Az utolsó napon szó szerint nullára csökken a gyalog megtett kilométerek száma, a program ugyanis csak annyi, hogy Luklából Katmanduba repülünk. Aztán pihenünk.
Ez az egyetlen pihenőnap a túra során, amikor egy kicsit jobban beleláthatok a serpák mindennapjaiba.
Utolsó túranap. Utolsó esély rendezni és megosztani túravezetőmmel a gondolataimat.
Visszatért az életerőm, újra tudom élvezni mindazt, ami körülvesz, amit csinálok, akikkel vagyok, és azt, hogy egyáltalán vagyok.
Túl merész voltam. Hibáztam. Két óra alatt tíz évet öregedtem. Sokkal bölcsebb is lettem… Azt hiszem, erre a napra mindig emlékezni fogok.
Vagy a túra csúcspontja, az 5643 méter magas Kala Patthar – ebben majd a délutáni időjárás segít nekünk dönteni.
Vagy mégsem? Minden start nehéz, de legalább sosincs olyan, hogy ne legyen sehogy.
Szerencsére reggelre szépen kitisztul az ég, így nyolc óra alvás után frissen, üdén és vidáman kezdjük meg első hosszabb vándorlásunkat, melynek során összesen 800 métert fogunk emelkedni.
Hogyan hat a magassággal változó éghajlat, a ritkuló levegő, a csökkenő hőmérséklet és más környezeti tényezők az agyműködésre, a szívre, a látásra vagy az emésztésre? Neszmélyi Emil csúcsmászó mesél saját tapasztalatairól.
