Nem csoda, ha hiányzik a vele való tartalmas együttlét, és nyilván féltjük is, hogy kiég, túlhasználja magát. Pszichológusokat kérdeztünk arról, hogy ilyenkor mi a helyes magatartás. Mit tegyünk?
Sokan a maratont tekintik az amatőr atlétika csúcsának, ám mások számára ez csak a kezdet. Vannak, akik 24 órán keresztül futnak, vagy 100 km-t tesznek meg egyszerre, gyakran lenyűgöző pályákon, miközben kezelik az izmok, a csontok, a hólyagok fáradását, az alváshiányt és a mentális kimerülést. Ők az ultratávfutók, akik úgy tűnik, nem ismernek lehetetlent. Néha azt gondoljuk, külön emberfajt képeznek. Miben hasonlítanak, és miben különböznek tőlünk?
Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?
