Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Naphosszat ülök egy színtelen, szagtalan képernyő előtt, miközben dolgozom. Amikor eljutok kirándulni, és egyszer csak színeivel, illataival körülvesz az erdő, sokszor szavaim sincsenek az élmény leírására. Mennyire határozza meg az életmódunk, a kultúránk a szókincsünket és azt, hogy mit érzékelünk a világból? Egy húsz nyelvet vizsgáló kutatásból kiderül.
A nyugati társadalmakban hagyományosan a látást tekintették az objektíven megszerezhető tudás alapjának, így a környezetünk megismerésében és leírásában kiemelt jelentőségre tett szert más érzékleti modalitásokhoz (érzékleti fajtákhoz), például az ízleléshez, a szagláshoz vagy a tapintáshoz képest. Ha visszaemlékszel az iskolai tanulmányaidra, valószínűleg a legtöbb órán te is olvastál, prezentációkat néztél, többnyire vizuálisan sajátítottad el az ismereteket, de talán kevesebb lehetőséged volt megízlelni, megtapintani, megszagolni a minket körülvevő izgalmas tárgyi és természeti anyagokat.
Ezért is van az, hogy sokan felnőttként hiába keressük a szavakat, amelyek alkalmasak lennének egy különleges étel, illat vagy felület jellemzésére: minduntalan nyelvi korlátokba ütközünk. Még ha létezik is a magyarban konkrét kifejezés az adott minőség leírására, nem biztos, hogy az aktív szókincsünk részét képezi, vagy hogy össze tudjuk kapcsolni a szót a minket érő ingerrel. Más kultúrákban azonban korántsem ennyire egyeduralkodó a látás: az emberek a vizuális csatornán kívül is sokrétű tapasztalatokat gyűjtenek a világról.
#1 A jahai embereknek tucatnyi absztrakt szavuk van a szagokra
A jahai a Maláj-félszigeten élő vadászó-gyűjtögető nép, amely egyebek mellett arról nevezetes, hogy tucatnyi szót használnak az illatok különféle minőségének megfogalmazására. A Cŋɛs szó például a benzin, a denevérürülék, a százlábú rovarok vagy a gyömbér gyökerének szagát egyformán jelöli. Ez egy elvont kifejezés, olyan, mint nálunk a színek absztrakt megnevezései. Míg egy kutatásban az angol résztvevők gondban voltak különböző szagok meghatározásakor, a jahai nyelvet beszélők válaszai tömörséget és egyezést mutattak, számukra nem okozott akkora kihívást a feladat. Az angol anyanyelvűek sokszor inkább csak körülírni voltak képesek ezeket az ingereket. Azt mondták például, hogy olyan szaga van valaminek, mint egy gyümölcsnek (forrásra utalás), vagy egyszerűen azt, hogy büdös (értékelő leírás).
#2 Húsz különböző nyelvet vizsgáltak a kutatók
Asifa Majid, a York Egyetem professzora 25 kollégájával közösen végzett kutatásokat világszerte: a modern metropoliszoktól a kis falvak lakosságáig rengeteg embert elértek Európában, Észak-, illetve Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában. A vizsgálati személyeknek az volt a feladata, hogy különféle ingereket – például színes lapokat, egy korty ízesített vizet vagy egy illatmintát – az anyanyelvükön jellemezzenek.
A tudósok a válaszok alapján húsz különböző nyelvet tudtak elemezni: volt köztük olyan, mint például az umpila, amit mindössze százan beszélnek Ausztráliában, és az angol, amit egymilliárd ember használ nap mint nap. Majid és csapata többek között arra volt kíváncsi, hogy mekkora az egyezés mértéke az azonos anyanyelvű személyek válaszaiban. A magas egyezésből ugyanis egyrészt arra következtettek, hogy a csoportnak létezett szava az adott minőségre, másrészt arra, hogy a kifejezés széles körben ismert és alkalmazott volt.
#3 Léteznek ízekben rendkívül gazdag nyelvek
A BBC beszámolója szerint az angoloknak komoly nehézségeik akadtak a keserű ízű víz szavakba öntésével. Sokan sósnak, savanyúnak, mentásnak, gyógyszerízűnek aposztrofálták az általuk kóstolt folyadékot, míg mások azt mondták rá, hogy nem rossz, lapos, vagy hogy olyan íze van, mint a fülzsírnak. Ezzel szemben a lao (a délkelet-ázsiai Laosz nyelve), kantonéz (a Kínai Népköztársaság déli partjainál fekvő tartományban, Kantonban használatos) vagy perzsa nyelvek kitűnőre vizsgáztak az ízek leírásából. Talán azért is, mert ezek a helyek fantasztikusan szofisztikált gasztronómiával rendelkeznek, amelyben sokféle ízt kultiválnak, köztük a keserűt is.
#4 A lakóhelyed is hat arra, hogy miként látod a világot
Az eredmények azt mutatják, hogy a kultúránk, a környezetünk, az életstílusunk, de még a házunk formája is hatással van arra, hogy mit és hogyan észlelünk a világból, illetve mennyire vagyunk képesek szavakkal megragadni az élményeinket. Az angolok például a formák és a színek leírásában voltak a legjobbak: pillanatok alatt mindenki tudott azonosítani egy háromszöget vagy a zöld színt, míg más népeknek ez sokkal nagyobb kihívást jelentett. Az ausztrál umpila nyelvben például mindössze három színelnevezés létezik, csak a fekete, fehér, piros színekre van külön szavuk. Összességében elmondható, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek nyelvei nagyobb gazdagságot mutatnak a szagok leírásában, hiszen ez növeli a zsákmány elejtésének sikerét és az emberek túlélési esélyeit.
A nyelv alakulását természetesen az építészet és más művészetek is nagyban befolyásolják. Könnyebben le tudták írni például a szögletes formákat azok, akik szögletes házakban éltek, mint akiknek kerek volt az otthona. A legbőségesebb és legpontosabb geometriai szókinccsel pedig azok a közösségek rendelkeztek, amelyek hagyományosan mintás kerámiák létrehozásával foglalkoztak.
#5 A jelnyelv is hasonlóan működik
A Kata Kolok olyan jelnyelv, amit körülbelül 1200-an használnak Bali szigetén. Amikor a kutatók az amerikai és az angol jelnyelvvel vetették össze, hasonló eredményeket kaptak, mint a beszélt nyelvek esetén. A Kata Kolok használói nehezen tudtak színeket megnevezni, míg az angol-amerikai siketeknek, nagyothallóknak ez egyáltalán nem okozott nehézséget.
#6 Pár ismerős is nagyon sokat számít!
A kutatás talán egyik leginspirálóbb következtetése az volt, hogy kevés ember is tud hatni egy egész közösség szókincsére, illetve szóhasználatára. Azokban a közösségekben ugyanis, ahol voltak muzsikusok, azok a személyek is jobban le tudták írni a hangokat, akik maguk nem voltak zenészek. Érdemes lehet tehát különböző kultúrájú, érdeklődésű, foglalkozású emberekkel közösséget vállalni, barátságot kötni és bepillantást nyerni a tapasztalataikba – vagy legalább olvasni róluk. Ezáltal nemcsak a szókincsed lesz gazdagabb, hanem az életed is.
