történelem 104 - Dívány

Királynak, császárnak, cárnak és egyáltalán: uralkodónak lenni nem könnyű. Emberek, országok, sokszor földrészek sorsa függ a döntéseiktől, pedig ők is csak olyan emberek, mint akárki közülünk. Vagy mégsem? Mindenesetre eltitkolni semmit nem tudtak sem a kortársaik, sem az utókor elől, a legfurcsább mániáikat sem. Persze volt, aki nem is akarta.

Akik unják a szokásos Disney hercegnős meséket, nagy örömmel üdvözölték az 1998-ban megjelent Mulan című rajzfilmet. A bátor, katonákat megszégyenítően kitartó lány apja helyett vállalja országának megvédését a kegyetlen hunok hordái ellen. A végén persze elnyeri a győzelmet, a szülői elismerést és a szerelmet is, azaz sorsa kicsit másképp alakul, mint a valódi Mulané.

Ma már el sem tudjuk képzelni az életünket csipsz nélkül, pedig itthon a ’90-es évekig nem árultak ilyesmit, esetleg a vasárnapi ebédnél, a rántott hús mellé ehettünk hasonlót. Igaz, otthon soha nem sikerül olyan vékonyra és ropogósra a krumpli, mint amilyet a zacskóban találunk.

A sörfőzés mesterségét hagyományosan nők művelték – egészen addig, míg a 16. században boszorkánysággal nem vádolták meg a folyékony kenyeret gyártó asszonyokat.

Felakasztották a saját gyermeke megölésével vádolt szolgálólányt, mégis túlélte a kivégzést – a történet a 17. századi Angliában játszódott le.

Aki követte a Bosszúállók-filmeket, annak ismerősen csengenek az északi mitológia központi alakjai és helyszínei. De mi is pontosan a Valhalla, vagyis a „harcosok mennyországa”, és hogyan segítette a dicsőséges túlvilágba vetett hit a vikingeket?

Egy állat, amelynek nincsen mítosza. Dürer lerajzolta, de sohasem látta. Plüssfigurának nem jó, a gyerekek utálják. Pedig a szíve nagy, kb. 11 kilós. Fő jellegzetessége a tülke, porrá zúzva fogyasztják, a tévhitek szerint gyógyítja a merevedési zavarokat. Minden alfaját kihalás fenyegeti. Mi az? Az elefánt utáni második legnagyobb szárazföldi emlős, a rinocérosz, amelyről Schein Gábor írt a közelmúltban felszabadító, vicces és rendkívül szórakoztató verses regényt. Honnan jött az ötlet? Mit tud ez a rinó? Egyáltalán mi közünk nekünk Afrikához? Alternatív Európa-történetről, politikai képzeletről és a diktatúrák nyelvi szétrombolásáról beszélgettünk az Ó, rinocérosz című könyv szerzőjével.

Az első brit születésszabályozási klinika létrehozója és Anglia első szexkézikönyvének írója, Marie Stopes kiváló tudós és harcos feminista volt, megítélése azonban korántsem makulátlan. Lelkes támogatója volt ugyanis a nácik által is felkarolt fajnemesítés, az eugenika „tudományának”.

A katolikus szerzetesnőt sokan sokféleképpen nevezték: a köznyelvben szürke nővérnek, a jeruzsálemi Jad Vasem intézet szerint viszont ő a „világ igazainak” egyike, saját álnevének vezetékneve szó szerinti jelentését, a Nemest választotta, és igen, megkapta a férfi jelzőt is, mivel annak idején olyan kitartással és határozottsággal küzdött a nőkért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért.

A napóleoni háborúk idején angol halászok francia katonának néztek és felakasztottak egy páviánt – tartja a legenda.

A willendorfi vénuszként ismert szobrocska és a hasonló, telt nőalakokat formázó alkotások a kőkorszaki művészet legjelentősebb emlékeiként maradtak az utókorra – lehetséges azonban, hogy teljesen félreértelmeztük a történelem előtti művészek szándékait, sőt, a nemüket is eltévesztettük.

Mindenki ismeri A szépség és a szörnyeteg klasszikus meséjét, azt azonban kevesen tudják, hogy a szörnyeteggé változtatott herceg alakját valódi személy, egy 16. században élt, ritka genetikai betegségben szenvedő férfi ihlette.