Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi a legfőbb célunk az életben? A legtöbbünknek az, hogy a lehető legboldogabbak legyünk. Hogy ez aztán kinek mit jelent, már széles körben változik. Ám ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell találnunk hozzá a megfelelő környezetet is. Léteznek országok, ahol mintha több boldog ember élne, mint másutt. Vajon mi a titkuk?
Ha a legboldogabb országokat keressük, hajlamosak vagyunk például az északi népek felé kacsingatni, akiknek remek oktatási rendszerük van, és akik a nagy hideg, illetve a sok sötét óra ellenére valamiféle extra jólétet voltak képesek elérni. Megint másoknak a világtól elzárt, csodálatos tájairól ismert Új-Zéland ugrik be, amely várhatóan elég messze van mindenféle háborútól és nemzetközi konfliktustól, kellemes a klímája, és annyira vigyázzák, hogy csak alapos ellenőrzés után engedik bárkinek, hogy ott letelepedjen.
A rangsorban azonban bizonyos szempontok szerint még ezeket is megelőzi a Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában fekvő szigetcsoport, Vanuatu. A vulkanikus korallszigetek – néhány vulkán még ma is működik – 1500 km-re fekszenek Ausztráliától, azaz kijelenthetjük, hogy a trópusi klíma és a gyönyörű strandok ellenére Vanuatu eléggé elzártan fekszik a világ nagyvárosairól, s az úgynevezett civilizációtól. Akkor miként rangsorolhatták az itt élőket – több mint kétszázezer embert – a világ legboldogabb emberei közé?
A legboldogabb országot is elérték a harcok
Ráadásul Vanuatu, ahogy a legtöbb gyarmati ország, szomorú múltat hordoz. Négyezer évvel ezelőtt még melanéziaiak laktak ott boldogan, mit sem tudva Európa létezéséről. A föld bőséggel termett, az óceán tele volt élelemmel, az idő szinte mindig remek, a homok fehér, a bungee jumping jó móka (a nép tagjai találták fel, de a cél a haj földhöz érintésével a talaj egyfajta megtermékenyítése volt, s persze a férfiak bátorságának bebizonyítása, a kötél pedig szőlőindákból készült), mi baj lehetne? Az 1600-as években azonban a portugál hajósok felfedezték a szigetcsoportot, majd a franciák próbálták megvetni rajta a lábukat, de az őslakosok nem adták harc nélkül a földjüket. Végül a franciák a britekkel felosztották egymás között Vanuatut, és tulajdonképpen együtt tették tönkre. Az általuk behurcolt betegségek sorozatban ölték a helyi lakosokat, az egyedi állatvilágot a hajókkal érkező nagy testű emlősök változtatták meg. A vizek a túlhalászás miatt egyre szegényebbek, az erdőket irtják a fakitermelés miatt. Az időnként jelentkező földrengések, cunamik is nagy károkat okoznak.
Furcsa istenség
Bár Vanuatu 1980 óta elnöki köztársaság, azaz sikerült függetleníteni magát, ahhoz a gyarmatosítás előtti, ősi élethez nem mindenhol sikerült visszakapcsolódniuk. Az egyik sziget, Tanna például arról híres, hogy istenként imádják Fülöp herceget, aki a mondavilágukban a messze földről érkezett, sápadt bőrű herceg, akinek királynő a férje, azaz a létező leggazdagabb nő családtagjaként korlátlan források állnak rendelkezésére a sziget felvirágoztatására. Hiába hunyt el azóta II. Erzsébet férje, a helyiek hite szerint ettől még a tisztelet ugyanúgy jár neki.
Csak lazán
Jelenleg az ország főként a mezőgazdaságból él, kakaót, kókuszdiót és kavát (mámorbors és kókusz keverékéből készült ital) termesztenek, készítenek, exportálnak. Sokan emellett a szarvasmarha-tenyésztésből élnek meg. Az országban kifejezetten alacsonyak az adók, egyfajta offshore paradicsom. Ez megmagyarázza, miért boldogok azok, akiknek ott van vállalkozása vagy bankszámlája, de a nép szinte minden tagjának elégedettségéhez nem elég. Pedig Vanuatu lakossága saját maga vall arról, hogy az ott élők nyugodtak, ellazultak, aggodalmaskodás helyett inkább sokat mosolyognak.
A vidéki élet a titok?
Az emberek 75 százaléka vidéken él, a gyerekek már kiskoruktól a kertekben, földeken segítenek, együtt lélegeznek a növényekkel. A kertészkedés és a mezőgazdasági munka nem lenézett hobbi és iparág, hanem az élet szerves része. A helyiek állítják, hogy a környezetvédelemre is nagyon odafigyelnek, tisztelik a természetet, s ez jelenti boldogságuk egyik fő alapját. A föld, amit megművelnek, a sajátjuk, ezért sokkal gondosabban bánnak vele. Mivel megtermelik az élelmiszerek nagy részét, a húst és a tejtermékeket pedig az ott legeltetett marhák szolgáltatják, mindig van mit enniük és inniuk, nem függnek annyira a pénztől, nem robotolnak 10-12 órákat egy irodában ülve, a hitelük kifizetésén szorongva. Vizet hordanak, ültetnek, betakarítanak, valamilyen gyümölcs vagy zöldség mindig terem. A természeti katasztrófákkal is megtanultak együtt élni.
A családi életet is fontosnak tartják, megbecsülik az időseket, rengeteg gyerek rohangál és érzi jól magát. Pedig nem mindig könnyű kommunikálni: Vanuatu 83 szigetén 113 különböző nyelvet beszélnek. Nem is törekszenek az egységesítésre, tiszteletben tartják egymás nyelvét, kultúráját, földjét, életmódját. Az életük cseppet sem mondható idillinek, de elvarázsolt világukban, a pohár félig teli hozzáállásukkal mindenre találnak megoldást. Lehet, hogy ez a titkuk?
