Az utolsó napon szó szerint nullára csökken a gyalog megtett kilométerek száma, a program ugyanis csak annyi, hogy Luklából Katmanduba repülünk. Aztán pihenünk.
Ez az egyetlen pihenőnap a túra során, amikor egy kicsit jobban beleláthatok a serpák mindennapjaiba.
Utolsó túranap. Utolsó esély rendezni és megosztani túravezetőmmel a gondolataimat.
Visszatért az életerőm, újra tudom élvezni mindazt, ami körülvesz, amit csinálok, akikkel vagyok, és azt, hogy egyáltalán vagyok.
Vagy a túra csúcspontja, az 5643 méter magas Kala Patthar – ebben majd a délutáni időjárás segít nekünk dönteni.
Szerencsére reggelre szépen kitisztul az ég, így nyolc óra alvás után frissen, üdén és vidáman kezdjük meg első hosszabb vándorlásunkat, melynek során összesen 800 métert fogunk emelkedni.
Mindent magunk mögött hagyva kiszállni a mókuskerékből és elmenni valahová, ahol bölcsebb és értékesebb életet élhetünk: sokan álmodoznak erről, de a megvalósításig kevesen jutnak el. Túl sok az áldozat, túl nagy a bizonytalanság. Interjúnkban egy olyan párral beszélgetünk, akiknek úgy tűnik, mégis sikerült.
Bár a hindu ország legtöbb pontján a homoszexualitás mind a mai napig tabu, a falak lebontása érdekében tett lépések mégis példaértékűek - a kitaszított HIV-fertőzöttek számára például külön otthon létesült.
A nyomor és a kosz a varázslatos szépség mellett, mind együttvéve valamiféle életigenlést sugároz - mondta Czugéber Krisztina, aki feleségül ment egy tibeti férfihoz, így végképp elkötelezte magát Kelet irányába. Már nem turistaként tér vissza a hegyekbe, hanem új otthonának tekinti.
Nepálban megkezdték a déli síkságok átfésülését, hogy megszámolják az országban élő orrszarvúkat és meghatározzák területi elhelyezkedésüket. Az orrszarvúk az orvvadászok állandó célpontjai, mert az a hiedelem járja róluk, hogy szarvukból a szerelmi vágyat fokozó őrlemény készíthető.
