trauma 7 - Dívány

Tegyük fel, hogy rajtad kívül csak férfiak vesznek részt egy problémás szerhasználók számára indított csoportban. A többségük lenéz azért, mert nő létedre függőséggel küzdesz, hiába vannak nekik is hasonló nehézségeik. Amikor arról beszélgetnétek, hogy ki miért nyúlt a drogokhoz, nehezen nyílsz meg. Hogyan is osztanád meg a csoporttal a téged ért traumák történetét? Nem akarod nekik elmondani, hogyan bánt veled évekig az apád vagy később a partnereid. Miért olyan kevés a kifejezetten nőkre szabott program, csoport, terápia, ahol te is nagyobb biztonságban éreznéd magad? Erről kérdeztük dr. Kaló Zsuzsa pszichológust, drogkutatót, a Bevezetés a szerhasználó nők világába című könyv szerzőjét.

Az üresség érzése számos élethelyzet, lelkiállapot, de még lelki betegség velejárója is lehet. Arról, hogy honnan származik és mit lehet vele kezdeni, pszichológus szakértőket kérdeztünk.

A felmenőink történetének ismerete nélkül csak kevés esélyünk van megérteni, hogy kik vagyunk, és miért pont azt az életet éljük, amit. Ezért hívja olvasóit egy generációkon átívelő önismereti utazásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve. A klinikai szakpszichológust többek között arról kérdeztük, hogy mennyire lehet őszinte egy család egy tabukkal teli társadalomban, felelőssé tehető-e bárki is azért, mert feldolgozatlanul hagyta a sérüléseit, s hogyan válhatunk olyan szülővé, aki képes megszakítani a nehéz élmények generációkon átívelő hatását.

Egy párkapcsolat indulása sokszor varázslatos időszak: csupa kíváncsiság, izgalom, vágyakozás. De ez a pár hónap nemcsak a hasunkban repkedő pillangókról szól. Bőven előfordulnak benne olyan nehéz érzelmek is, mint a félelem, a bizonytalanság, a testi vagy éppen a pszichés jóllétünkért érzett aggodalom. Így teljesen érthető, hogy szükséged van olyan információkra, amelyek birtokában jobban vigyázni tudsz magadra.

Hányszor hallottad már azt a mondást, hogy önmagad legrosszabb ellensége te magad vagy? Noha a társadalmi hátrányaink és a világban létező igazságtalanságok komoly terheket rónak ránk, olykor mi is képesek vagyunk problémákat kreálni magunknak, illetve súlyosbítani a már meglévőket. Hogyan lehet elkerülni, hogy szabotáljuk önmagunkat?

Előfordul, hogy egy helyszín, egy illat, egy hang váratlanul borzalmas emlékeket idéz fel bennünk. Ilyenkor egy pillanat alatt elhatalmasodhatnak rajtunk azok az érzések, amelyeket a fájdalmas élményeink során átéltünk. Hogyan lehet elérni, hogy a múltunk ne kísértsen minket tovább a jelenben? Egy 30 évvel ezelőtt leírt traumafeldolgozási módszer többek között a szemmozgások szerepét tárta fel a gyógyulásban. Az EMDR-terápiáról a módszer egyik alkalmazójával, dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológussal beszélgettem.

Csak ül ott magába zárkózva, nem reagál semmire. Mintha egyik pillanatról a másikra egy áthatolhatatlan kőfal meredne közöttetek. Teljesen magadra maradsz a fájdalmaddal, és hirtelen úgy érzed, bármire képes lennél, csak hogy odafordulást válts ki belőle. De minél jobban erőlteted, a helyzet annál rosszabb lesz. Miért csinálja ezt?

Nem lehet akármikor az udvaron tenni-venni. Hiába rügyeznek odakint a fák, hiába van először jó idő a téli hónapok után. „Nagypénteken nem illik kertészkedni.” Mit szólnának a szomszédok? Ez a családjában elhangzott mondat ihlette Czakó Zsófia bemutatkozó prózakötetének címét. A szerzővel narancslés hittanórákról, árnyékokból összeálló orosz tankokról és félig ismert nagyszülőkről beszélgettünk, no meg a jó öreg megfelelési kényszerről, amit, hiába nő fel közben, akkor sem képes a szülővárosában hagyni az ember.

Aki valaha játszott már színdarabban, tudja, mekkora érzelmi másnaposság lehet úrrá az emberen egy előadás után. Nehéz visszatalálni a saját gesztusainkhoz, gondolatainkhoz, érzelmeinkhez. Ráadásul vannak olyan színészek, akik az egész testüket alakítják át egy-egy szerep kedvéért, és hónapokon keresztül formálják meg ugyanazt a karaktert, akivel a tetejében még a közönség is azonosítja őket. Hogyan hat a személyiségükre ez a folyamat? Többek lesznek általa, vagy inkább elveszítik önmagukat valahol félúton?

A cikkek, amiket a traumák, a gyerekkori rossz élmények, a szeretetre képtelen szülők hatásairól vagy csak úgy, az életet megnehezítő viselkedési és érzelmi mintázatokról írok, általában oda lyukadnak ki, hogy ha felismered a jeleket, akkor segíts magadon azzal, hogy elkezdesz önismerettel foglalkozni. Sokan felteszik a kérdést, hogy oké: de ez mit jelent? Mit csináljak pontosan?

Ha nem bántod a gyereked, és nem történik semmi szörnyűség a gyerekkorában, akkor az már jó esélyt ad arra, hogy kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőle – de még kevés. Van hét dolog, amit meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy lelki védelmi rendszere elég erős legyen.

Belépsz egy aprócska, sötét, ablaktalan szobába. A falak mintha közelítenének feléd, egyre szűkül a tér. Fullasztó bezártságérzés kerít a hatalmába, ráadásul hirtelen az ajtó is becsapódik mögötted. Mielőtt erőt venne rajtad a totális pánik, eszedbe jut a sok gyakorlás, amivel eljutottál oda, hogy most leküzdhesd a félelmedet. Virtuális szemüveget viselsz és egy megértő terapeuta minden reakciódat követi, nem eshet bántódásod.