Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Szögezzük le az elején: az, hogy Kuba szivarfüstös, páratelt, fülledt levegőjében lehet valami afrodiziákum, nem nagy újdonság. Az, hogy egy keménykezű, macsó diktátor megszerez minden nőt, akit kiszúr magának, az is valahogy érthető. Ebből kiindulva már nem is olyan sok az a 35 000 fő, amennyire Fidel szeretőit becsülik. Mindenesetre elég nehéz elhinni, hogy csak nyolc gyereke lett.
A történet szereplői:
- A lelki társ szerepében: Celia
- Az otthon rejtegetett „kvázi feleség”, 5 elismert gyermekének anyja: Dalia
- A Csődör büszke szerepében: a Diktátor
- és nagyjából 34 992 „statiszta” hölgy
Celia
Adva van tehát egy nagy szerelem, a munkában is bizalmasként fellépő fiatal hölgy, aki feltehetően Fidel „media naranja”-ja, ahogy a spanyol mondja. Ez ugyan fél narancsot jelent szó szerint, de lelki társat takar, vagy a magnak a héját, Fidel Castrónak pedig Celia Sanchezt. 1957-es megismerkedésük és a nő 1980-as halála között talán ő lehetett a legtöbb tisztelettel és bizalommal kitüntetett asszonya. Ez a nagy érzelem azért nem tartotta vissza a forróvérű forradalmárból lett forrófejű diktátort, hogy a nők iránti szenvedélyének hódoljon. Állítólag külön kis szigetecskét tartott fenn vágyai beteljesítésére, de tucatnál is több luxusingatlanjának bármelyike is nyilván megfelelhetett erre a célra.
Dalia
A nála 15 évvel fiatalabb, tanítónőből lett „diktátorfeleség-szerű” Dalia Soto de la Valle, aki sokkal inkább háztartásbeli volt, mint kubai „first lady”, sokáig ugyanannyiszor szerepelt a nyilvánosság előtt, mint Columbo felesége, vagyis egyszer sem. Castro csak a lelki társ, Celia halála után vitte ki a fényre öt gyermekének édesanyját, Daliát, bár akkor is meglehetősen kevésszer.
…és még sokan mások
Ezenfelül voltak illusztris skalpok is Castro hódításai között, angol, német, olasz, francia hölgyek, de a 35 000-es létszámban elég sok nemzetiség és származás reprezentálhatta magát, ellentmondani pedig, érthető okokból, többségük finoman szólva is vonakodott. Legtöbb „kedveséről” nem tudhatjuk, hogy tisztességnek, büszkeségnek, büntetésnek vagy isten csapásának élték-e meg Castro kitüntetett figyelmét. Ez a kitüntetett figyelem persze szintén relatív, ugyanis bizonyos források arról számolnak be, hogy a sokat megélt forradalmár a legintimebb pillanatban is képes volt szivarozgatni, könyvet olvasgatni vagy a mezőgazdaságról értekezni.
Marita
Az biztos, hogy voltak köztük a tisztességtől megmámorosodott nők is, akik talán többet láttak „kapcsolatukba”, mint amennyit maga a Comandante. Marita Lorenz Szerelmem, Fidel című életrajzi könyvében például számos, néha túl fantasztikusnak tűnő kalandja között arról számol be, hogy szerelmük több évtizeden átívelő volt. Ezt, a tények ismeretében, úgy tűnik, maga Fidel sokkal kevésbé vette észre, mint a német asszony. Azt mindenesetre bátran bevallotta a romantikus érzelmeire visszaemlékező nő, és nemcsak az olvasóknak, hanem magának Fidelnek is, hogy a CIA többször is megpróbálta rávenni a diktátor meggyilkolására. Az egyik ilyen esetben egész messzire jutott, mielőtt meggondolta magát, és elárulta titkát szerelmének. A hölgy úgy emlékszik, volt, talán van is közös gyermekük Castróval, de a legtöbb forrás által emlegetett 8 utód között nem szerepel ez a gyermek.
Gina
A Gina Lollobrigidával történt közel kéthetes szoros együttélésének gyermeke egy dokumentumfilm. Ennek körülményeiről színdarab is készült, melyet a Spirit Színház a Marczibányi Téri Művelődési Ház színpadán Pozsgai Zsolt rendezésében állított színpadra. Castro szerepében Árpa Attila volt látható, Gina Lollobrigidát Fésűs Nelly formálta meg. Az olasz díva büszkén meséli találkozásukat: „Attól kezdve, hogy rájött, nem akarok merényletet elkövetni ellene, már örömmel fogadott”. És hozzáteszi: „Tizenkét napot töltöttünk együtt. Nem a politikai vezető érdekelt, hanem a férfi.” Ebben biztosak lehetünk.
