A narcisztikus vezetőt nehéz hosszú távon elviselni
Nem bírja a kritikát, nincs benne empátia, simán átgázol bárkin. Ismerős?
Nem bírja a kritikát, nincs benne empátia, simán átgázol bárkin. Ismerős?
Le kell szögezni, hogy az alkoholfogyasztás és a fokozott agresszió összekapcsolódása nem törvényszerű. Még akkor sem, ha sokat hallunk alkohol befolyása alatt történő agresszív megnyilvánulásokról, esetleg bűncselekményekről.
Azt hisszük, hogy keménynek és kritikusnak kell lennünk, ha eredményes gyereket akarunk. A valóság épp az ellenkezője, a tartós és belső motivációhoz a biztatáson és a részeredmények, az erőfeszítés elismerésén keresztül vezet az út.
Végkimerülésig tartó futamok, örök elégedetlenség, hibákon rágódás és önmarcangolás, a társas kapcsolatok elhanyagolása, hamis vágyak hajszolása... Hahó, perfekcionisták, hahó, maximalisták, csak a gödröt ássátok magatok alatt! Pedig van kiút, segítünk megtalálni.
Jó fej vagy a munkatársaiddal? Könnyen lehet, hogy épp ezért nem kedvelnek téged – legalábbis ezt állítja egy kanadai kutatás.
Vizuális tanuló vagy, aki a szivárvány minden színét használja jegyzeteléskor, vagy esetleg hangosan kell olvasnod ahhoz, hogy megjegyezd az információkat?
Hatalmas terhet visz az a család vagy az a párkapcsolat, ahol az egyik fél valamiért az önpusztítás csapdájában vergődik. A hozzátartozók számára is nagyon nehéz. Mivel érdemes, és mivel nem érdemes próbálkozni, hogy segítsünk a szerettünkön?
Az emberek régi és erős vágya, hogy felismerjék, ha hazudnak nekik. Igazán szeret, vagy csak mondja? Tényleg otthon volt este, vagy nem? Ő ölte meg Mr. Smith-t, vagy semmi köze nincs hozzá? Több mint száz évvel ezelőtt már úgy vélték a rendőrök, tudósok, hogy annyi mindenre jó a technológia, annyi mindenre választ ad a tudomány, éppen erre ne tenné? Nagy fellángolással álltak neki kifejleszteni a „gépet”, ami az ember manipulálhatóságát kikerülve világosan meg fogja mutatni, hogy mi az igazság.
A felnőtteknek szóló kifestők egyre népszerűbbek. De vajon van bármi értelme színezgetéssel tölteni a szabadidőnket?
Karácsonyi bejglimorzsák és pukkanásra váró pezsgősüvegek közt aligha elmélkedünk azon, hogyan alakulnak át fogyasztási szokásaink az ünnepek idején.
Nem azokról a kamaszokról van most szó, akik mintegy természetes módon, érésük következtében, jogosan vagy jogtalanul haragszanak ideig-óráig a szüleikre. Azokról a felnőtt gyerekekről szól a cikk, akik érett fejjel, többé-kevésbé átgondoltan döntenek úgy, hogy nem akarják fenntartani a kapcsolatot a szüleikkel. A szülőknek, és az éppen ebben lévő gyerekeknek sem árt tudni, milyen ez a szülő szemszögéből, és merre lehet elindulni.
Kínzó és roppant szerencsétlennek tűnő állapot, ha az ember szeretne kapcsolatot, vágyik egy hosszú távú partnerre, de nem akar összejönni neki. Lehet hibáztatni a rohanást, az elidegenedést, a körülményeket ezért, de sokszor az ok nem kívül, hanem belül van. Két tipikus, önmagunkkal kapcsolatos érzet lehet gátja egy kapcsolat kialakításának: az önutálat, és az önimádat. Mit is jelentenek ezek a kapcsolatok viszonylatában?