Belőlük lehetnek a jövő legnagyobb rocksztárjai

Attól kell tartani jobban, hogy a robotok elveszik a munkánkat, vagy hogy elveszik a művészetünket?

Elég sok tanulmány foglalkozott már azzal, mennyire kell aggódni amiatt, hogy a robotok elveszik a munkánkat. Az önvezető autók és a mesterséges intelligencia világában valószínűleg már senkit nem lepnek meg a művészetekben is jeleskedő robotok. Ugyanakkor a jelenség nagyon sok kérdést felvet. Kié lesz a szerzői jog? A végeredmény a fontosabb, vagy az a folyamat, ahogyan az egész elkészült? A programozók lesznek a jövő művészei? Egyáltalán elérhetővé válik így bárki számára, hogy alkotó legyen? 

A világhírű Christie’s aukciósház 432 500 dollárért adott el egy olyan festményt, amit teljes egészében mesterséges intelligencia készített. Pierre Fautrel a francia Obvious kollektívával a művészet demokratizálódásának szimbólumaként alkotta meg azt az arcképet, amihez 15 ezer klasszikus portrét futtatott át egy programon, hogy a mesterséges intelligencia megértse és megtanulja a portrék természetét, majd a Google kutatója, Ian Goodfellow segítségével egy új algoritmust betáplálva alkotott új portrékat az előzetesen megtanult szabályok közül, amikből 11-et választott ki az alkotócsoport, ez lett a  Belamy család sorozat, és ennek az egyik darabját árverezték most el. Előzetesen olyan 7-10 ezer dollár közötti összegre számítottak, amit végül jelentősen túlléptek. Az alkotás folyamatát pedig nagyjából így kell elképzelni.

Most akkor ez művészet vagy nem? 

Sokak szerint, amit egy gép csinál, az nem lehet művészet. Nem kell ehhez egyébként a mesterséges intelligencia első alkotásához visszamenni, hiszen ez a nézet már akkor is megvolt, mikor az első digitális rajz vagy a kézzel fogható hangszerek nélküli zene megjelent. Fautrel szerint a mesterséges intelligencia által készített műalkotásnál sem kell ebbe többet gondolni, hiszen az egészet egy ember találta ki, emberek írták meg a programot, ők választották ki, hogy mit csináljon a gép, milyen portrékból tanuljon. A végén pedig embereknek jutott eszébe a kép vászonra nyomtatása, majd bekeretezése is. Vagyis ha nincs az ember, akkor nincs ez az alkotás sem, ahogyan hiába van meg a technika, attól még nincs magától egy újabb hasonló festmény. Sőt, annak idején sokáig a fotográfiát sem tartották sokra, és attól féltek, hogy ez majd tönkreteszi a művészetet, aztán azóta szépen egy külön művészeti ággá vált. 

Ki az alkotó?

Ahmed Elgammal, a Rutgers Egyetem művészettel és mesterséges intelligenciával foglalkozó laborjának professzora szerint egy kicsit mindenki művész egy ilyen alkotásban. Ő 80 ezer műalkotást ismertetett meg a mesterséges intelligenciával az elmúlt 500 évből, hogy az öt év alatt szépen megtanulja, mitől is lesz jó egy festmény, majd saját alkotásokat hozott létre a számítógép. Elgammal CBS-nek adott nyilatkozta szerint ő alkotta meg az egész alkotási folyamat kereteit, de a számítógép ismerte fel, mi kell egy műalkotáshoz, a kreatív folyamatot tulajdonképpen az végezte, vagyis mindketten alkotók. 

Ki az igazi alkotó?
Ki az igazi alkotó?Fotó: Shutterstock

Művek, ahol a készítés folyamata érdekesebb, mint az eredmény

A kritikusok szerint ezek a művek csak azért lehetnek izgalmasak, mert új technológiával készültek. Azaz, ha ugyanarra a festményre azt mondja valaki, hogy azt nem a mesterséges intelligencia, hanem egy ember festette, akkor valószínűleg a kutyát sem érdekelné, vagy legalábbis nem lenne ekkora harc az aukciósházakban. Művészetről persze nem elegáns vitatkozni, aki volt már valaha kiállításon, bizonyára megfogalmazódott benne a gondolat egy-egy látszólag paca láttán, hogy mégis, mi ebben a művészet, vagy hogy ilyet igazából ő is tudna.

De a Christie’s aukciója nem az első alkalom volt, hogy gazdára talált egy olyan festmény, amit tulajdonképpen a mesterséges intelligencia készített. Sőt, néhány galéria kifejezetten keresi is az ilyen alkotásokat. Aparajita Jain, a Nature Morte társigazgatója elmondta, hogy kicsit agresszíven, 500-40 ezer dollár közé árazzák a galériában ezeket az alkotásokat a megszokott 10 ezer-100 ezer dollár helyett, hogy teret adjanak ennek a művészeti ágnak is. Úgy gondolja, ezzel nem elnyomják a többi művészt, épp ellenkezőleg, kiszélesedik azoknak a köre, akik megengedhetik maguknak. Egyre több az olyan vásárlójuk, aki nem a szokványos ingatlanbefektető vagy pénzügyi guru, akik eddig uralták a piacot. 

Az évek során egyébként sok olyan műalkotás született, melyet ugyan nem mesterséges intelligencia alkotott, hanem a művészek írtak egy programot, és az ő előre betáplált szabályrendszerüknek megfelelve született a végén egy kép, Harold Cohen és az AARON nevű program által kreált kép pedig azóta a londoni Tate galériában látható. 

Zenében is alkot a mesterséges intelligencia

A 90-es években David Bowie segített a Verbasizer nevű applikáció fejlesztésében, mely úgy alkotott új dalszövegeket vagy szóösszetételeket, hogy véletlenül pakolt egymás mellé kombinációkat, ezekből később dalszöveg lehetett. Ebben a videóban arról beszél például Bowie, hogy néha akár 20 mondatból is generáltat újakat véletlenszerűen, ettől pedig az egész olyan lesz, mint egy kaleidoszkóp, a gondolatai szétesnek, új értelmet kapnak, megváltoznak. De itt nem arról volt szó, hogy Bowie helyett írta ez a program a dalokat, hanem egyszerűen olyan ötleteket kapott, olyan szókapcsolatokat, amiktől akár megszületett egy új dal vezérfonala vagy fő motívuma.

Aki azt hinné, hogy a magyar underground legjobb dalszövegeit jegyző Pálinkás Tamás Isten Háta Mögött szövegei is így születtek, annak el kell áruljuk, hogy ő mindenfajta programot felülír. 2016-ban pedig a Sony használta a Flow Machine nevű programot, hogy a Beatles melódiájához nagyon hasonlót állítson elő, amit majd egy dalszerző kicsit helyrepofoz. De a mesterséges intelligencia megjelenésével természetesen a zeneipar is kivette a részét, hiszen ki ne szeretné megírni a tökéletes slágert, ami elvi síkon lehetséges is, hiszen ha betáplálod az elmúlt évek legnagyobb slágereit, abból megszülethet a mesterséges intelligencia segítségével a tökéletes sláger, ám ez mégiscsak várat még magára. 

Komolyzene vagy black metál?

Bár több cég is foglalkozik a mesterséges intelligencia zeneiparba berobbantásával, a működési elv nagyjából azonos. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy rengeteg forrást belepakolnak a programba, vagyis például baromi sok popslágert, legyen az ABBA vagy Nicki Minaj. A mesterséges intelligencia megkeresi ezekben a közös mintázatokat, ami nem a törtütemek hiánya vagy a női ének. Egészen lecsupaszítja addig, hogy milyen ritmika, milyenek az akkordok, a tempó, a hosszúság. Illetve megvizsgálja, ezek hogyan függnek egymástól, mennyire alakulnak a hangok, ha valamelyik tényező változik.

Azaz gyakorlatilag minden dalból tanul valamit, hogy aztán a tudásával felvértezve alkosson egy újat. A különbség az, hogy van, ahol szabályokat is kap. Például ne legyen egy bizonyos tempónál gyorsabb vagy lassabb, vagy ne legyenek benne túl gyors ritmikai változások, és vannak olyan laborok, amik szabadon engedik a mesterséges intelligenciájukat. A közös bennük, hogy egy darabig tényleg meggyőzőek, aztán valahogy mégiscsak szétesik az egész, és nem nyernek számítógépek Grammy-díjat.

Az egész új mű végkimenetele nagyban függ attól, hogy milyen zenéket tanulmányoz a mesterséges intelligencia, vagyis nem fog szimfóniát írni, ha pop zenéket tanulmányoz. Van már azonban mesterséges intelligencia által írt black metál dal is, amihez a Krallice nevű zenekar dalait tanulmányozta a rendszer. CJ Karr, az algoritmus írója azt mondta, hogy három nap alatt kiépítettek egy olyasfajta neutrális hálózatot, mint ahogyan az emberi agy is működik. Mutattak a mesterséges intelligenciának egy részletet, a gép pedig találgatott, hogy milyen típusú hangminta követheti azt. Gyakorlatilag a megerősítés ugyanazt modellezte, ahogy az agy tanul új dolgokat, és hamarosan a zagyva hangmasszából egy, a Krallice zenéjéhez nagyon hasonló dal lett, amit valószínűleg sok olvasónk még mindig zagyva hangmasszának tart, pedig sima black metál, de tény, hogy vannak a műfajnak sokkal jobb művelői is. 

Már szerverfarmok sem kellenek hozzá, csak egy telefon

És hogy mennyire gyorsan fejlődik az egész, arra a legjobb példa, még mindig a zenénél maradva, hogy már egy telefonba épített mesterséges intelligencia is képes a háttérelemzések és az algoritmusok lefuttatására. Mark Sayfritz szerezte, James Shearman pedig hangszerelte azt a sarki fény inspirálta szimfonikus művet, amit gyakorlatilag egy telefonnal készített a mesterséges intelligencia. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy Kjetil Skogli sarkifény-vadász a norvégiai Tromso vidékén megörökített északi fényről készült felvételei Sayfritz és a mesterséges intelligencia segítségével átalakultak dallá. A felvételeket elemezve különböző képi karakterisztikákhoz és stílusjegyekhez adott hangokat, majd az erre az alkalomra írt algoritmus, egy Huawei Mate 20 Pro telefon segítségével a képi világhoz igazodva hozott létre egy szimfóniát, amit James Shearman hangszerelt át zenekari művé, amit hús-vér emberek adtak elő, hangszerekkel, karmesterrel, ahogyan az a klasszikus nagykönyvben meg van írva.

Vagyis ez a kezdeményezés megcáfolta azt az elméletet, hogy az emberi tényezőt ki lehet iktatni az alkotás és maga a mű élményének, továbbadásának a folyamatából, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy ott tart a technológia, hogy szerverfarmok, meg nagy teljesítményű számítógépek helyett egy sima hétköznapi tárgy, egy mobiltelefon is képes ilyen szintű teljesítményre, vagyis a jövőben a mesterséges intelligencia tényleg egyre nagyobb szerephez jut majd nemcsak a tudományban vagy a művészetekben, de a mindennapi életben is.  

Kié a bevétel és kié a jog? 

Ha már a művészetekről esik szó, akkor persze a szerzői jog kérdése mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hiszen vajon kit illetnek meg a bevételek? Aki kitalálta a projektet, aki valaha a mesterséges intelligencia kérdésköréhez hozzátett valamit? Azokat a művészeket, akiknek a munkáját betáplálták a gépbe? Az algoritmus megalkotóját? A szerver tulajdonosát? És kitől kell engedélyt kérni, ha mondjuk, egy mesterséges intelligencia által írt zeneművet át szeretnék dolgozni, vagy egy filmben szeretném felhasználni? A szerzői jog egyébként is összetett, de ez egy valóban új megközelítést is igényel a jogalkotóktól, hiszen első körben azt kell kitalálni, hogy egy eredeti, egyedi mű keletkezik-e ilyenkor, vagy egy már meglévő módosul. Ha a fentebb említett metál dalra vetítjük ezt le, akkor beszélhetünk-e új dalról, vagy a rendszerbe betöltött Krallice-életmű átdolgozásának kell-e tekinteni azt, amit a mesterséges intelligencia kidobott? 

Az amerikai és európai szerzői jogi törvények nem egyeznek meg teljesen, viszont mindkettő egyetért abban, hogy egy számítógépet nem lehet a jogvédő felé szerzőként lejelenteni. A szerzői jog alapvetően védi a tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásokat. Eran Kahana szellemi tulajdonnal foglalkozó ügyvéd szerint maga a szerzői jog abból az emberi igényből ered, hogy a saját műveket, eredményeket a kitalálója nevéhez kössék. Ez a fajta igény nyilvánvalóan nem merülhet fel egy számítógép esetében. Ő ezt az egész jelenséget ahhoz hasonlítja, mintha a helyesírásellenőrző program a regényed írójává válna csak azért, mert kijavította akár automatikusan az elütéseket. Vagyis szerinte a mesterséges intelligencia inkább egy eszköz, mintsem művész. Az egészen biztos, hogy szerzői jogi vita esetén nem lehet egy programot vagy egy algoritmust beperelni, ugyanakkor az sem tisztázott, hogy a mű elkészüléséhez szükséges információk és adatok mennyire számítanak a végső mű részének. Vagyis, ha egy festmény elkészítéséhez 1500 másik festmény áttanulmányozásával jutott el a mesterséges intelligencia, akkor vajon az az 1500 másik festő részesedik-e például az eladás után kapott összegből, vagy úgy kell tekinteni, mintha inspirálódott volna.

Az egészen biztos, hogy ilyen perekre fel kell készülnie a bíróságoknak, ugyanis a szerzői jog sokakat foglalkoztat. Ha nem is mesterséges intelligencia témában, de egy majom például éppen egy fényképésszel harcol a bíróság előtt, mármint jogi értelemben. Naruto, a makákó ugyanis elszedte David Slater brit fényképész gépét, és kattintgatott vele néhányat. Slater szerint a kép jogai és persze az érte járó bevételek őt illetik annak ellenére is, hogy nem az ő kezében volt a gép, és nem is ő exponálta őket. San Franciscóban egy bíróság el is fogadta azt az érvet, hogy ő végezte azokat a beállításokat, amik később a kép elkészültéhez vezettek, azonban a PETA szerint a szerzői jog egyértelműen Narutot illeti meg, és újabb pert indítottak, amiben végül az a döntés született, hogy egy majomnak nem lehetnek szerzői jogai, így ezzel a logikával élve egy mesterséges intelligenciának sem, még akkor sem, ha közben például képesek arra, hogy megmentsék az életünket

Mustra