Utólag minden szülő szégyelli magát, ha mérgében durván vagy lekezelően szólt a gyerekhez. Na de mit mondjunk a gyerekkorunkban tanult fordulatok helyett, amik, lássuk be, már akkor is az agyunkra mentek? Tessék, itt egy mém, ami megmondja. Szerinted működik?
Egy kutatás szerint még a kutyások sem ismerik fel, ha az állat fél, vagy bizonytalan. Szakértőt kérdeztünk, milyen jelekre kell odafigyelni, és hogyan kell viselkedni, ha a gyerek úton-útfélen megsimogatná az ismeretlen kutyákat. A megkérdezés alap, ennél jóval tovább mentünk.
10 százalék tehetség, 90 százalék munka. A jelenleg uralkodó tudományos nézet szerint egyáltalán nem az intelligencián múlik, hogy ki visz véghez nagy dolgokat, sokkal inkább függ ez a személyiségjegyektől. Jó hír, hogy mindez tanulható.
Van, akinek ösztönösen jön, és van, akinek gyakorolnia kell, de érdemes használnunk a humort a gyereknevelésben, mert kapcsolatot teremt, oldja a feszültséget, és gördülékenyebbé teszi a mindennapokat.
Párhuzamosan bevezettük a zsebpénzt, amiről lemondhatnak, ha nem akarnak valamit megcsinálni. De nem mondanak le inkább.
Ne hagyd, hogy erőszakos játékokkal játsszon, dobja ki a szemetét, a pofátlanság nem vicces, és további három ötlet, hogy mindenkinek jobb legyen az élete.
Babalabor? És ott babákkal kísérleteznek???? - ez volt a 12 éves lányom reakciója, amikor elmeséltem neki, hol jártam. És ahogy Forgács Bálinttól megtudtam, nem csak az övé, a felnőttek is hasonlóan szoktak reagálni. Pedig ezeket a kutatásokat szeretik a babák, mert játékosak és szórakoztatóak számukra.
Ettől könyvtől senkinek nem fog egycsapásra megoldódni az összes terhességgel és gyerekneveléssel kapcsolatos problémája, viszont segíthet abban, hogy lássuk, másnak sem volt mindig egyszerű, de ettől az anyaság még nagyon is szerethető és élvezhető. Főleg, ha nem veszítjük el a humorunkat.
Egyszerűbb egészséges babákat nevelni, mint beteg felnőtteket gyógyítani, sok szülő mégsem törekszik eléggé a megelőzésre. Nem véletlen, hogy már kisgyermekkorban is népbetegség az elhízás.
A „boldogság” alatt mindenki mást ért, meg aztán, mindenki szeretné, ha boldog ember válna a gyerekéből, de ez még nem jelöli ki világosan, mit is kellene ehhez megtanítani neki.
A szeretettel fegyelmezés nem azt jelenti, hogy ne lehetne haragudni, vagy, hogy mindig mosolyogni kellene, hogy ne fejezhetnénk ki egyértelműen, hogy valami nem teszik. Ki lehet, sőt, ki is kell! Csak nem mindegy, hogyan.
Családi örökségünk rengeteg értéket ad, a valahová tartozás érzését, stabil gyökereket. Annyira nem gondolkozunk rajta, hogy időnként fölösleges szokásokat is követünk, ami nem baj, legfeljebb vicces lehet. Néha viszont görgetjük magunk előtt felmenőink félelmeit, traumáit, és szépen tovább is adjuk őket a gyerekeinknek. Na, de hogyan válogassuk szét ezeket?
