Szereted a kukoricát? Hát kajakozni? Üvegből eteted a kisbabádat? Nyáron szívesen sátrazol vagy heverészel a függőágyadban? Kiradírozod, amit elrontottál? Felteszed a napszemüveged, ha vakít a hó? Van a gyógyszeres szekrényedben fájdalomcsillapító, fogamzásgátló? Akkor biztos hálás vagy az amerikai őslakosoknak.
Az Északi-sarktól kezdve egészen Dél-Amerika legdélibb csúcsáig éltek indiánok az Amerika nevű szuperkontinensen. Egészen szélsőséges időjárási körülményekhez kellett alkalmazkodnia minden népnek, és a túlélést az évezredek alatt szinte művészetté fejlesztették. Békében éltek a természettel, használták, de nem kihasználták, és virágzó kultúrákat hoztak létre. Aztán jött az úgynevezett civilizált ember, aki elvette tőlük azt, amijük csak volt: a földjeiket, az otthonaikat, a vallásukat, az életüket, és megtartotta belőle magának azt, amit hasznosnak ítélt.
Egy fejlett nép
Az első amerikai utazók és felfedezők a nyugati féltekén annyira le voltak nyűgözve az őslakosok eszközeitől, alkalmazkodóképességétől és technológiai fejlettségétől, hogy eleinte azt feltételezték, az indiánok az ősi föníciai kereskedők leszármazottai, vagy Izrael egyik elveszett törzsének maradékaként rekedtek az ismeretlen földön. Az őslakosok elképesztően találékonyak voltak, ráadásul mivel tartották a kapcsolatot más, távolabb élő törzsekkel, illetve kereskedtek velük, a találmányaik hamar el is terjedtek.
#1 Kukoricatermesztés
A kukoricát nem az indiánok találták ki, már az ókorban is termesztették és fogyasztották. Ám maga a növény, a fenyérfű alapos nemesítésre szorult. Az észak-guatemalai és a dél-mexikói gazdálkodók addig termesztették szelektíven a kukorica vad változatát, amíg elég nagy csöveket nem sikerült növeszteni rajtuk. Az így létrejött kukorica magjával aztán kereskedni kezdtek, így az gyorsan elterjedt a különböző törzsek között. A földrészre érkező felfedezőknek már csak el kellett tanulniuk az indiánoktól a különböző trükköket, és máris kukoricához jutottak.
#2 Kolumbusz gumilabdája
Hogy lehet, hogy Kolumbusz Kristóf gumiból készült labdát vitt haza felfedezőútjáról? Úgy, hogy a gumifák megcsapolását, a gumi széles körű felhasználását az indiánok már rég ismerték. Persze vulkanizálni nem tudtak, azt csak Charles Goodyear fejlesztette ki az 1830-as években. Addig a gumi nem állt ellen a hidegnek vagy a hőnek, de attól még használható anyag volt. A vulkanizálás után pedig hatalmas üzletnek bizonyult, a gyarmatosítók nem véletlenül hoztak létre hatalmas gumifaültetvényeket Ázsiában annak érdekében, hogy nyersanyaghoz jussanak.
#3 Csónak, ami nem süllyed el
David Johnston és Tom Jenkins kanadai történészek állítják, hogy a sarkvidéken élő inuit törzsek találtak ki és építettek kicsi, keskeny csónakokat, amelyekben egyfajta zárt fülke védi az embert. Ez a csónak ha fel is borult, nem süllyedt el a benne ülővel együtt. Fa vagy állati csontok alkották a kajak vázát, amire állati bőröket feszítettek és rögzítettek, így készültek el az első járművek. A mai modern kajakok ugyan műanyagból vagy szénszálas anyagból épülnek, de a formatervezés ugyanaz.
#4 Hóban is tökéletesen látni
Az inuitoknak még egy dolog volt nagyon fontos: hogy a vakítóan fehér hó- és jégmezőkön erős napsütésben is képesek legyenek észrevenni a veszélyt, megtalálni a prédát, vagy épp megfontoltan közlekedni. Emiatt találták ki a fából, csontból, agancsból vagy bőrből készített szemüveget. Ezen csak egy kis résen jutott be a fény és vele az UV-sugarak, így képessé tették a szemüveg viselőjét a hóvakság elkerülésére. A mai napszemüvegek mind ezekből az inuit eszközből fejlődtek ki.
#5 Kábelfelfüggesztésű hidak
Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de a hidakat se mi, európaiak találtuk fel. A dél-amerikai inkák rájöttek, hogyan tudnak különböző növényeket, füveket egybefonni úgy, hogy embervastagságú, strapabíró köteleket hozzanak létre. Ezekből feszítették ki a függőhidaikat a szurdokok felett. Néhány ilyen híd messze túlszárnyalta az akkori európai, kőből készült mérnöki csodákat. Persze a modern acél függőhidak végül mindkét nép változatát lesöpörték a térképről, de egy ősi indián, fűből font függőhidat még megcsodálhatunk Peruban, úgy hívják, hogy Queshuachaca.
#6 Modern kertészkedés
Az amerikai őslakosok a növénytermesztésben is egyre hatékonyabbá váltak. Azokon a mocsaras vagy sekély vízzel borított területeken, ahol nem tudtak hagyományos módszerekkel földet művelni, téglalap alakú szigeteket, egyfajta lebegő kerteket hoztak létre. A csinampa módszer alkalmazásához először cölöpöket vertek le a földbe, majd feltöltötték sárral a körbevett területet, ami akár a 30x2,5 métert is elérhette. Az így létrehozott ingatag szigetet fák ültetésével tették szilárdabbá, hiszen azok gyökerei megfogták a földet, a kertek közötti vizes ösvényen pedig kenukkal közlekedtek. Ezután már csak ültetni kellett – az aztékok például így termesztették a kukoricát.
#7–8 Cumisüveg és fecskendő
Az irokéz indiánok szárított és bezsírozott medvebelet használtak először cumisüvegként, amibe egy madártollból készült, mellbimbót formázó cuclit kötöztek. Az így kapott kezdetleges cumisüvegből etették azokat a babákat, akiket az anyjuk valamiért nem tudott szoptatni. A kisebb változatot, amihez szintén állati belet vagy hólyagot és apróbb madártollat használtak, fecskendőként alkalmazták, hogy így juttassanak a beteg szervezetbe gyógyhatású anyagokat. Ez a technológia a modern gyógyításban csak az 1850-es években jelent meg a skót orvos, Alexander Wood jóvoltából.
#9 Fájdalomcsillapító
Hasonló leleményességgel használták az indiánok a növényeket is fájdalomcsillapításra, illetve érzéstelenítésre. A csattanó maszlag elterjedt gyomnövény volt Közép-Amerikában. Mi is jól ismerjük hallucinogén hatását, ám azt kevesen tudják, hogy a növény erősen mérgező, és már kis adagban is halálos lehet. Hatóanyagát ma is kivonják belőle, és ritkán ugyan, de olyan betegségek esetén alkalmazzák, mint a Parkinson-kór vagy az asztma. A mai Virginia állam területén élő őslakosok kiásták a növény gyökerét, megtisztították, majd fájdalomcsillapító szerként helyezték különböző külső sérülésekre, vágásokra, zúzódásokra. Amikor ennél komolyabb sérülésről, például csonttörésről vagy fájdalmas beavatkozásról volt szó, a beteggel a növényből készült főzetet itattak. Az indiánok egy másik növényt is előszeretettel használtak: a fekete fűzfa kérgéből főzött tea kiváló láz- és fájdalomcsillapítóként funkcionált. A benne található szalicin a szervezetben szalicilsavvá alakult – ezt ma az aszpirin hatóanyagaként ismerjük.
#10 Randikellékek: függőágy, szájvíz és fogamzásgátló
Egy tökéletes indián randihoz elengedhetetlen volt egy olyan ágy kifejlesztése, ami véd a csúszómászóktól, de nem tart melegen és izzadtan a forró éjszakákon. Az sem árt, ha a felek lehelete kellemes illatú, erre a célra az észak-amerikaiak a Coptis trifolia növényt használták, ami fertőtlenített és rendezte az emésztőrendszeri panaszokat is. S ha már igen jól sikerült a randevú, nem ártott a születésszabályozással is foglalkozni. Az észak-amerikai soson és navahó indián nők a Lithospermum ruderale nevű növényt ették ilyen esetekben, amely bizonyítottan csökkenti a termékenységet.
