Az élet mindenki számára tartogat nehézségeket, a koronavírus-járvány pedig rengeteg embert újabb kihívások elé állított. Talán egyikünk számára sem idegen a helyzet, amikor egy hozzánk közel álló ember munkahelyi vagy magánéleti problémákkal küzd, és hiába a legjobb szándék, hirtelen azt sem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
Az énüzenettel szemben nem kell se védekezni, se támadni, éppen ezért a gyerek sokkal nagyobb valószínűséggel hallja meg a mondanivalónkat, és fogadja el a helyzetet. De mi az az „énüzenet”?
A megtett távolságok alapján eddig 113-szor kerülte meg a Földet, és több mint 11-szer juthatott volna el a Holdra. Földvári András nemrég megjelent Elmentem világgá! című könyvében 80 izgalmas élményét osztja meg az olvasókkal, amelyeket Bhutántól Transznyisztriáig, a legkülönfélébb helyszíneken szerzett. Mi motiválja még mindig az egykori turisztikai szakembert, aki körözött már Falkland-szigeteki birkák felett, elugrott Panamába hétvégére, vagy szemtanúja volt a wagah-i határzáró üvöltőversenynek? Jövőbeli terveiről és utazási szokásairól kérdeztük a világhírű reptérgyűjtőt.
Nagy leckét kapunk most a bizonytalanságtűrésből. Lemondjuk a nyaralást, vagy ne? Átalakítsuk a vállalkozásunkat, vagy bízzunk benne, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba? Belevágjunk a lakásfelújításba? Higgyünk benne, hogy a gyerek táborban lesz augusztusban? Eddig is gyorsan változó, de a mostaninál lényegesen tervezhetőbb életünk egy nagy bizonytalansággá vált. Hogyan lehet ehhez úgy alkalmazkodni, hogy ne magunk alatt vágjuk a fát – és ne is törjünk bele?
A gyerekeinknek meg kell tanulniuk, hogy az élet tele van problémákkal, és hogy ezek a problémák olyan dolgok, amiktől nem elbátortalanodni kell, hanem megoldani őket. Ahogy gyerekkorukban megtanulták, hogy hogyan képesek saját erőből a problémamegoldásra, a nehézségek leküzdésére, úgy fognak felnőttkorukban is hozzáállni életük rendezéséhez. Az a szerencsés, ha egy felnőtt bízik abban, hogy a felmerülő nehézségeket képes megoldani, és nem zuhan össze, hanem inkább nekilát. De hogyan tudjuk ennek a magabiztosságnak a kialakulását, az optimista, kompetens életszemléletet a nevelés során segíteni?
Sokféle oka lehet annak, ha valaki felmond. Előfordulhat, hogy az illető kap egy jobb ajánlatot, saját vállalkozásba kezd, visszaül az iskolapadba, vagy világ körüli utazásra indul. Megeshet, hogy megváltoznak a prioritásai, a körülményei, netán az egészségi állapota. De az is lehet, hogy azért távozik, mert túlságosan törődik a munkahelyével, és nem bírja nézni, ami ott zajlik. Ironikus, nem? Pedig sokkal többször megtörténik, mint gondolnád.
Ne hagyd, hogy a család, a párkapcsolatod, a munkatársad vagy egy agresszívan politizáló ismerősöd kicsináljon lelkileg.
Talán veled is előfordult már, hogy amikor nagy nehezen kiadtál egy feladatot a kezedből, azt egyáltalán nem vagy nem olyan minőségben végezték el a kollégáid, ahogy te szeretted volna. Ebből rögtön azt a következtetést vontad le, hogy ha biztosra akarsz menni, akkor bizony mindent neked kell megcsinálni. Ám a terheid extrém mértékű növekedése hamar a kiégés felé sodor. Egyszerűen muszáj delegálni. Hogyan lehet jobban?
Legyen bármilyen képzett, senki sem immunis egy rossz napra. Sokszor a pszichológusok, pszichiáterek, terapeuták is bal lábbal kelnek fel, maximum nagyobb eséllyel nem maradnak úgy. Most a nagyközönséggel is megosztották, nekik melyik hangulatjavító stratégia vált be a legjobban.
Félek bemenni hozzá! Hogy fogom elérni, hogy úgy érezze, ezt ő találta ki? Miért hagyja ezt? Csak pár azok közül a zsigeri reakciók közül, amiket egy hatalmaskodó, szerény képességű vagy hanyag vezető kapcsán érezhetünk. Mikor jön el az a pont, amikor egy munkahely annyira rossz, hogy muszáj felállni?
Nem. Nagyon nem. Új szerzőnk, Kállay Natália, business és executive coach osztja meg velünk, mit is várhatunk a coachingtól.
Kutatás bizonyítja, hogy a hirtelen jött felismeréseink általában jó megoldásnak bizonyulnak. Sokszor jobbnak, mint az alapos elemezgetéseink.
