Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha tél és hideg, akkor jégszobrászat. De nem mindegy, hogy milyen. Otthon mi magunk is kísérletezhetünk különböző alakok kifaragásával, de ha művészi szintre emelnénk a tevékenységet, ahhoz már rengeteg tanulás szükséges. A szakma hazai világbajnokával, M. Tóth Zsolttal beszélgettünk.
Jégszobrokat már majdnem kétezer éve faragnak az emberek szerte a világon. Néhányan úgy vélik, maga Michelangelo is tanulmányozta ezt az alkotási formát. Manapság már nemcsak hatékonyabb eszközök állnak a jégszobrászok rendelkezésére, de még a jeget is maguk állítják elő, hogy megfelelően tiszta, átlátszó – vagy éppen színes – legyen. M. Tóth Zsolt eredeti szakmáját tekintve keramikus, innen a faszobrászaton át vezetett az út a jégszobrokhoz. A kezdeti kísérletezéstől mára odáig jutott, hogy világbajnokságot nyert, és rendszeresen járja a világot szobraival. 45 perc alatt készít el egy részletesen kidolgozott jégszobrot, de ha csak a karaktert kell visszaadni, és show-szerűen farag, akkor negyedórán belül végez.
Honnan jött a jégszobrászat ötlete?
1998-ban kezdtem a jégfaragást. Abban az időben asztalosként dolgoztam, és egy külföldet megjárt ismerősöm vetette fel a jégszoborkészítés ötletét. Ő látta, hogy más országokban ez milyen népszerű, és abban bíztunk, hogy itthon is lesz igény a szobrokra. Megtetszett az anyag. Azelőtt üveggel is foglalkoztam, abból nem lehetett annyiféle művet készíteni, mint a jégből. Eleinte csak pár alkalommal készítettem jégszobrot, például jégkelyhet a Gundel étteremben tartott Habsburg-esküvőre. Aztán a szárnyaimat bontogatva elkezdtem további lehetőségek után kutatni.
A kreativitásom szárnyalt, úgyhogy a kert hátsó részében elhelyeztünk egy hűtőkamrát, és ott alkottam. Évről évre egyre nagyobb lett az igény a szobrokra, de az első 7-10 év így is nagyon kitartó munkát és sok lemondást követelt. Nem volt elég megrendelés, ezért másodállásban dolgoztam hol motoros postásként, hol rattanbútor-készítőként, hol irodai takarítóként. Ma már egészen más a helyzet, hiszen nemcsak hazai, de külföldi megrendeléseket is kapok, és saját, kétszáz négyzetméteres stúdióm van.
Hogyan lett világbajnok?
2002-ben Grazba hívtak meg a világbajnokságra. Látták a munkáimat az interneten, felfigyeltek rám, és meghívtak versenyzőnek. Persze előtte kértek tőlem egy rajzot, ezzel pályáztam, azt elfogadták, és így kaptam lehetőséget arra, hogy jégből ki is faragjam az elképzelésemet Atlantisz, a szeretet forrása címmel. Egy sellő jön fel a víz alól, és ad át a víz fölé hajló fiúnak egy tál gyümölcsöt. Sikerült úgy megvalósítanom, hogy a közönség kedvence lettem. 2011-ben már világbajnok lettem egyéniben a Londonban megrendezett világbajnokságon. Ezután egyre többet hívtak más országokba is, például eljutottam Amerikába egy továbbképzésre, ez sokat lendített a művészetemen. Végül a sok külföldi tapasztalatot és tudást itthon kezdtem kamatoztatni. Ma már nem járok versenyekre, mert akkor nem jutna idő a családomra.
A világbajnokságon olyan sokan csodálták meg, ahogy a jégszobrot faragom, hogy rájöttem, ebből színpadi show-t lehet csinálni. Így azóta külföldi jégfesztiválokra járok, ahol nemzetközi csapatok tagjaként készítünk szobrokat, mesefigurákat, csúszdákat, mikor mire van szükség. Nincs lehetetlen. Egy nagy álmom maradt még: Japánba kijutni világversenyre. Most februárban ez teljesülni is fog, egy belga barátom kért meg, hogy csatlakozzak hozzá. Kapunk tíz jégtömböt, és abból kell kialakítani a szobrot. Ugyan Belgiumot képviseljük majd, biztos, hogy viszem a magyar zászlót is magammal. Még Japán előtt, január közepén a magyar csapat tagjaként részt veszek a fagylalt- és desszert-világbajnokságon is Olaszországban.
Mit gondol, miért ilyen sikeres?
Van valami a szobraimban, ami megkülönbözteti őket más jégszobrászok munkáitól. Valószínűleg a közönség látja, mennyire beleadom a szívemet-lelkemet az alkotásokba. A jég nagyon finom, érzékeny anyag, könnyen reped, nagyon finoman kell vele bánni. Ismerni kell a szerkezetét, a kristályok kapcsolódását, ezt látom is a jég gyártásakor vagy olvadásakor. Mi, magyarok ugyan nem használjuk a hímnem, nőnem, semleges nem nyelvtanát, de ha választanom kéne, a jég biztosan nőnemű lenne. Pont az érzékenysége miatt. Ha tisztelettel állok hozzá, ismerem a tulajdonságait, és ezt szem előtt tartva formálom, akkor gyönyörű látványt kapok visszajelzésül.
