Kezdjük azzal, hogy mit is jelent, hogy a gyerek mellé állunk, a vele való szolidaritás. Nem azt, hogy mindenre bólogatunk, bármekkora hülyeség is.
Jó modort várunk a gyerektől, de mi ingerülten förmedünk a buszon arra, aki szerintünk úgy áll, hogy nem lehet tőle felszállni?
Hazafelé még tudjuk, miért vagyunk bosszúsak, de otthon mégis a gyerekre ordítunk rá egy apróság miatt.
Vannak dolgok, amikkel mindenkinek jobb, ha nem piszkáljuk a gyereket. Például a "köszönj szépen", meg a "hányszor mondtam, hogy evett és nem ett".
A szülő fejében már elő van készítve a terep: de jó lenne tudni, hogy is állunk, jó szülő vagyok? Innentől minden mondatnak súlya van.
