Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gyermekkorban mutatott osztozni tudás, együttműködés és kedvesség szinte csalhatatlanul előrejelzi a felnőttkori sikerességet.
Ha azt szeretné, hogy a gyereke sikeres emberré váljon, hagyjon fel az önbizalom-építéssel, felejtse el a magántanárokat, helyette tanítsa meg őt megosztozni a dolgain, együttműködni, és kedvesnek lenni másokkal.
A Yahoo Parenting cikke szerint több mint 20 éven át tartó kutatások igazolják, hogy azok a gyerekek, akik olyan óvodából kerültek ki, amelyben ezeket a társas készségeket fontosnak tartották, 25 éves korukra nagyobb valószínűséggel szereztek diplomát, ritkábban gyűlt meg a bajuk a törvénnyel, jobb eséllyel találtak maguknak rendes állást, és ritkábban voltak alkohol és drog problémáik.
„Meglepő volt látni, hogy a gyermekkorban mutatott osztozni tudás, együttműködés és kedvesség képessége szinte csalhatatlanul előre jelezte a felnőttkori sikerességet” – mondta a Yahoo Parenting-nek a kutatást vezető Damon Jones, a Pennsylvania Állami Egyetem tudósa.
A kutatás során Damon és csapata azt vizsgálta, hogy a társas és érzelmi készségek hosszú távon hogyan hatnak a gyermekek életére. A kutatásban részt vevő 753 gyermek a ’90-es évek elején óvodába járt, a pedagógusok pedig egy ötös skálán osztályozták, hogy mennyire tudják megosztani a dolgaikat, a segítőkészségüket, és, hogy mennyire képesek odafigyelni a többi gyerekre.
A kutatók a közvetkező húsz évben figyelemmel kísérték a gyerekek életét, feljegyezték a pozitív és negatív mérföldköveket, különös tekintettel a diplomaszerzésre, a rendőrségi eseményekre, bántalmazásra.
A fő következtetés pedig az volt, hogy az óvodáskorban elért legmagasabb eredményű gyerekek ötször nagyobb eséllyel szereztek diplomát úgy, hogy közben nem voltak alkohol- és drogproblémáik, és rendőrségi ügybe sem keveredtek. Minden egyes ponttal, amivel valaki többet ért el, a gyerekek megduplázták az esélyüket arra, hogy sikeres felnőtté váljanak.
A kutatás, melyet júliusban publikáltak az American Journal of Public Health-ben, azt mutatja, hogy a társas készségek a sikeres élet szempontjából végeredményben éppen olyan fontosak, mint a szellemi képességek. Jones egyben reméli, hogy a pedagógusok is felismerik az együttműködés és az osztozni tudás fontosságát, és kidolgoznak olyan módszereket, melyekkel minden évfolyamon erősíteni tudják a diákokban ezeket a készségeket.
Jelenleg ugyanis egy egymástól függő, szocializált társadalomban élünk, és a társas készségeink léte vagy nem léte alapvetően meghatározza, hogy el tudunk-e igazodni ebben a világban, vagy sem.
„A szülők manapság hajlamosak kizárólag az akadémikus tudásra és a fizikai képességekre fókuszálni, holott legalább ugyanennyire fontos az is, hogy hogyan tudunk kijönni egymással, és együtt tudunk-e érezni másokkal” – mondja Fran Walfish.
A pszichoterapeuta szerint a szülőknek sosem túl késő elkezdeni bátorítani a gyereküket ezekre az alapvető készségekre. A legfontosabb, amit az anyák és apák tehetnek, nos, ezen a téren is a példamutatás: legyenek kedvesek, működjenek együtt és mutassanak együttérzést. A gyerekek pedig úgyis ebben is a szüleiket utánozzák.
Ha pedig észrevesszük, hogy a gyerekünk éppen gyakorolja a kedvességet egy barátjával, vagy önként megosztja vele a játékát, akkor igyekezzünk jól megdicsérni őt. Ahelyett, hogy azt mondjuk „ügyes vagy”, erősítsük őt meg: „igazán jó érzés lehet, hogy odaadtad a játékodat” – javasolja Walfish. Amivel azt üzenjük: osztozni nem csak azért fontos, mert a szülőnek az tetszik, hanem mert így viselkedni eleve értékes.
