Nyűglődős sírás, nyáladzás, piros popsi, éjjelente gyakori felvisítás, fájdalmasan duzzadó, vörös íny. Kisgyerekesek már bólogatnak is: igen, fogzik a baba. És ahogy valaki megjegyezte, ennek elég sokára lesz vége.
Bár eddig is többször hittem, hogy Manka fogat növeszt, azért nyűgös, de most már laikusok is azonnal felfedezik a kibújni készülő fogakat, amikor megvillantja szokásos széles szájú mosolyát. Hetek óta riadóztatja a családot éjjelente többször is, és bár Fefét a kezébe adva az ujját beveszi a szájába, és ő azonnal visszaalszik, nekem ehhez több idő kell. A sokadik ébredős éjszaka után elkezdtem keresgélni, mivel tudnék segíteni neki (és a család többi tagjának).
Vettem rágókákat, hűtőbe tehetőt is, de azon kívül, hogy kezében forgatva, kissé megdöntött fejjel nézegeti, mást nem csinál velük. Próbáltam a szájába tenni, de más gyerekekkel ellentétben, akik mindent megkóstolnak, ami a kezükbe kerül, ajkait összeszorítja, és csak akkor nyitja ki legközelebb, ha kajával közelítek. Ezen az alapon adtam egy vastag kenyérhéjat a kezébe. Na, ez már mindjárt más! Rövid idő alatt megtanulta, hogy a kenyérhéj jó ízű, lehet rágcsálni és dörzsölgetni a fájó ínyen. Csak arra kell figyelnem, hogy ne legyen túl sokáig a szájában, hogy ne törjön le nyáltól felázott darabka és ne nyelhesse félre.
Ez még mindig nem oldja meg az éjszakai ébredéseket. Próbálkoztam többféle, gyógyszertárban kapható hűsítő-fájdalomcsillapító zselével. Nyilván én csinálom rosszul, de szinte azelőtt lenyalogatja az ujjamról az édes kencét, mielőtt az ínyéhez érnék. Én, aki vastagon kiröhögtem azokat, akik borostyán nyakláncot aggattak a tehetetlen gyerek nyakába, merthogy az segíti a fogzást, elveimet feladva bekullogtam egy ékkőboltba és már tettem is fel az új ékszert Mannára. („Mi a fene kerül ezen 3500 forintba?”) Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de rögtön az első nyakláncos éjszakát moccanás nélkül aludta át, és lehet, hogy belemagyarázás, de azóta mintha nyugodtabb lenne, pedig közben nyaralni is voltunk.
A Balatont imádja, úgy vettem észre, elvarázsolja a nyüzsgés: órákig nézegeti a füredi borsor forgatagát, de ha úgy adódik, nagyokat alszik is a zsivajban, míg a testvérek hattyúkat etetnek, a szülők meg bort kóstolgatnak. Valaki folyton birizgálja, nevetteti, gyömöszöli, nem is tudom, mi lesz, ha jövő héten a nagyok elkezdik az ovit-sulit. Nem fogja senki nyúzni Mannát és szokatlanul nagy lesz a csönd. Azért nem mondom, hogy én nem várom már...
