Sokan vagyunk, akik még mindig dolgozunk azon, hogy érzelmileg egészséges partnerré váljunk. Mostanra már a legtöbben rájöttünk, hogy nem a gyertyafényes vacsorák és a drága ajándékok azok, amik fenntartják a jól működő kapcsolatot, ezzel szemben a magunkban elvégzett munka rengeteget ad a dologhoz.
Mi itt a Díványnál fontos feladatunknak tartjuk, hogy közérthető módon mutassuk be a pszichológia legaktuálisabb kérdéseit, legújabb elméleteit, frissen publikált kutatásait. Munkatársaink, köztük négy pszichológus kollégánk, olyan változatos témákban készítettek írásokat, mint a függőségek, a személyközi kapcsolatok, a szerelem, a szociálpszichológiai folyamatok, az álhírek, a propaganda, a mentális nehézségek vagy a családi traumák hatása. Év végi összeállításunkban 2020 legnagyobb érdeklődést kiváltott cikkeiből szemezgetünk.
A régóta tartó kapcsolatokban, még akkor is, ha egyébként jól kijövünk egymással és nincsenek komolyabb problémák, időről időre felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mit érez irántunk a másik.
A stressz, a munkanélküliség, az anyagi nehézségek, a betegség, a szeretteink elvesztése, az otthon tanulás, amit a koronavírus magával hozott, még a legbiztosabb kapcsolatokat is próbára tette. Egyáltalán nem meglepő, hogy vannak párok, akik úgy látták, jobb külön utakon folytatni.
Mitől lesz valaki ideális partner? A kérdés, amely nemcsak a laikusokat, de a szakembereket is hosszú évtizedek óta foglalkoztatja. Vannak, akik a tiszteletet, a nyitottságot, az őszinteséget, a jó kommunikációs készségeket, az empátiát vagy az érzelmi érettséget emelik ki. S bár ezek egytől egyig nagyon fontos tulajdonságok, van valami, amiből biztosan sokat találsz, ha a boldog párkapcsolatok mélyére ásol.
Én szigorúan maszkban járok mindenhova, és otthon is megteszem a megfelelő óvintézkedéseket, őt viszont idegesíti a szerinte fölösleges szigor, és itt-ott lazítana a saját szakállára. Össze lehet ezt egyeztetni? Pszichológus szakértőink megmondják.
Aligha van olyan ember, aki ne érzett volna még féltékenységet. Ebben a féltésben kifejezetten aljas módon kombinálódik saját csökkentértékűségünk vélelme a szeretett másik elvesztése miatti aggodalommal. Gyilkos kombó, ahogy mondani szokták. Lehet, hogy pár pillanatig tart csak, például amikor partnerünk az indokoltnál kicsit hosszabban beszélget a – hogy, hogy nem – szívdöglesztő szomszéddal. De olyan is van, hogy teljesen átszövi a mindennapokat, és párkapcsolat mindkét tagját vállalhatatlan és megalázó helyzetekbe sodorja a nem jól kezelt érzelem.
A kapcsolatnak nagyon jót tesz, a sportteljesítménynek már kevésbé.
Utólag könnyű észrevenni a jeleket, de a kezdetekre jellemző rózsaszín felhőn ülve másra sem vágyunk, mint hogy működjön a kapcsolat.
Sokféle okból ismerkedünk. Van, aki szexre vágyik, van, aki társaságra, van, aki komoly kapcsolatra. Bármilyen cél lehet oké, mindaddig, amíg az a másik fél beleegyezésével társul. A valódi konszenzusra azonban csak akkor van lehetőség, ha pontosan tudjunk, mire mondunk igent. A baj csak az, hogy sokan sem a szükségleteikkel, sem a múltjukkal, sem az érzelmi életükkel nincsenek tisztában, így akaratlanul is becsaphatják a másikat.
Vajon egy gyereknek mi a jobb, ha szülei együtt maradnak még úgy is, ha rossz a kapcsolatuk, vagy ha szakítanak és új alapokra helyezik a szülőségüket? Pszichológus szakértőinket ma erről kérdeztük.
Amikor a szerelmünk szakít velünk, gyakran azzal nyugtatjuk magunkat: jön még a mi utcánkba. És amikor ez bekövetkezik, bóknak vesszük az éjszakai nem fogadott hívásokat, a kósza üzeneteket. Hiszen gondol ránk, hiányzunk neki, ezek szerint mégiscsak volt valami különleges a kapcsolatunkban, ami sosem ér véget. Az igazság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb. Hidd el, az esetek nagy részében semmi hízelgő nincs abban, hogy az exed visszatér hozzád.
