TV, a gyereknevelés ellensége, vagy megmentő?
Szólhat azért, hogy ne derüljön ki, amúgy se tudnánk egymásnak mit mondani, de nyújthat némi kikapcsolódást is, ami nem okoz károkat.
Szólhat azért, hogy ne derüljön ki, amúgy se tudnánk egymásnak mit mondani, de nyújthat némi kikapcsolódást is, ami nem okoz károkat.
Külföldön sokkal ismertebb, mint itthon. Lányával beszélgettünk arról, mi mindenre jött rá Pikler Emmi a gyerekneveléssel kapcsolatban.
A gyerek nem mosógép, aminek, ha valaki ért a szereléséhez, akkor a kívánt működésre tudja sarkallni.
Nem az a lényeg, hány órát vagyunk a gyerekkel, hanem hogy kap-e belőlünk rendszeresen úgy, hogy tényleg csak az övéi vagyunk, csak rá figyelünk.
Ha azt mondjuk, a gyerek rossz, feltételezzük, szabadon dönt, mennyire keseríti meg a szülei életét. Pedig ez nincs így. A nehéz gyerek nem rossz!
A gyerek dacból nem hagyja abba a festést, hogy végre indulhassanak? Lehet, hogy csak nem szeretné három lábbal otthagyni a kecskét!
Annyi a szabály, a tanács és a hagyomány, ráadásul ezek szinte folyton ellentmondanak egymásnak. Csoda, ha szar szülő vagyok?
Gyakran fáj a feje, hasa, vagy szédeleg, pedig nem is beteg? Nem, nem szimulál a gyerek! Vegye komolyan!
A nagyszülő szeretné a bölcs szerepét, akinek adnak a szavára, a szülő viszont kilépne az alárendelt gyermeki pozícióból, és egyenlő felnőtté válna.
Túlszeretni nem lehet egy gyereket, rosszul szeretni viszont igen. Pszichológusunk arról ír, nem a túl sok szeretet nevel szörnyeteget egy gyerekből.
Mit tehetünk, hogy ne legyen harc egy cipőfelvétel, vagy túl ijesztő egy nagy ugatós kutya? Pszichológusunk arról, hol a kulcs a gyerek világához.
Hogy lehet ennyire idegesítő valaki, akit a legjobban szeretünk a világon? Ha néha csak egy kis magányra vágyik, ne aggódjon, normális! Elmagyarázzuk.