Mindenkivel előfordul, hogy olykor túlbecsüli saját képességeit, és úgy gondolja, igazán jó valamiben, valójában azonban tévesen méri fel a helyzetet. A túlzott önbizalomnak vannak előnyei, hosszútávon azonban visszaüthet.
A különböző filmek, sorozatok, bűnügyi regények tele vannak pszichopata karakterekkel – legutóbb a Joker élesztette fel a témát a köztudatban –, de vajon pontosan mit jelent a pszichopátia, és honnan ismerhetsz fel egy valódi pszichopatát?
Mi a baj a mostani gyerekekkel? Egyrészt semmi. Már sok ezer éve busonganak idősödő felnőttek a fiatal generáció kapcsán, hogy jaj, ezek a mai fiatalok… Másrészt viszont tényleg van valami, amivel mi, felnőttek a mai társadalmi elvárásoknak megfelelve szerencsétlenné tesszük a gyerekeinket, és amit nem ártana szem előtt tartanunk.
Sokan túlzott elvárásokat támasztanak partnerükkel szemben, van azonban néhány dolog, amit teljes joggal elvárhatsz egy párkapcsolatban. Lássuk, mik ezek.
Sokan még nem tartanak ott, hogy pszichológushoz menjenek, hiába is érzik úgy, hogy vacak az életük. Mások próbálkoznak, eljárnak pszichológushoz, önismeretbe, de nem tapasztalnak különösebb változást. Vannak végül azok, akik jókor és jó szakemberhez kerülve valós változást élnek át, elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lesznek. Milyen hatást várhat az ember egy pszichoterápiától?
Sok szakember úgy gondolja, a multitasking, vagyis amikor egyszerre végzünk több különböző feladatot, megterheli az elmét, túlságosan lefáraszt. Mások cáfolják ezt, úgy vélik, a multitasking nem fárasztja el jobban az agyat, mint más tevékenységek.
Akármennyire is nehéz, van, hogy a legjobb döntés továbbállni. Adunk néhány tippet, hogy felismerd, ha egy kapcsolat már nem örömöt, hanem inkább szenvedést okoz.
A cikkek, amiket a traumák, a gyerekkori rossz élmények, a szeretetre képtelen szülők hatásairól vagy csak úgy, az életet megnehezítő viselkedési és érzelmi mintázatokról írok, általában oda lyukadnak ki, hogy ha felismered a jeleket, akkor segíts magadon azzal, hogy elkezdesz önismerettel foglalkozni. Sokan felteszik a kérdést, hogy oké: de ez mit jelent? Mit csináljak pontosan?
Rengeteg az ismerősöd, szereted a társaságot, vicces és jó fej vagy, még sincsenek valódi, közeli barátaid, akiket tényleg érdekelne a hogyléted, és őszintén megosztanák veled az életüket? Van rá megoldás: ne félj megmutatni az embereknek a gyengeségeidet és a gondjaidat.
Mindannyian arra vágyunk, hogy a gyerekeinkből boldog és sikeres felnőttek legyenek, és a saját tapasztalataink és elképzeléseink alapján próbáljuk őket ebbe az irányba terelni. Eredményességünk viszont csak 15-20-25 év után derül ki, ezért amikor a fő irányelveket megfogalmazzuk magunknak, érdemes figyelembe venni olyan szülők tanácsait, akik már „bizonyítottak”.
A legtöbb szenvedést az okozza, hogy könyörtelen kritikusai vagyunk saját magunknak. Sikereinken, emberséges viselkedésünkön egy vállrándítással átlépünk: szóra sem érdemes. Vélt vagy valós hibáinkat, tökéletlenségünket, alkalmatlanságunkat viszont kristálytisztán látni véljük, és napjában többször vissza is játsszuk magunknak ezek példáit. Van azonban egy végtelenül egyszerű gyakorlat, ami segíthet kiszállni ebből a szorongáshoz, depresszióhoz vezető körből.
A célok elérésének egyik nagy akadálya, ha felesleges dolgokkal foglalkozunk. Mindig tudni kell, mi az, amit meg kell tenni a sikerért, és mi az, amit épp ellenkezőleg: el kell engedni.
