Ha gyerekkorunkban nem kapjuk meg a törődést, vagy nem figyelnek ránk a szüleink, egész életünkben cipelhetjük ennek terhét anélkül, hogy tudatában lennénk: problémáinkat és viselkedésmintáinkat az érzelmi elhanyagolás okozza.
A digitális világgal való találkozás sok esetben már csecsemőkorban kezdetét veszi, amikor a szülők „okoscumiként” használva telefonnal kötik le gyereküket. Felnőttként már tudjuk, hogy a digitális lét kétélű fegyver, éppúgy használhatjuk képességeink fejlesztésére, mint ahogy a rabjaivá is válhatunk. De hol a határ, főleg akkor, ha gyerekekről van szó?
Szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk testi és lelki egészsége a későbbiekben is stabil maradjon. Ha rá tudunk hangolódni gyermekünk aktuális érzelmi állapotára, a nehezebb időszakokat is sérülésmentesen vészelheti át, miközben a vele töltött időnk minőségibbé válik.
A szociopata olyan, alig észrevehető módon hanyagolja el érzelmileg gyerekét, hogy az még felnőttkorában is nehezen jöhet rá a turpisságra. A valódi érzelmek nélküli szülői gondoskodás megtévesztő gázlángolás.
Milyen viszonyt ápolsz az édesapáddal? Férfiak és nők esetében ez jelentősen eltérő lehet, és az apa-fiú kapcsolatokban vitathatatlanul vannak sajátos mozzanatok. Egy apa már a fia születésekor elvárásokat támaszt a fiával szemben, és ha cseperedés közben azt látja, hogy ezek az elképzelések nem egyeznek az övéivel, annak sokszor keserű csalódás és gyengülő viszony a következménye. A nevelés apáról fiúra száll, így nagyon fontos lenne ezeket a kapcsolatokat is gondosan ápolni és a sérelmeket tisztázni.
A filmekben, mesékben előszeretettel teszik a gonosz mostoha kezébe a történet gyilkossággal, kínzással összefüggő szálát, elég csak Hamupipőke történetére gondolni. No de mikor és ki döntött úgy, hogy az apa válás utáni új kapcsolata csakis rémálom lehet?
Szokatlan helyzet, ha a gyerek látja a szülőt valami újat megtanulni, de mindenki profitálhat belőle: saját bőrömön tapasztaltam meg a dolgot.
Mindannyian féltjük a gyerekeinket. Azonban ha ebben nem fejlődnénk, ha nem engednénk, hogy korukhoz és képességeikhez mérten feszegessék a határaikat, örökké a bölcsőben maradnának.
A gyermek önállósodását és személyiségének kibontakozását is hátráltathatja az, ha borderline személyiségzavarban érintett szülő mellett nő fel.
Másként látja a világot az, aki szülővé válik, mint ahogyan azt korábban tette. Egy kutatás kimutatta, a bizalmi szintünkre is hatással van, ha gyerekünk születik.
A bántalmazó családban felnőtt gyerekek gyakran továbbviszik a gyerekkorukban tanult egészségtelen mintákat és viselkedésmódokat felnőttként is. Mivel ez az egyetlen példa, amit ismernek, ezt tekintik normálisnak. Sokan csak felnőtt korukban, új kapcsolataikban jutnak el odáig, hogy feltegyék maguknak a kérdést: ez normális? Miért történik ez velem folyton?
A gyerekre mindig gyermekeként tekint a szülő, életkortól függetlenül. De nem mindegy, hogy gyerekként is kezeli-e a szülő felnőtt gyerekét, vagy elfogadja, hogy saját élete, döntései vannak, a szülői befolyás pedig véges. Nehéz egészséges határokat felállítani a mérgező szülőkkel szemben, akik gyakran még mindig a gyerekkor mintáiban élnek.
