A Waymo, a Google önjáróautó-projektjéből önálló vállalkozássá nőtte ki magát, melynek célja, hogy olyan járműveket fejlesszen, amelyek kényelmes és biztonságos utazást tesznek lehetővé az emberi tényező kiszűrésével. Azt szeretnék elérni, hogy az autóvezetésből teljesen ki lehessen iktatni az emberi hanyagságot, figyelmetlenséget, az esetleges fáradtságot vagy valamilyen szer általi befolyásoltságot. A cég néhány héten belül önjárótaxi-szolgáltatás bevezetését tervezi. Az önvezető autók fejlesztése közben komoly morális kérdésekre is megoldást próbálnak találni a tervezők. A Világgazdasági Fórum rövid összefoglalást közölt a témában.
Trolley problem
A trolley problem a modern pszichológia által felvetett egyik legkeményebb etikai probléma. Olyan döntési helyzetről van szó, melynek megítélésekor több szempont együttes figyelembe vételére van szükség. A döntési helyzet a következő:
Egy elszabadult villamost látsz, amint a sínpárokon nagy sebességgel robog emberek egy csoportja felé. Közbeavatkozás nélkül egészen biztosan elgázolja őket. Nálad van a váltót kezelő kapcsoló, mellyel egy másik vágányra tudod terelni a szerelvényt. Ennek a vágánynak a végén viszont egyetlen ember áll. Ebben az esetben ő egyedül lesz a vélhetően halálos baleset áldozata. Hogy döntesz?
A kérdés nagyon nehéz: a beavatkozásod nélkül öten meghalnak, ha pedig közbelépsz, egy olyan ember veszti életét, aki egyébként életben maradt volna. Az ilyen, és ehhez hasonló dilemmákat nagyon nehéz jól eldönteni, az önvezérelt autók ugyanakkor csak egyértelmű paraméterek mentén tudják gyorsan és jól kezelni a nehéz helyzeteket.
Önvezető autók és etika
Az új típusú járművek fejlesztésekor kulcsfontosságú, hogy olyan „szabályokat” alkossunk, melyekkel a fentihez hasonló helyzetben, éles forgalmi körülmények között, az emberek nagy többsége által jónak ítélt módon dönthetnek az autókat irányító szoftverek.
A MIT szakemberei ezért egy gigantikus online kutatásba kezdetek annak érdekében, hogy megtudják, létezik-e globálisan etikus döntés. A MIT munkatársai létrehoztak egy Moral Machine elnevezésű online felületet, ahol a felhasználók (többek közt) az önjáró autókra váró döntési helyzetben választhatják ki a szerintük jó döntést. A kérdőívbe a világ 233 országából érkeztek válaszok, a résztvevők összesen mintegy negyvenmillió alkalommal döntöttek belső iránytűjük szerint. Ha már baleset történik, ki élje túl? A szabályosan közlekedő idős úr, vagy a piroson átbabakocsizó fiatal anyuka? Egy, a zebrán átsétáló család, vagy az autóban ülő baráti társaság?
Eredmények
A nagyszámú kitöltés többé-kevésbé univerzális eredményt hozott. Az emberek demográfiai jellegzetességeiktől, kulturális meghatározottságuktól függetlenül jellemzően 3 fő elv mentén döntöttek.
Az emberi életet az állatokénál értékesebbnek, az idősebb áldozatot követelő balesetet elfoghatóbbnak, a több ember halálát követelő ütközést pedig súlyosabb tragédiaként ítélték meg. Ennek alapján határoztak arról, hogy egy-egy helyzetben mi volna az önjáró autótól a helyes „döntés”.
A MIT ábráján a lista tetején a leginkább védendő, a lista alján pedig a legkevésbé óvandó életet látjuk, és nagyon tanulságos, hogyan szavaztak a kitöltők világszerte. A lista élén a babakocsiban tolt csecsemő, a végén a macska szerepel, a hajléktalan ember például csak a lista utolsó harmadába fért bele.
A fenti preferenciák világszerte nagyon hasonlóak voltak, a kutatók csak minimális eltéréseket tapasztaltak.
A saját életünkben azért nem érdemes túlbecsülni a racionális döntések jelentőségét. A legtöbbször egy sor külső tényező is beleszól, hogy egy adott helyzetben hogyan cselekszünk.
