Úgy alakult, hogy az asszony jár be dolgozni, Ferenc pedig kezeli a négy gyerek és a háztartás ügyeit otthon. És mindig a nők szólnak be neki.
A jó burok egy fészek, alulról tart, de felül kilátunk belőle, és ha már elég erősek vagyunk hozzá, elkezdhetünk ki-kirepülni.
Az ember a kakaót odaadja a gyereknek mondjuk a piros bögréből, aki közli, hogy ő a kékből kéri. Itt jön a helyes és helytelen megoldás. De jön? Pszichológusunk megmagyarázza.
Legtöbbször arra figyelünk, minket mi zavar, ahelyett, hogy rájönnénk, neki mi okoz gondot. A meghülyülés csak tünet.
Önök a nevelés, az etetés, az iskola vagy éppen a munkájuk miatt szoktak rosszalló pillantásokat kapni?
Régen természetes volt, hogy más is rászólhat a gyerekre, nevelheti, ha szükséges, míg ma kikérik maguknak a szülők az ilyesmit. És jogosan.
Mielőtt leszedjük a gyerek fejét, érdemes végiggondolni, hogy talán a gyerek látja jobban, mi mennyit ér, marketing ide, árcédula oda.
Lehet úgy is büntetni, hogy a gyerek képes legyen elfogadni, és megértse, nem ő elfogadhatatlan, hanem az, amit csinált. A pszichológus a hogyanról.
A gyermekkorban mutatott osztozni tudás, együttműködés és kedvesség szinte csalhatatlanul előrejelzi a felnőttkori sikerességet.
Nem szándékosan, de megdöbbentő gyakorisággal adjuk tovább saját szorongásainkat a gyereknek. A pszichológus arról, mit tegyünk, hogy ne így legyen.
Ha jó a gyerek, akkor jól neveli az anya, ha baj van vele, az az anya hibája. És mi van az apákkal? Óvónénikkel? Tanárokkal? Ők nem számítanak?
Két kulcsmondatot érdemes észben tartani: a gyerek kapja meg, amit lehet, de ne ingyen! A másik, hogy ne szorongjunk a gyerek szenvedésétől!
