Mi a legfőbb célunk az életben? A legtöbbünknek az, hogy a lehető legboldogabbak legyünk. Hogy ez aztán kinek mit jelent, már széles körben változik. Ám ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell találnunk hozzá a megfelelő környezetet is. Léteznek országok, ahol mintha több boldog ember élne, mint másutt. Vajon mi a titkuk?
Gyönyörű zöld mezők és lankák, tengerpart, viszonylag jó életkörülmények, saját házikó: ki ne vágyna erre? Csakhogy Írország hiába ad harmincmillió forintnak megfelelő összeget, ha ezt is vállalni kell a szigetre költözéssel.
Hajó- vagy repülőszerencsétlenségek túlélői olykor hosszú éveket töltenek el a vadonban, emberi társaság nélkül, a természet erőivel dacolva, mire rájuk találnak, és megmentik őket. A világ legkülönösebb remetéje, egy új-zélandi férfi, Tom Neale azonban nem egy szerencsétlen véletlen folytán, hanem saját elhatározásából döntött úgy, hogy elvonul az emberi civilizációból: az önkéntes Robinson megszakításokkal 16 évet töltött egy lakatlan szigeten.
Mindannyian vágyunk arra időnként, hogy csend és nyugalom legyen körülöttünk. De vajon mennyi idő alatt lehet megunni az önként vállalt magányosságot? Egy távoli izlandi szigeten, a világ legmagányosabb házában akár ki is derülhet, hogy meddig viselhető el a hatalmas csend.
Eleged van a zsúfolt nyaralóhelyekből? Úgy véled, nincs már egy talpalatnyi zöld, amit ne foglalt volna el az ember? Mutatunk 5 csodás helyet a világon, ahová nem értünk, vagy soha nem is érhetünk el.
Imádod a kalandokat? Szereted felfedezni a világot? Egy sima nyaralás számodra túl unalmas? Ezeket a veszélyes nyaralóhelyeket nézd (vagy inkább kerüld el jó messziről)!
Az, hogy hosszú életet éljünk, legalább annyira foglalkoztatja az emberek többségét, mint az, hogy tartalmasat. Egy eldugott japán szigeten rájöhettek a titokra, mivel lakói akár 100 évig is élnek. Mit érdemes tanulnunk tőlük a hosszú élet reményében?
Évekig élt számkivetettként Kanada partjainál, a Démon-szigetnek nevezett titokzatos területen az előkelő fiatal hölgy, akit kidobtak egy hajóból, mert viszonyba keveredett egy férfival: Marguerite de La Rocque (más néven Marguerite de Roberval) női Robinsonként harcolt az elemekkel és a vadállatokkal, megmenekülése után pedig híresség vált belőle a 16. századi Franciaországban.
Dolce vita, magyarul annyit jelent, hogy édes élet. Ha kimondjuk ezt a két szót, rögtön halljuk a dallamos hangzását, de ami több, szinte érezzük a kifejezés „olaszosságát”, ami ma már egy életérzés. Ha olaszországi utazást tervez az ember, megszállja ez a bizonyos „dolce vita”, az a könnyed lazaság, a nyugalom, ami Olaszországból árad. Legalábbis számunkra, ha turistaként vagyunk ott. De merre induljunk, ha igazán érezni akarjuk Itália lüktetését?
Szögezzük le az elején: az, hogy Kuba szivarfüstös, páratelt, fülledt levegőjében lehet valami afrodiziákum, nem nagy újdonság. Az, hogy egy keménykezű, macsó diktátor megszerez minden nőt, akit kiszúr magának, az is valahogy érthető. Ebből kiindulva már nem is olyan sok az a 35 000 fő, amennyire Fidel szeretőit becsülik. Mindenesetre elég nehéz elhinni, hogy csak nyolc gyereke lett.
A világ egyik leghátborzongatóbb helyének tartják a Velencétől alig 5 kilométerre található Poveglia szigetét, ahol a régészek szerint a talaj felét elporladt emberi csontok alkotják. A hatóságok által lezárt, lakatlan horrorszigeten a múltban legalább 200 ezer pestises beteg lelte halálát, és nem ez a legdurvább sztori, ami idekapcsolódik.
Azt mondják, a temető sokat elárul egy adott nép kultúrájáról. Igaz lehet, mert temetkezési szokásaink szerte a világon nagyon eltérőek. Vannak, akik elégetik halottaikat. Vannak, akik eltemetik a testet. Mások évekkel később előveszik azokat, hogy újra találkozzanak eltávozott szeretteikkel, megint mások pedig azért, hogy más halottaknak szabadítsanak fel helyet a temetőben.
