A „Hűbazmeg!” felkiáltásokhoz már kezdek hozzászokni, és azon gondolkozom, csináltatok a gyereknek egy bodyt a következő felirattal: „Kövér vagyok. És?!”
Egy csecsemővel, plusz egy ovis és egy iskolás gyerekkel az élet nem egyszerű.
Lehet, hogy nem a jelenlegi irányelvek szerint etetem a gyereket, de kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. Cserében ő is nyugodt, mosolygós, boldog baba.
Mostanában úgy érzem, hogy az első gyerek születésével mintha valaki megnyomta volna a távirányítón a gyorsító gombot: mire kettőt pislogtam, Manna féléves lett (napok kérdése).
Rájöttünk, hogy vannak bizonyos hangok, amelyek olyan hatással vannak Mannára, mintha füvet szívott volna.
Nyűglődős sírás, nyáladzás, piros popsi, éjjelente gyakori felvisítás, fájdalmasan duzzadó, vörös íny.
Hosszú várakozás és szenvedés után néhány nappal a 9. hónapforduló előtt kibújt az első fog.
Manna szájából a fogzás miatt amúgy is ömlik a nyál, amit most még kiegészít az eggyel fentebbi testnyílásából bugyogó váladék.
Mannából igazi előadóművész vált, aki mindent elkövet, hogy a család tagjai őt figyeljék.
