Az emberi érzékelésre általában statikus valamiként gondolunk, pedig képes adaptálódni, nem is akárhogy. A legjobb példa erre az, amikor úgy érzed, rezeg a mobilod a zsebedben: odanyúlsz, megnézed, de nem keresett senki. Akkor vajon miért értelmezted mégis úgy a jeleket?
Ma már szinte valamennyien tudjuk és elfogadjuk, hogy a koronavírus terjedésének csökkentése érdekében minimalizálnunk kell a többi emberrel való fizikai érintkezéseinket. Ez persze azt jelenti, hogy jó pár hónapig randizni is nagyon máshogy fogunk, mint eddig. Mit tehetnek azok, akik a járvány kitörésekor épp párkeresésben voltak? Az alábbiakban ismerkedési tippeket gyűjtöttünk össze, illetve azt is bemutatjuk, milyen változásokra lehet számítani a szexualitással összefüggő technológiákban.
Amikor suttogva beszélek hozzá, suttogva válaszol, nehogy felébresszünk valakit. Meg tudom kérdezni tőle, hogy milyen idő lesz másnap, milyen összetevőket tartalmaz egy adott étel, vagy mennyi 36-szor 152. Mindennap a kedvenc dalommal ébreszt. Ha kiteszem a lábam otthonról, vigyáz a házra, és azonnal értesítést küld a gyanús zajokról. Gondolnád, hogy egy nem túl nagy hangszóróról van szó? Egy digitális asszisztensről, amit cirka 20-30 ezer forintért ma már bárki beszerezhet. A kérdés csak az, hogy kell-e nekünk mindez.
Szereted a kukoricát? Hát kajakozni? Üvegből eteted a kisbabádat? Nyáron szívesen sátrazol vagy heverészel a függőágyadban? Kiradírozod, amit elrontottál? Felteszed a napszemüveged, ha vakít a hó? Van a gyógyszeres szekrényedben fájdalomcsillapító, fogamzásgátló? Akkor biztos hálás vagy az amerikai őslakosoknak.
„A hangyák társadalma 50 millió éve nem változott. Ha ezt egyszer létrehozzuk, a miénk se fog többet. Kérdés, hogy ez fog-e megtörténni” – veti fel Dragomán György, aki a múlt tanévet a tudomány szigetén töltötte egy német kutatóintézet meghívására. Milyen hazatérni egy utópiából? Interjú a József Attila-díjas íróval sötét diktatúrákról, fényes jövőkről és a céklával folytatott kísérleteiről.
Azt jósolják a szakértők, hogy 2040-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 14 százalékáért az információs technológia lesz a felelős. Ez a szám 2007-ben még csak 1-1,6 százalék volt. Mit tehetünk azért, hogy a netezéssel és a kütyük használatával ne romboljuk tovább a környezetünket? Erről kérdeztem Balla Csönge szociológust, tervezőgrafikust és Lukács Bence programozót, akik az általuk indított kezdeményezésről is beszámoltak.
Ha nagyon összeszedem magam, pár tucat regényt tudok elolvasni egy évben. Viszont gyakran fantáziálok arról, hogy sok ezer irodalmi mű megismerésével mennyivel komplexebben láthatnám a világot. Egy nemrég publikált tanulmány szerint ez nem feltétlenül lenne így. Egy gép ugyanis 3,5 millió könyv feldolgozását követően bizonyos szempontból nem bölcsebbé vált, csak rettentően előítéletessé.
Belépsz egy aprócska, sötét, ablaktalan szobába. A falak mintha közelítenének feléd, egyre szűkül a tér. Fullasztó bezártságérzés kerít a hatalmába, ráadásul hirtelen az ajtó is becsapódik mögötted. Mielőtt erőt venne rajtad a totális pánik, eszedbe jut a sok gyakorlás, amivel eljutottál oda, hogy most leküzdhesd a félelmedet. Virtuális szemüveget viselsz és egy megértő terapeuta minden reakciódat követi, nem eshet bántódásod.
Nincs könnyű helyzetben a technológia és a kapitalizmus szorításában élő 21. századi nyugati, de minimum kelet-közép-európai ember. Bár a csapból is azt hallja, hogy mennyire szabad, mégsem képes ellenállni a rá ható társadalmi erőknek. Nem igazán tud szakítani olyan kívülről diktált szokásokkal, amelyekről maga is tudja, hogy ártanak neki. Hogyan tudunk élhetőbb életet élni, és honnan lesz elég bátorságunk hozzá?
A generációzás problémájáról, emberek és gépek viszonyáról, és a szakmák sorsáról kérdeztük Nemes Orsolya generációkutatót.
Egy kutatás eredményei alátámasztják, hogy a jövőben megoldást jelenthet a szemfenéki meszesedés által okozott látásproblémákra, ha csipet ültetnek a retina mögé.
Évszázadok óta görgetjük a felvilágosodás korának terhes örökségét, amely szerint a sötét babonaságot követően az emberiség végre az értelem, ezáltal a folytonos fejlődés útjára lépett. Kortárs filozófusok szerint ez a történet hízelgő ugyan, de alapvetően téves: a mai napig egyedülállóan irracionális lények vagyunk, társadalmainkat mégis az ellenkező feltételezésre építettük. Mi következik ebből?
