A Tüskevár című könyv 1957-es megjelenése után, és a belőle készült, 1966-tól sugárzott sorozat oly mértékű érdeklődést ébresztett a Kis-Balaton élővilága iránt, hogy sokan Tüskevár romjait is keresni kezdték.
Hiába szüntették meg a kijárási korlátozást, azért még elég sokan küzdenek különböző betegségekkel, vagy tartanak attól, hogy elkapják a vírust. Ilyenkor mit tehet az ember: otthonában fekve, pihengetve gyógyul. Ahhoz, hogy ez az otthon a lehető leginkább a gyógyulásunkat támogassa, adunk néhány tippet.
Idén tavasszal és nyáron is számítanunk kell arra, hogy a városokhoz, lakott településekhez egyre közelebb élő madarak gondokat okoznak. De miért támadnak ránk, és pontosan milyen fajoktól kell tartani?
Tavasszal megszűnik a csend. Csicsergés, trillázás, csiripelés és ezernyi más leírhatatlan madárhang tölti be a levegőt, jókedvre derítve mindannyiunkat. De mégis miért csiripelnek a madarak, és hogyan értik meg egymást?
A jövővel kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság, a kényszerű otthon maradással járó fizikai izoláció, az eddigi szokásaink radikális átalakulása komoly megterhelést jelenthet a pszichés rendszerünkre. Ebben a kihívásokkal teli időszakban különösen fontos, hogy oda tudjunk figyelni a testi-lelki jóllétünkre, és gyakoroljuk az öngondoskodást. Ebben sokat segít az, ha rendszeresen be tudunk csekkolni magunkkal, hogy hogy vagyunk.
Ha unja magát, ha kezelhetetlen, ha csak ölik egymást a testvérével, ha jókedve van, ha szomorú: kifelé! A lehető legjobb, amit a gyerekkel tehetünk, az az, ha kiengedjük a szabad levegőre, a természetbe. Mutatjuk, hogy miért.
A 21. századi ember idegen a természetben. Persze élvezi a madárcsicsergést, gyönyörködik a növényekben, és talán a virágokat is megszagolja, de azt biztosan nem tudja, mennyi finomság rejtőzik a fák lombkoronája között vagy éppen a lába előtt, a fűben.
Három olyan társasjátékot ajánlunk, amik nem terhelik a környezetet, és játszva tanítanak a természet szeretetére.
Nagyon szeretek a szabadban lenni, azt meg egyenesen imádom, ha a lányom van sokat a levegőn. Minden alkalom, amikor kint lehetünk, megerősít abban, mennyire jót tesznek gyereknek és felnőttnek a kinn töltött percek. A szabadban valahogy jobban érezni, hogy élünk.
Nem kellene alábecsülnünk a zöld oázisok jelentőségét a betondzsungelben. Egy kanadai kutatás szerint azonban az emberek többsége mégis ezt teszi, és nem csak azok a környezetvédelmi politikára érzéketlen térkőkirályok, akik az elmúlt években döntöttek a városaink sorsáról. Milyen előnyei lennének, ha a mindennapi életünkben végre nagyobb teret kapna a természet?
„Azért vagy itt, hogy elmeséld a történeteinket” – mondta neki egy tölgyfa, miközben az erdőben sétált. Dr. Monica Gagliano hallgatott a sugallatra, és mára a növényi viselkedés egyik legismertebb kutatójává vált. Egyesek szerint csak egy őrült különc, akinek beütöttek az őslakosok által kevert főzetek, mások viszont üdvözlik a munkáját, mert olyan évezredes emberi tapasztalatokat helyez új megvilágításba, amik csak a nyugati világtól ennyire idegenek. Lehet-e tanulni a növényektől? És ha igen, mit tudnak, amit mi nem?
Az ADHD, a demencia és a poszttraumás stressz tüneteinek csökkentésében is sokat segít a növények közelsége, és persze a természetjárás.
