Az utóbbi hetek bulvárhíreit egyértelműen Kulcsár Edináék válása uralta. A történet főszereplői azonban gyerekjogi szempontból nem ők, hanem a három és fél éves kisfiú, illetve a nemsokára kétéves kislány, akik a házasságból születtek.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt kérdeztük arról, vajon a két kisgyereknek milyen jogai vannak abban az esetben, ha szüleik válnak. Hiszen ők nem tudnak kiállni magukért, miközben körülöttük szinte minden megváltozik. Nem kérdezik meg őket, szeretnének-e a nyilvánosság előtt szerepelni. A témával kapcsolatban dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója válaszolt kérdéseinkre.
Milyen jogai vannak egy gyereknek akkor, ha a szülei válnak?
Már több mint 30 évvel ezelőtt, a Gyermekjogi Egyezmény születésekor egyértelmű volt, hogy a válás egy olyan különleges élethelyzet a gyermekek számára is, amelyre külön oda kell figyelni. A gyermekeknek ezért speciális jogaik vannak például arra, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot egyik szülőjükkel sem a válással, és hogy a válás során eljáró hatóságok mindig figyeljenek oda a gyerekek érdekeire és szükségleteire (akkor is, ha a szülők ezt maguktól nem tartják fontosnak). De a válás kapcsán nem csak ezek a speciális jogok fontosak.
A válás, mint krízishelyzet, az érintett gyermek(ek) jóllétét veszélyeztetheti, ezért általánosságban elmondható, hogy mindenben jobban kell figyelni a gyermekre. Fontos, hogy az ő nyelvén, érthetően és átérezhetően mondják el neki a szülők, hogy elválnak, és hogy ez a döntés a gyerek számára mit jelent. A gyereket életkorának és belátási képességének megfelelően megilleti a jog, hogy kikérjék a véleményét, és számítson a szava a rá vonatkozó, őt is érintő ügyekben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szülők átháríthatják vagy a gyerekre terhelhetik annak felelősségét, hogy fontos kérdésekben döntést hozzon. De azt igenis jelenti, hogy a gyerek szempontjai és érdekei ugyanolyan súllyal essenek latba, mint a felnőtteké.
A cél, hogy minél kevésbé traumatizáljuk a gyereket.
Ezeken a gyermeki jogokon túl, amelyek a véleménynyilvánításra, információkhoz való hozzáférésre, a rá vonatkozó ügyekben való részvételre, a szülőkkel való kapcsolattartásra és a gyermek érdekeinek figyelembevételére vonatkoznak, fontos járulékos jogosultságai is vannak a gyermekeknek. Így például a gyermekeknek joguk van az érzelmi támogatásra és arra, hogy minden szükséges figyelmet és gondoskodást megkapjanak annak érdekében, hogy a válás ne traumatizálja őket.
Ez ugyanis nem szükségszerű. Nem önmagában a válás az, amiben a gyermek sérül, hanem ha annak rossz a minősége. A gyerek számára az jelent traumát, ha a szülők között elmérgesedik vagy megszűnik a kommunikáció, ha a gyerek elveszíti a bizalmát és a biztonságérzetét a családban, mert a szülők egymás ellen uszítanak, vagy agresszíven, bántalmazó módon működnek, stb. Erre szoktuk azt mondani, hogy végső soron minden gyermeknek joga lenne ahhoz, hogy felnézzhessen a szüleire, hogy tisztelhesse őket. Válási helyzetben is.
Hogy jön ehhez a nyilvánosság?
Valamilyen szintű nyilvánosság a legtöbb válással együtt jár – akkor is, ha a szülők nem közszereplők. A gyermek számára az, hogy a család, a családot körülvevő közösség (az utcában lakók, a szomszédok, a távoli rokonok, az óvodai, iskolai szülőtársak és gyerekek, a barátok) is tudomást szereznek a válásról, gyakran komoly terhet jelent. Hiába fordul elő gyakran, a válás mind a mai napig egyfajta tabu, amit titkok, elhallgatások és egyfajta szégyen övez. A válás a szülők számára kudarc, a gyermek számára egyértelmű veszteség és gyász. Ezek olyan érzések, amelyek a széles nyilvánosság előtt nehezebben élhetőek meg. A gyerekek is – ahogy a szülők is – fokozottan igénylik ilyenkor a privát szféra megtartását. Ez mindenképpen sérül akkor, ha a válás vagy az ahhoz kapcsolódó szülői konfliktusok kilépnek a magánélet határai közül, és egyfajta közüggyé válnak.
Ennek a helyzetnek minősített esete, amikor a válással és a gyerekekkel kapcsolatos viták, a szülőtársat érintő negatív vélemények vagy úgy általában a másik iránti tisztelet hiányát mutató nyilatkozatok az internetes nyilvános térben zajlanak. Ezek ugyanis – mivel az internet nem felejt –, a gyerekeket hosszan-hosszan elkísérhetik, gyakran felnőttkorukig. S ez általában nem könnyíti meg, hogy a válással szükségszerűen együtt járó negatív érzések feloldódjanak, helyükre kerüljenek.
Ki szabályozza, hogy egy szülő mit oszthat meg a gyerekéről?
Amíg nincs kimondva a válás, mindkét szülő azonos jogokkal rendelkezik, így fő szabály szerint nem korlátozhatják egymást abban, hogy mit hoznak nyilvánosságra, vagy mit osztanak meg a gyerekükről. A jogszabályok megbíznak a gyerek szülőjében, mint törvényes képviselőben, hogy a gyerek érdekeit tartja szem előtt, amikor egy-egy felvételt vagy információt nyilvánosságra hoz, közzétesz. Nehéz dolga van annak a szülőnek, aki úgy látja, hogy a szülőtársa mégsem így cselekszik, és a gyereket „használja” a nyilvános térben.
Tapasztalatom szerint, ebben a kérdésben általában akkor van vita, ha már a házasság idején sem értettek egyet a szülők abban, hogy mennyi nyilvánosság fér bele a gyerek életébe, vagy ha valamelyik szülő a válást követően a gyerekkel kapcsolatos dolgokat azért osztja meg, hogy ezzel kvázi a másik felet bosszantsa, piszkálja, vagy valamilyen módon erőt demonstráljon, provokáljon. Mondani sem kell, hogy minden ilyen eset visszaélés a gyerekkel és a szülői jogokkal.
Amennyiben a válást követően is megmarad a közös szülői felügyeleti jog, érdemes ezeket a kérdéseket is tisztázni, és a sok-sok egyéb dolog mellett ebben is egyfajta egyezségre jutni, hogy a szülőtársak hol húzzák meg a magánélet határát (az online térben is). Ha az egyik szülő kizárólagos gyakorlója lesz a szülői jogoknak, a helyzet annyiban egyszerűbb lesz, hogy az ő hozzájárulása nélkül a másik szülő jogszerűen nem oszthat meg felvételt a gyerekről.
Melyek azok a gyerekjogok, amelyeket a leggyakrabban sértünk meg?
Erre nehéz mit mondani. Általában nem egy-egy gyermekjog sérül, hanem általánosságban tetten érhető, hogy a válásban lévő szülők nem figyelnek a gyermekükre, vagy éppenséggel a gyereket használják arra, hogy a másik felet zsarolják, dolgokat kikényszerítsenek, vagy nehéz pillanatokat szerezzenek egymásnak.
Azt szoktam mondani, hogy egy jó váláshoz általában kell egy jó házasság, ami elsőre furának tűnő mondat, de mégis igaz. Ha a házasságban a felek tisztelték egymást, odafigyeltek egymásra, tudtak jól kommunikálni egymással, akkor jó eséllyel ez megmarad a válásban is, és azután is. Ilyen esetekben nem szokott gond lenni azzal, hogy a gyerek számít-e a válásban. Ha viszont a házasságban komoly gondok voltak azzal, ahogyan a szülők egymást kezelték, ha jelen volt a családi életben egymás rendszeres bántása vagy bántalmazása, ha a felek közötti kommunikáció már a házasság idején is akadályozott volt, akkor nagy a kockázata annak, hogy a válás konfliktusos lesz. Ilyen válásnál meg szinte kódolva van, hogy a gyerek jogai valamilyen szinten sérülnek.
Miért káros válás esetén a másik szülőt szidni?
Ez elég egyszerű. A szülők egymástól válnak, nem a gyerektől. Optimális esetben attól, hogy a szülők már nem házastársak, még szülőtársak maradnak, akiknek az az alapvető üzenetük a gyerek számára: „a válás nem a te hibád, nem miattad történt, téged mindketten továbbra is nagyon szeretünk”. Ilyen keretezéssel, ha ezt a szülők következetesen képviselik, a gyerek elég jól túl tudja élni a válást. Ha viszont a szülők egymás ellen fordulnak, az nagyon komoly negatív hatással jár. A gyereket arra kényszerítik hogy „oldalt válasszon magának”. Egyfajta lojalitási helyzetet alakítanak ki (kit szeret jobban). Ráadásul a gyerek azt érezheti, hogy a saját érzései nem megengedettek – például nem szeretheti továbbra is azt a szülőt, akit szidnak neki. Sok minden múlik persze azon is, hogy hány éves a gyerek, milyen gyakran fordul elő, hogy a szülők szidják a másikat, mi történik még ezen kívül, stb.
Mi zajlik le váláskor a gyerek lelkében, milyen félelmei vannak, amikre nem kéne ráerősíteni?
A gyerekek alapvetően azzal az „ígérettel” születnek, érkeznek a családba, hogy szeretik majd őket, gondoskodnak róluk, odafigyelnek rájuk. Minden gyereknek születésekor ott van az az ígéret is, hogy ez a világ minden világok legjobbika – s ha ez mégsem így van, ha rossz, fájó dolgok történnek, akkor a gyerekek hajlamosak magukat hibáztatni. Azt érezni, hogy ők rontottak el valamit. Nem elég jók, nem szeretik eléggé a szüleiket.
Ezen túl minden életkorban, életszakaszban más kockázata van a válásnak. Egy újszülött kisbabának nagyon más szükségletei (és félelmei) vannak, mint egy kamasznak. Ráadásul az általános mintázatokon túlmenően minden család egyedi. Az életritmus, a családi szabályok, szokások, keretek nagyon eltérőek lehetnek. Ezeket mind-mind érdemes szem előtt tartani.
