Olvastam egyszer, hogy mi, emberek, olyanok vagyunk, mint a szobanövények. Ha boldog és egészséges környezetben élünk, szuperül működik a szervezetünk, amikor azonban nem, a testünk rövid időn belül tüneteket kezd produkálni.
Sokszor, sok helyütt elmondtam, leírtam már, hogy a szer-/alkoholhasználat a család minden tagjára megbetegítőleg hat. Erodálja a párkapcsolatot, negatív hatással van a gyerekekre, igazából mindenki sérül. Az ilyen családokban játszmákkal terhelt, őszintétlen a kommunikáció: hazudozás, szőnyeg alá söprés, gyanúsítgatás, következetlenség, durvaság, elhallgatás, szégyen jellemzi.
A felépüléshez egy párkapcsolatban mindkét félnek változnia, változtatnia kell.
Ezüstlakodalom, aranylakodalom – talán már nem is tudjuk, mit jelentenek pontosan ezek a szavak... de az biztos, hogy egyre kevesebbeknek adatik meg, hogy eljussanak valamelyikig. Akarunk egyáltalán monogámiában élni egy életen át? És ha akarunk is – lehetséges? Ma erről kérdeztük pszichológusainkat.
Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás. És nincs ez másként a pénzügyi terhek megosztásával sem. Voltam már olyan kapcsolatban, amiben anyagilag teljesen ki voltam szolgáltatva a páromnak, később pedig olyanban is, amiben minden pénzügyi teher rám hárult. Egyik sem volt ideális, sőt. De sokat tanultam belőlük.
Azt gondolnánk, az idealizálás a szerelem normális szakasza. A kapcsolat elején pozitív színben látjuk a másikat, hibátlannak és káprázatosnak hisszük, teljesen elbűvöl minket, a rajongásig odavagyunk érte. Ám néha annyira tökéletesnek észleljük, hogy azt a saját önértékelésünk sínyli meg.
Akárcsak gyerekvállalás esetén, házasságkötés előtt is mérhetetlen mennyiségű tanácsot kap az ember. Ezekről aztán rövid időn belül kiderül, hogy közel sem tudtak felkészíteni mindarra, ami az új helyzetben vár ránk.
Meg lehet-e jósolni, hogy valakinek boldog vagy boldogtalan párkapcsolata lesz-e? Van-e kapcsolati alkalmasság? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó kapcsolatban éljen? Persze, persze, van ilyen, hogy szerencse, meg élettörténet, meg illenek-e egymáshoz és hasonlók – de lehetséges-e, hogy van egy olyan tulajdonság, ami eleve predesztinál arra, hogy ne legyen jó kapcsolatod?
Úgy érzem, időtlen idők óta ismerem. Teljesen megőrülök érte, még csak két hete tart a kapcsolatunk, de már az összeköltözésről beszélgetünk. Hogyan reagálnál, ha ezt hallanád egy barátodtól? A tapasztalatlan fül számára ezek a kijelentések úgy hangozhatnak, mint maga a sors, a nagy ő megtalálása. Ám ha a dolgok túl gyorsan történnek, az általában nem azt jelzi, hogy tartósak lesznek – épp ellenkezőleg.
Mi az az imposztorszindróma, és hogyan segíthet az üzleti életben, de akár a párkapcsolatokban is? Erről beszélt Mike Cannon-Brookes milliárdos ausztrál vállalkozó.
Talán veled is történt már olyan, hogy megbeszéltétek a barátaiddal, kéne csinálni valami sportos programot. Mondjuk el kéne menni hegyet mászni vagy biciklitúrára. Egyikőtök sem edzett már hónapok óta rendesen, aztán mégis azon kapjátok magatokat, hogy olyan útvonalat választottatok, ahol a nehézségi fok az ironmanversenyekével vetekszik. Utána napokig szenvedtek az izomláztól, lépni alig bírtok. Sokszor a párkapcsolatainkban is hasonlóan cselekszünk: belevetjük magunkat, rohanni kezdünk anélkül, hogy megtanultunk volna sétálni.
Talán a legfontosabb kérdés, ami egy hosszú távú párkapcsolatban előkerül: mennyire lehetek biztos benne, hogy ő az, akit keresek? Van-e egyáltalán olyan, hogy Igazi, és mennyire kizárólagos dolog Igazinak lenni? Vagy több Igazi is létezik egy ember számára? Ezen a héten erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.
