Ha tél és hideg, akkor jégszobrászat. De nem mindegy, hogy milyen. Otthon mi magunk is kísérletezhetünk különböző alakok kifaragásával, de ha művészi szintre emelnénk a tevékenységet, ahhoz már rengeteg tanulás szükséges. A szakma hazai világbajnokával, M. Tóth Zsolttal beszélgettünk.
Hetvenedik tanévét kezdte meg idén a Baross Imre Artistaképző. Az intézményben artistaművészi pályájukra készülő gyerekek nemcsak szakmai oktatásban részesülnek, hanem párhuzamosan teljesítik közismereti tantervük követelményeit is. Nem is akárhogy: tanáraik kifejezetten keresik a két terület összekapcsolásának lehetőségeit. A jubileumi (tan)évadot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének cirkuszszínházi adaptációjával nyitották meg az iskola nagygimnazistái. A főpróbán mi is ott voltunk, hogy megnézzük, hogy fordítják le a klasszikust a modern cirkusz nyelvére.
A világhírű fotós Friedman Endre néven született Budapesten, és 18 éves koráig itt is élt. Mégis alig ismerték a nevét addig, amíg Amerikába nem ment. Élete negyven éve alatt is jelentőset alkotott annak ellenére, hogy néhány képéről a mai napig vitatkoznak a szakemberek: beállította őket, vagy sem?
A katalán építész még a diplomáját is úgy vette át, hogy a tanárai sem tudták eldönteni: bolondnak vagy zseninek engednek szabad utat. Gaudí egész életét ilyen ellentmondások kísérték, miközben forradalmasította az építészetet, egyedi stílusával létrehozta Barcelona ma is elismert épületeit, köztük a leghíresebbet, a Sagrada Familiát.
Norvég kutatók utánajártak, mi kell ahhoz, hogy igazán kiváló legyél egy szakterületen. Mint kiderült, nem elég a kitartó gyakorlás, több más tényező is szerepet játszik a dologban.
Az utóbbi pár évben, hónapban rengeteg kedvencünk emberi és művészi, sportolói teljesítménye került mérlegre. És mivel lassan nem telik el úgy hét, hogy méltán elismert emberekről ne derülne ki valami teljesen vállalhatatlan vagy megbotránkoztató dolog, joggal merül fel bennünk a kérdés: rajonghatunk-e értük ugyanúgy, mint korábban?
Michael Jackson, Marton László, Kevin Spacey, Kerényi Miklós Gábor, Morgan Freeman, Kenderesi Tamás. Csak néhány név azok közül, akik kapcsán az utóbbi néhány évben, hónapban, napban egymás mellett került mérlegre emberi és művészi, legutóbb sportolói minőség. A sort hosszan folytathatnánk, mert nincs olyan hét, amikor ne derülne ki kínos vagy vállalhatatlan dolog egy-egy elismert emberről. De vajon el tudjuk választani a magánembert az általa elért művészi vagy sportteljesítménytől? És egyáltalán szabad-e, kell-e elválasztanunk ezt a kettőt?
Naphosszat ülök egy színtelen, szagtalan képernyő előtt, miközben dolgozom. Amikor eljutok kirándulni, és egyszer csak színeivel, illataival körülvesz az erdő, sokszor szavaim sincsenek az élmény leírására. Mennyire határozza meg az életmódunk, a kultúránk a szókincsünket és azt, hogy mit érzékelünk a világból? Egy húsz nyelvet vizsgáló kutatásból kiderül.
A különböző feladványok és fejtörők nem az egyetlen út a memória és az agyműködés javítására. Vannak tevékenységek, amelyek még hatékonyabbak lehetnek.
A legnagyobb reneszánsz zseni mindkét kezével ugyanolyan ügyesen bánt – ez immár tudományosan is igazoltnak tekinthető.
500 éve halt meg, de még mindig ő a mindenhez értő ember mintaképe olyan találmányokkal, amiket ma is ámulva nézünk. Nem beszélve a Mona Lisáról.
Attól kell tartani jobban, hogy a robotok elveszik a munkánkat, vagy hogy elveszik a művészetünket?
