Hány éves korban kell szóba hozni a témát? Van rá megfelelő alkalom, vagy meg kell azt teremteni? Ki van inkább zavarban: a felvilágosító szülő vagy a kamasz hallgatóság? Milyen hibát ne kövessünk el, és mivel teszünk hosszú távon is jót gyermekünknek? A pszichológus elmondja, hogyan érdemes.
A megbocsátás a léleknek és a testnek is kifizetődő a pszichológusok és kutatók szerint. Szüleidnek is lehetséges, hogy érdemes megbocsátanod, de legalábbis komplexebben szemlélned a múlt sebeit.
„Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük.” A provokatívan megfogalmazott idézet szokatlan nyíltsággal mutat rá a lényegre: „Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza.” Ezekért az érzékletesen és őszintén kimondott örök igazságokért szeretjük és tiszteljük annyira Vekerdy Tamást még ma is.
Az elmúlt hetekben egyre több család szembesül azzal az élethelyzettel, amelyben a koronavírusos szülők gyerekeikkel karanténba kerülve próbálják elkerülni a kicsik megfertőzését. Szakértőt kérdeztünk a tennivalókról és az esélyekről.
Egy átlagos kreativitású ember messze nem tud elképzelni annyi hajmeresztő elfoglaltságot, amire egy hároméves ösztönösen hajlamos. Miközben bearanyozzák életünket, simán megolvasztják a mikrohullámú sütőben a napszemüveget, feltöltik sóval a fehérneműs fiókot, létrának használják a könyvespolcot, elrágják a higanyos hőmérőt, vagy feldarabolják az arany nyakláncot. Vajon te úrrá tudnál lenni a helyzeten?
Az Oscar-díjas magyar forgatókönyvíró-rendező Deák Kristóf új, Unoka című mozifilmje fontos társadalmi témát feszeget: mennyire könnyű belesétálni egy jól kitervelt csalásba, és milyen kreatívak sokszor az elkövetők. Rendőrségi szakértőnk, miközben beavat pár trükkbe, elmondja, hogy kerülhetjük el az áldozat szerepét, és mi az az infodémia.
Az utóbbi hetek bulvárhíreit egyértelműen Kulcsár Edináék válása uralta. A történet főszereplői azonban gyerekjogi szempontból nem ők, hanem a három és fél éves kisfiú, illetve a nemsokára kétéves kislány, akik a házasságból születtek.
A pályaválasztás egyik legfontosabb fiatalkori döntésünk, amely meghatározza későbbi életünket, belső egyensúlyunkat, még párválasztásunkat is, nem beszélve az egzisztenciánkról. Egy szülőnek – élettapasztalatából adódóan – számtalan szempont mentén lehet kialakult véleménye. Mivel a gyermeknek a tapasztalat még hiányzik, érthető, ha a szülő meg akarja spórolni neki a tévutakról való visszatalálás gyötrelmeit. De vajon meddig mehet el ebben?
Sok nőt ér atrocitás annak kapcsán, hogy egyszerre dolgozik és neveli a gyerekeit. Vagy nem lehet elég jó anya, mivel a gyerekekkel töltött időt elrabolják a karrierre áldozott hosszú órák, vagy nem lehet elég jó vállalkozó, munkaerő, mivel a gyerekekre áldozza az idejét, amit munkával is tölthetne. Ez a hiedelem azonban nemcsak elavult és káros, de még csak nem is igaz. Cserháti-Herold „hormonmentes” Janka mesélt arról, ő miként tudta megtalálni az egyensúlyt a munka és az anyaság között.
A középkorban a kisbabákat gyakran szorosan bepólyálták, majd felakasztották őket a pólyánál fogva egy szögre a falon, hogy szüleiket ne zavarják a ház körüli munkában. Ma már szerencsére máshogy tekintünk gyermekünkre, tudatosan keressük a helyes nevelési módszereket, és azon törjük a fejünket, hogyan tölthetünk még több minőségi időt velük.
A gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények annyira szörnyűek, hogy szülőként nem is szeretnénk foglalkozni velük, ha nem muszáj. Pedig több olyan törvény is védi a családokat, amelyeket kitartó, gyászoló anyáknak és apáknak köszönhetünk.
A gyerekek rengeteg oltást kapnak. A kisgyermekkori, szúrásokban gazdag időszak után óvodásan már ritkábban van szükség vakcinákra, ám ekkor is védekezni kell a kullancsencephalitis, az influenza vagy épp a koronavírus ellen.
