Évszázadok óta görgetjük a felvilágosodás korának terhes örökségét, amely szerint a sötét babonaságot követően az emberiség végre az értelem, ezáltal a folytonos fejlődés útjára lépett. Kortárs filozófusok szerint ez a történet hízelgő ugyan, de alapvetően téves: a mai napig egyedülállóan irracionális lények vagyunk, társadalmainkat mégis az ellenkező feltételezésre építettük. Mi következik ebből?
A humán történelem folyamán azok a törekvések, amelyek észszerűbbé kívánták formálni az embert és a társadalmat, rendre grandiózus irracionalitásba torkolltak. Ez az egyik fő tézise Justin E. H. Smith filozófus új könyvének, amely nemrég jelent meg Irrationality: A History of the Dark Side of Reason (magyarul: Irracionalitás: Az értelem sötét oldalának története) címmel.
A Párizsi Diderot Egyetem professzorával Sean Illing, a Vox újságíróra készített izgalmas interjút a racionalitás iránti megszállottságról, a fejlődés kétes illúziójáról, és arról, hogy mit is várhatunk a logikát sokszor nélkülöző emberiségtől a közelgő klímakatasztrófa idején. Alább összefoglaljuk a szerintünk leginspirálóbb gondolatokat.
#1 Az állatokat nem köti gúzsba az aggodalom
A vélekedés, hogy az embert az állattól elsősorban az értelem különbözteti meg, egészen Arisztotelészig nyúlik vissza. Létezik azonban egy ezzel gyökeresen ellentétes érvelés, amely azt mondja, hogy az ember az állatvilág egyedülállóan irracionális szereplője. Az állatokban kevésbé van jelen a szorongás miatt hezitálás, gyakran inkább ösztönösen hajtják végre azokat a cselekvéseket, amikre a fajuk elő van huzalozva. Ezzel szemben az embert időnként teljesen elárasztják a kétségei, teljesen lefagy az aggodalomtól. Persze vannak logikus döntéseink is, de az irracionalitás tagadhatatlan része az életünknek.
#2 A racionalitás abszurd védelmezése
Justin E. H. Smith több példát is tárgyal a művében, amikor a tökéletes racionalizmus elszánt követői egészen elképesztő tettekre ragadtatták magukat. Ennek egyik legékesebb példája, ami a püthagoraszi iskolával történt az i. e. 5. században. Az ókori görög „mathéma” ugyanis csak a természetes számokat tartotta számoknak. Az uralkodó felfogás szerint a természetben minden leírható arányokkal, végső soron pozitív egész számokkal. Azonban Püthagorasz egyik tanítványa, a metapontumi Hippaszosz felfedezte az irracionális számokat. Ezek a számok nem írhatók fel két egész szám hányadosaként, mindig végtelen, nem szakaszos tizedes törtek. A legenda szerint Püthagorasz annyira hitt a számok teljességében, hogy nem tudta elfogadni az irracionális számok létezését, ezért fulladásos halálra ítélte Hippaszoszt. Mi ez, ha nem egy végtelenül irracionális reakció?
A másik érdekes példa a 18. századi irodalmár, nőjogi mozgalmár és polémista, Olympe de Gouges tragikus esete. De Gouges amellett érvelt, hogy az 1789-es francia forradalom idején létrejött fontos emberi jogi dokumentum, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a nőkre is érvényes kell hogy legyen, ha egyszer egyetemes. Nézeteiért és munkásságáért a jakobinusok szégyenletes módon kivégezték. Pierre-Gaspard Chaumette ügyész kijelentése (melyben mások mellett a drámaírót is említi) jól illusztrálja a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető kor nőgyűlöletét: „Emlékezzenek arra a férfias némberre, az arcátlan Olympe de Gouges-ra, aki politizálni akart, és törvényt sértett. A törvény megbosszulta, és a nyaktiló vasa alatt pusztította el ezeket az erkölcstelen személyeket!”
Végül érdemes további példaként említeni a marxizmust, ami egy igazságosabb társadalom létrehozását tűzte ki célul. Bár későbbi megvalósítói hideg logikával (és kegyetlenséggel) igyekeztek újjáépíteni a világot, a sztálinizmus a világtörténelem egyik legképtelenebb rendszerévé vált.
#3 Nem gépek, emberek vagyunk
A racionalitással kapcsolatos megszállottság köthető a modernizmus megjelenéséhez, ami nagyra értékeli a tudományt és a technológiát. Ezeken a területeken elengedhetetlen, hogy a megfelelő következtetéseket vonják le a szakemberek, a módszerek fegyelmezett alkalmazásával érhető el tudományos áttörés. A gőzgép vagy a távíró feltalálását követően elterjedt az a nézet, hogy az egész társadalom egy hatalmas gépezet, amiben az ember egy apró fogaskerék. A gépmetafora azt sugallja, hogy a társadalmat és az embert is ugyanúgy tudjuk tökéletesíteni, de ez egy nagyon szűk területről vett analógia. A gépiparban pontosan értjük, hogy miként hatnak egymásra az alkatrészek, hogyan lehet megszerelni valamit, ha elromlott. A pszichológiában és a politikában azonban ez közel sincs így.
#4 Osszuk el Zuckerberg vagyonát!
Smith hisz a vagyon újraelosztásának igazságosságában. Szerinte érdemes volna jó törvényekkel és erős társadalmi támogatottsággal lefoglalni a nagy pénzemberek vagyonának egy részét, illetve közművesíteni a nagyvállalatokat. Zuckerberg például akkor is multimilliomos maradna (dollárban), ha a vagyonának 99,9 százalékát lefoglalnák. Smith szerint logikai tévedés a részünkről, hogy a változás elindulását mindig valamilyen látványos esemény megjelenéséhez kötjük, hogy a racionálisat mindig valamilyen irracionálisnak kell megelőznie. Ő úgy gondolja, ha valóban racionálisan szervezzük meg a társadalmakat, az inkább unalmas lesz.
#5 A fejlődésre való hivatkozás gyakran politikai trükk
Az emberiség évszázadok során elért fejlődését bemutató adatokról már mi is írtunk. Smith azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az átfogó fejlődés képe gyakran hamis illúzió csupán. Indiában például az utóbbi években a csatornahálózat bővítésével több otthonba került ivóvíz, a fertőzések előfordulása csökkent. Ez az előrelépés teremt egyfajta legitimációt Narenda Modi miniszterelnöknek, aki közben egy centralizált hatalmi rendszert alakított ki az országban. Más sokat bírált vezetők számára is bevett stratégia, hogy a szavazóbázisukat jelentő, általuk preferált csoportok életminőségén javítanak valamit, de ezekben a rezsimekben mindig más csoportok kárára történik a haladás, amiről a közbeszéd alakítása során persze rendre megfeledkezik a hatalmi elit.
Az emberiség történetét stabil fejlődésként bemutatni már csak azért is abszurd, mert mára olyan mértékű pusztítást hajtottunk végre a környezetünkön, hogy elkerülhetetlennek látszik egy klímakatasztrófa bekövetkezése. Ráadásul úgy tűnik, ebben a helyzetben sem vagyunk képesek változtatni és elvonatkoztatni rövid távú céloktól, kényelmi szempontoktól.
Mondhatnánk persze, hogy legalább háborús konfliktusokra nem került sor az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európában. Smith szerint ez igaz, de ne feledjük, hogy mindeközben a nyugati világ rendre kizsákmányolja a kevésbé fejlett társadalmakat, illetve Európa minimum két olyan szuperhatalom folytonos szorításában él, melyek készek lehetnek az egész bolygót felrobbantani, ha valaki nagyot vét a fennálló rend ellen. Törékeny egyensúlyi állapot a béke.
#6 Az irracionalitás nem logikus, de csodálatos
Smith eléggé tágan értelmezi az irracionalitás megnyilvánulási formáit. Ide sorolja nemcsak az álmokat, a részegséget és a droghatást, de a művészi alkotófolyamatokat, a zene és a tánc élvezetét, valamint a tömegrendezvényeken való részvételt is. Amikor együtt skandálsz több ezer emberrel, hogy buzdítsd a csapatodat, amikor egy felejthetetlen koncerten átveszed a sokaság örvénylő hullámzását, amikor ülsz a tábortűz körül és történeteket osztasz meg a barátaiddal... ezeket az élményeket egyéni szinten nehéz a haszonelvűség mentén értelmezni. Mégis azt mondhatjuk, hogy miattuk érdemes élni.
