Írtunk már arról, hogy milyen hülyeségeket árulnak manapság, moon az interneten spottolta a gyerekre erősíthető öngyilkos merénylő szettet.
Volt szerencsém nyaram egy részét egy kis faluban tölteni a gyerekkel.
Még van egy szűk hónapunk, s strandra járni a rekkenő hőségben a legjobb megoldás.
Néha úgy érzem, menekülnöm kell, el innen, mindegy hova, olyankor nincs megállás, egyik pillanatról a másikra foglalom le a szállást, és már indulunk is, a kölykök meg én, messze, világgá.
Először utazunk négyesben nyaralni.
Bükfürdőről azt mondták néhányan, kerüljük el kisgyerekekkel, mert a fürdő tele van gyógyvízben ázó öreggel és egyébként is szét fogjuk unni magunkat.
Arról már beszélgettünk a Porontyon, hogy sok nagyi elkényezteti a kölykünket, amikor a nyakába varrjuk.
Abigél megint nyaralni volt, nagyon jó dolga van, na meg persze nekünk is, hiszen minket sem hagyott itthon.
A gyereknaptejek közül nem feltétlenül az a legjobb, amelyik a legdrágább.
Igazán jól tud jönni, ha az embernek van legalább egy nyugdíjas vagy sok szabadsággal rendelkező rokona, akire időnként rá lehet tolni a kölyköket.
Amikor a nyári cuccokat vadászom a szekrényben, kezembe akad a régi kedvenc piros vékony ruhám, amely már ezer éve nem volt rajtam.
Az oviszünet első napja kissé hisztisen telt, én már elszoktam a reggel 7-től este 9-ig tartó folyamatos zajingerektől, nyávogástól, hisztitől, zsizsegéstől.
