érzelemszabályozás 2 - Dívány

Te is gondolkodtál már azon, hogy miért ment el valaki tömegrendezvényekre még úgy is, hogy tudni lehetett, a koronavírus-járvány szempontjából ez igencsak veszélyes döntés? Hogy miért vannak olyanok, akik manapság is rendszeresen megszegik a fizikai távolságtartással kapcsolatos szabályokat? A válasz egy új kutatás tanulságai szerint talán egyszerűbb, mint gondolnánk: rengetegen unatkoznak.

Mindenen kiborulsz? Előfordul, hogy a legapróbb megjegyzésektől is napokig rosszul érzed magad? Amikor magad alatt vagy, sokáig nem tudsz kijönni belőle? Bár az érzelmeink intenzitását és időtartamát számos tényező befolyásolja a genetikai faktoroktól kezdve a gyerekkori élményeinken át egészen odáig, hogy mennyit aludtunk és mit ettünk reggelire, egy sor olyan összetevő is szerepet játszik bennük, amiket mi magunk is alakíthatunk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhessünk.

Korábban is írtam már az ultrafutás pszichológiai aspektusairól, és talán még fogok is. Ennek oka az, hogy lenyűgöznek az ultrafutók. Valami számomra elérhetetlennek tűnő szuperképességgel bírnak, és tisztelettel vegyes álmélkodással tekintek rájuk. Az ultrafutás elképesztő módon igénybe veszi a testet, az izmokat, ízületeket és csontokat, az ember dehidratálódik, mentálisan és fizikailag is teljesen kimerül – és mégis fut tovább.

A párkapcsolatok dinamikáját és a felnőttkori kötődési stílusokat vizsgáló olasz kutatócsoport meglátása szerint nem pusztán a korai szülő-gyermek viszonyban kell keresni a vissza-visszatérő párkapcsolati problémák gyökerét.

Mégsem akar velem lenni, csak nem mondja ki? Ezen a kérdésen emészted magad, miközben tárga nyílt szemmel fekszel az ágyban. A másik már javában szuszog melletted, magadra maradtál a sötétben. Hiába vagy kedves, megértő, türelmes, a partnered nem igazán nyílik meg neked. Azt fontos látnod, hogy a reakciói sokszor nem a te viselkedésedtől függnek. De akkor mitől?

A gyerekeinknek meg kell tanulniuk, hogy az élet tele van problémákkal, és hogy ezek a problémák olyan dolgok, amiktől nem elbátortalanodni kell, hanem megoldani őket. Ahogy gyerekkorukban megtanulták, hogy hogyan képesek saját erőből a problémamegoldásra, a nehézségek leküzdésére, úgy fognak felnőttkorukban is hozzáállni életük rendezéséhez. Az a szerencsés, ha egy felnőtt bízik abban, hogy a felmerülő nehézségeket képes megoldani, és nem zuhan össze, hanem inkább nekilát. De hogyan tudjuk ennek a magabiztosságnak a kialakulását, az optimista, kompetens életszemléletet a nevelés során segíteni?

Kutatások szerint az emberek közel 20 százaléka éjjeli bagoly, egy másik 20 százaléka hajnali pacsirta, a maradék 60 százalék pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Ma már se szeri, se száma azoknak a tanulmányoknak, amelyek a különböző kronotípusok (azaz hogy általában mikor fekszik és kel valaki) pszichés jóllétre gyakorolt hatását vizsgálják. Ám most egy spanyol tudós közelebb került annak megfejtéséhez, hogy miért is okozhat hosszú távon problémákat, ha rendszeresen sokáig maradunk fenn.

Legyünk őszinték: a legtöbbünknek halvány dunsztja sincs az érzéseiről. Nem tudjuk, honnan jönnek, meddig tartanak, miért vannak, hogyan működnek és mit jelentenek, ha jelentenek egyáltalán bármit is. Az érzelmek az emberiség misztikus erői, amelyekről sokan csak annyit sejtünk, hogy lehetnek jók vagy rosszak. Így aztán egy meglehetősen egyszerű formula alapján igyekszünk megoldani az érzelmi életünket. A pozitív érzelmeket próbáljuk begyűjteni, a negatívakat pedig elkerülni. Mi ezzel a baj?

Előfordul, hogy egy helyszín, egy illat, egy hang váratlanul borzalmas emlékeket idéz fel bennünk. Ilyenkor egy pillanat alatt elhatalmasodhatnak rajtunk azok az érzések, amelyeket a fájdalmas élményeink során átéltünk. Hogyan lehet elérni, hogy a múltunk ne kísértsen minket tovább a jelenben? Egy 30 évvel ezelőtt leírt traumafeldolgozási módszer többek között a szemmozgások szerepét tárta fel a gyógyulásban. Az EMDR-terápiáról a módszer egyik alkalmazójával, dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológussal beszélgettem.

Jó szülőnek lenni néha elég nyomasztó. Rengeteg döntést kell a gyerekkel együttműködve meghozni: milyen különórákra, táborokba járjon? Melyik iskolát válassza? Mi legyen az ebéd, amivel vitamin is jut a szervezetébe? A mindennapi rohanás közepette előfordulhat, hogy összekuszálódnak a prioritások. A jó hír az, hogy érzelmi szinten ennél lényegesen egyértelműbbek a gyerek szükségletei.